Titok

Titok.

Anya olykor figyelmeztet, hogy nagyon vigyázz…
Nyakadba köt egy meleg sálat, hogy biztos meg ne fázz.
Minden gombot begombol és cipőt fényesít,
Búcsúzáskor azt súgja, hogy „Adj még egy puszit!”

Aztán olyan nehezen engedi el kezed,
A függöny mögül kukucskálva óvja léptedet.
Néha fáradt, és az arca is elkomorul.
Zsebében néhány cukorka mégis ott lapul.

Kacag, hogy nyakig homok lett, míg felépült a vár,
Máskor azon bosszankodik: Hogy került ide sár?
Este színes mesét sző, ha az álom elkerül.
Üldögél az ágyadnál, míg ő elszenderül.

Nem mondja: „De butaság, hogy a plüssmackód beszél!”
Százszor eldúdol egy dalt, csak a te kedvedért.
Könnybe lábad a szeme, majd szívből nevet.
Mindenre van ötlete, s beszél - nem keveset.

Anya mindent elintéz, varázsol is talán,
Mindig találsz süteményt a konyhaasztalán.
Azt kérded, hogyan csinálja? Mindezt, hogyan bírja?
Ez minden anyának a legféltettebb titka.