Tokapocak

Tokapocak.

Bogyika négy  hónapos lett. Már nem újszülött, jócskán belegömbölyödött a bőrébe. Igazi baba illatú baba. Olyan kis kerek lett, hogy elneveztük Tokapocaknak. A kis Tokapocak jókat eszik,  nagyokat alszik, főleg nappal. A fogatlan mosolya mindannyiunkat elvarázsol. Egy ilyen varázslatos pillanatban pattant közénk ez az apró mese.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer leányka.  Ő volt a családban a középső, sem a legkisebb, sem a legnagyobb. A szülei ugyanúgy szerették, mint a tesvéreit, de a leányka mégsem volt elégedett  a sorsával.

Egyszer szeretett volna a legidősebb lenni, hogy megtudja, milyen az, amikor még nincs testvére és a családja csak rá figyel. Máskor meg inkább szeretett volna a legkisebb lenni, akinek mindent lehet, hiszen a legkisebb, a legaranyosabb. Középsőnek lenni olyan snassz! Gondolta sokszor. De mondani nem mondta, csak magában irigyelte a testvéreit.

Teltek, múltak a hónapok, eltelt egy két év és a testvérek szépen cseperedtek. A legidősebb testvér iskolába, a középső óvodába a legkisebb bölcsődébe járt már és csak esténként meg  hétvégén volt együtt a család. Egy este apa és anya nagyon boldogan bejelentették, hogy néhány hónap múlva kistestvérük érkezik. A nagytestvér és kicsi nagyon boldogok lettek a hír hallatán, de a mi kis középsőnk bizony nem nagyon örült.

Akkor most rá még kevesebb figyelem jut? És már középső sem lesz? És hogy fognak elférni a házban? Ilyen gondolatok foglalkoztatták, de ahogy telt múlt az idő és anya pocakja egyre csak nőtt, gyakran odabújt és suttogva beszélgetett a kistestvérével. Még a válaszát is hallani vélte.

Amikor elérkezett az idő és megszületett a negyedik gyermek a családba, a testvérei örömmel fogadták. Amikor anya először tette tisztába, mindhárman körbeállták és nézték a picurka babát. A középső kislány, aki talán a legjobban várta, így kiáltott fel: Nini, milyen kis tokapocak!

Attól kezdve a legkisebbet csak Tokapocaknak becézték. A legnagyobb sokat segített anyának az iskola után és a volt középsőnk sem volt már irigy, hanem örült a testvéreinek és jókat játszott velük meg  anyával és  apával,  amikor  a kis Tokapocak  békésen aludt a kiságyában.