Tisza és Maros

Tisza és Maros.

Pannóniában, ebben a csodálatos hegyekkel körülvett kicsi országban valamikor régen tenger hullámzott. Lakói a kicsi vízi lények ugyanúgy éltek, mint ahogy mi mostanában. Szomorkodtak, vagy épp szerettek, ha okuk volt rá, vagy ha éppen úgy adódott.

Csendesen zajlott az életük, nem bántották egymást, a gonoszságot pedig nem ismerték. Ilyen egyetértésben teltek mindennapjaik.  Az országot egy öreg király irányította. Hogy mióta? Azt senki sem tudta megmondani.

Szerette a király az országát, de egy jövendölés nagyon aggasztotta ősz homlokát. A jóslat úgy szólt, hogy amint fia születik, és az beleszeret egy vízi lányba, a királyi hatalma, csak addig fog tartani. Éppen ezért fiát, Marost, óvta minden szerelmes veszedelemtől. Pannóniában pedig olyan vízi lányok éltek, akik messze földön híresek voltak szépségükről, okosságukról és bátorságukról. A király külön palotát építetett nekik, hogy távol tartsa szépségüket, fia mindenre kíváncsi szemei elől.

Így teltek az évek, évszázadok, évezredek. Mintha az idő is megállt volna. A vízi lények boldogan éltek, szerettek és sokasodtak. Lassan olyan sokan éltek országukban, hogy azt egyre kisebbnek érezték. Nagy udvarházaik egyre szűkösebbé váltak és egyre több lett belőlük. Pannóniában már nagyon sokan és nagyon sűrűn éltek. Olyannyira, hogy lehetetlen volt már elrejteni a fiatal király elől az ország szép hajadon lányait.

Egyik reggel, amikor a nap sugarai átvilágították Pannónia vízi égboltját és felébresztették lakóit, Maros életében először, találkozott a vízi lányok vidáman ébredező csapatával. Ilyen szépet még sohasem látott életében. A lányok koszorújára tekintve - a világ legeslegszebbik lényére - Tiszára esett a pillantása. Egymásra néztek, és abban a pillanatban szíveik visszavonhatatlanul eggyé váltak. A csodaszép szőke Tisza és a daliás barna legényke egymásba szerettek. Vízi lányok pedig boldogan táncolták körbe kettejüket. Meglátva őket az öreg király mérhetetlen haragra gerjedt.

Eldöntötte, hogy végleg szétválasztja a szerelmeseket.

Haragjában azt parancsolta:

- Legyen minden kék! Legyetek ti is azok, a világok örök szégyenére!

És úgy is lett.

A királyi átok azon nyomban megfogant. Mindent kék foltosság lepett be Pannóniában.

De a szerelmesek még ekkor sem engedték el egymást. Szerelmük nem ismert már gátakat és határokat.

Az öreg király ekkor megfenyegette Tiszát, és haragjában kettéválasztotta a vízi lányok palotáját.

Fiát pedig egy sziklához láncolta.

Meglátva ezt a vizek boszorkája, álomport szórt a vízi lány ajkára. De a kékség már az ő testüket is átjárta.

A sok gonoszság láttán a föld megremegett, és Pannónia vize a létrejött milliárdnyi repedésen át, eltűnt a föld mélyébe. Az ország lakói víz után kapkodtak. Az öreg király pedig hiába átkozta, fenyegette fiát, a jóslat beteljesedett. A vizek elfolytak, Pannónia kiszáradt. Lakói pedig tehetetlenül sóvárogtak az éltető víz után.

Az öreg király ekkor fiához ment, és azt mondta neki:

- Maros fiam! Nézd, haldoklik népünk, egyre kevesebb lesz a vizünk. Hófehér üdesége már csak foltokban van jelen. Ha nem szakítasz Tiszával, akkor elveszünk. Szerelmed, mint kék tinta, jelenik meg mindenütt. Kék lettem én is és kékké válik minden. Pannónia el fog így tűnni végképp oda lesz országunk. De a fiú hajthatatlan maradt.

Kétségbeesésében a király segítségért fordult a boszorkához. Aki így szólt hozzá:

- Önző vagy király! Nem hagyod fiad boldogságát, az örök életed reményében. A világ múlandó! Vedd ezt tudomásul! Merj békével távozni, és akard a fiatalokat szerelmesnek látni, mert ez a világ rendje!

A király szomorúan belátta hibáját, és a fiát elengedte. Az alvó lányt feltámasztotta, a vízi lányok palotáját pedig újraépítette.

Fiához pedig hozzáadta annak választottját. És ekkor a világ tisztulni kezdett. Fokozatosan tűnt el belőle az irigység és a gonoszság. A kéket felváltotta a reménység fehér színe.

A szétválasztott szerelmesek megfogták egymás kezét és újra összekapcsolódtak. A kék foltok fokozatosan eltűntek és belemosódtak az égbolt és a vizek színébe. Jelentésük megváltozott. Ma már a tisztaságot és a békét jelentik számunkra.

Pannónia lakói egyre boldogabbak lettek. Vizük már nem volt annyi, de meg tanultak a szárazföldön élni és a föld szépségeinek örülni. Királyuk pedig megbékélt. A népnek jó király, hasznos király kellett, mert a szárazföldön való életet meg kellett tanulni és meg kellett szervezni.

Tisza és Maros azóta is szeretik egymást. Kéz a kézben haladnak egymás felé örök boldogságban.

Rajzokat készítette:

Csikos Alexa, Gyarmati Viktória, Perneki Lara, Lőrincz Kinga, Ördög Enikő, Zsikó Alisa, Kocsis Laura, Ungi Gábor, Zákány Marcell, Csányi László, Savanya Olivér, Szögi János és Zsikó Richárd

3.c osztályos tanuló

Sándorfalvi Pallavicini Sándor Általános Iskola

2022.