Barion Pixel

Tokapocak

  • 2023.
    már
  • 05

Bogyika négy  hónapos lett. Már nem újszülött, jócskán belegömbölyödött a bőrébe. Igazi baba illatú baba. Olyan kis kerek lett, hogy elneveztük Tokapocaknak. A kis Tokapocak jókat eszik, nagyokat alszik és a  fogatlan mosolya mindannyiunkat elvarázsol. Egy i...

Kép forrása: Simák Dóra festőművész

Bogyika négy  hónapos lett. Már nem újszülött, jócskán belegömbölyödött a bőrébe. Igazi baba illatú baba. Olyan kis kerek lett, hogy elneveztük Tokapocaknak. A kis Tokapocak jókat eszik, nagyokat alszik és a  fogatlan mosolya mindannyiunkat elvarázsol. Egy ilyen varázslatos pillanatban pattant közénk ez az apró mese.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer leányka. Ő volt a családban a középső, sem a legkisebb, sem a legnagyobb. A szülei ugyanúgy szerették, mint a tesvéreit, de a leányka mégsem volt elégedett  a sorsával..Egyszer szeretett volna a legidősebb lenni, hogy megtudja, milyen az, amikor még nincs testvére és a családja csak rá figyel. Máskor meg inkább szeretett volna a legkisebb lenni, akinek mindent lehet, hiszen a legkisebb, a legaranyosabb. Középsőnek lenni olyan snassz! Gondolta sokszor. De mondani nem mondta, csak magában irigyelte a testvéreit.

Teltek, múltak a hónapok, eltelt egy két év és a testvérek szépen cseperedtek. A legidősebb testvér iskolába, a középső óvodába a legkisebb bölcsődébe járt már és csak esténként meg  hétvégén volt együtt a család. Egy este apa és anya nagyon boldogan bejelentették, hogy néhány hónap múlva kistestvérük érkezik. A nagytestvér és kicsi nagyon boldogok lettek a hír hallatán, de a mi kis középsőnk bizony nem nagyon örült.  Akkor most rá még kevesebb figyelem jut? És már középső sem lesz? És hogy fognak elférni a házban? Ilyen gondolatok foglalkoztatták, de ahogy telt múlt az idő és anya pocakja egyre csak nőtt, gyakran odabújt és suttogva beszélgetett a kistestvérével. Még a válaszát is hallani vélte.

Amikor elérkezett az idő és megszületett a negyedik gyermek a családba, a testvérei örömmel fogadták. Amikor anya először tette tisztába, mindhárman körbeállták és nézték a picurka babát. A középső kislány, aki talán a legjobban várta, így kiáltott fel: Nini, milyen kis tokapocak!  Attól kezdve a legkisebbet csak Tokapocaknak becézték. A legnagyobb sokat  segített anyának az iskola után és a volt középsőnk sem volt már irigy, hanem örült a testvéreinek és jókat játszott velük meg  anyával és  apával,  amikor  a kis Tokapocak  békésen aludt a kiságyában.

 

*Fülöp Sára, meseíró

Ezt a mesét írta: *Fülöp Sára meseíró

Mindig is szerettem a meséket. Gyerekkoromban nagyon sok mesét olvastam, de ahogy felnőttem, lassan elmaradtak mellőlem. Megfeledkeztem róluk. Ám egy napon, amikor a legkisebb unokámra vigyáztam és belenéztem a mélykék szemeibe, ismét előbátorkodott egy történet, amit én elkezdtem mesélni a karomban fekvő alig egy hónapos babának. Ő tágra nyílt, csodálkozó szemekkel hallgatta a mesét, ami róla szólt. Amikor elal...

Vélemények a meséről

Ági Bognárné

2023-04-16 13:46

Nagyon kedves kis történet



Sütibeállítások