Tornádó

Tornádó.

VCV

Nagy Cynthia 

Tornádó

Zalán gazda egy két szintes atom biztos pincével rendelkező házban lakott, valahol egy kis város szélén. A ház ablakaiból csodás panoráma tárult az arra néző kíváncsi szemek elé. Nagy rét és kétoldalt erdősáv vezetett a gazda szeme fényét képező istállóhoz, ahol gyönyörű sok díjat bezsebelt lovai éltek, biztosítva ezzel a gazdájuk és a saját jólétüket.
Zalán már a negyvenes éveit taposta és tíz éve lépett be életébe a nagy szerelem! Ezen idő alatt sajnos nem sikerült sehogy sem a gyermekáldás. Már épp feladták, amikor ugyanis kiderült a várandóság a nejénél Amandánál. Most Szenteste délutánján született meg kisfiuk Patrik. Zalán szíve repesett az örömtől, hisz mindkettő egészséges, és végre apa lehetett.  A nagy örömre pár családtaggal és baráttal ittak néhány pohárral, ennek hatására kissé spiccesen került ágyba.
Mielőtt elaludt volna, még kinézett az imádott istálló felé és mély álomba szenderült.
Nem sejthette, hogy ez az éjszaka más lesz mint a többi....
A jól felszerelt istállóban  húsz csodás ló élt, a legfiatalabb kiscsikó pár hetes csupán, Ő a huszadik lakója az istállónak és „ Aranyvirág „ a neve. Fehér csillaggal homlokán, és fekete foltokkal, a barna testén, mert az anya barna színű. Anyukája Leila az apja Tornádó, aki sok versenyt nyert igazi angol telivér, gyönyörű fekete fényes szőrrel. 
Most az istállóban eluralkodott az aggodalom.... türelmetlen paták zaja dübögött és Tornádó így adta a többiek tudtára, hogy nincs valami rendben és figyeljenek. Néhány pillanat múlva az egyik villany vezeték szikrázni kezdett, majd füstölni és lángra lobbant.
Tornádó és a többi ló próbált menekülni, érezték a vesztüket... de hogy lehet menekülni innen?
Minden boksznak a rácsos ajtaja elhúzhatós volt, és soha nem voltak kulcsra vagy lakatra zárva. Szerencsére...  Zalán gazda mindig is óvatos volt... Tornádó volt a mindene, aki kicsi kora óta  itt élt vele, és sokat játszottak együtt … a ló nagyon ügyes, szemfüles volt... egyszer Zalán háttal állt a Tornádó bokszának és arra lett figyelmes, hogy az imádott lova bele szuszog a nyakába... meglepődve  látta, hogy elhúzta az ajtót és félig kijött a bokszból, hogy oda bújhasson imádott gazdájához. Ő persze agyon dicsérte, megölelte és  puszikat kapott a finom puha nózijára. Na meg a gazdi zsebében mindig ott lapultak a fincsi kockacukrok is. Ha úgy tartotta kedve, akkor éjjel kijött az istállóból és ott kujtorgott a mezőn...
Az istálló északi ajtaja volt csak kilincsre csukva, mert arról fújt a hideg északi szél. A déli oldali ajtó mindig nyitva volt, csak akkor volt becsukva, de nem kulccsal, ha nagyon röpködtek a mínuszok. 
A tűz terjedni kezdett... Tornádó mintha mondaná a többi lónak, hogy hogy nyissák ki az ajtójukat, mindegyik próbálta az orrával,fogával kinyitni... a legtöbbnek sikerült is, de nem tudtak kimenni a bejárati ajtón....
Tornádó oda rohant és két lábra állva hatalmasat rúgott az északi ajtón, mire az kitárult, közben az orrával és fogaival nyitogatta kifelé sorban a bokszok ajtaját...  a lovak rohantak kifelé ahogy csak tudtak, hisz mind halálra volt rémülve...
a füst egyre csak gomolygott és a lángok már a gerendákat izzították.. a füsttől nem lehetett látni..
a huzattól még jobban felcsaptak a lángok.. már minden boksz ajtó nyitva állott és a lakója kifutott az istálló elé... Tornádó ekkor hallotta meg a kétségbeesett nyerítést, a kiscsikót... oda akart futni, de hirtelen elé esett egy égő áthidaló … egy hirtelen mozdulattal átugrotta és feldöntött két vizes hordót, ami most igencsak jól jött és az útjába lévő láng nyelveket eloltotta ugyan, de a füst még nagyobb még sűrűbb és még kibírhatatlanabb lett, alig látott, csípte a szemeit. A déli ajtó melletti bokszban volt Aranyvirág és Leila az anya ló. Leila próbálta orrával és fogaival feltépni az ajtót,de beakadt  a lenti sínen valamibe és nem engedelmeskedett. Tornádó is próbálta, de csak annyira sikerült, hogy Aranyvirág épp hogy csak kifért... ki is jött , de nem hagyta ott az anyukáját, aki

 igencsak idegesen  nyerített és nyüszített... de hiába küldte a fiát, az bizony nem ment... 
az volt a szerencse, ha annak lehet nevezni, hogy a nyitott ajtón jött be levegő a feltámadó széltől és így kaptak oxigént, ha keveset is. 
A gerendák és áthidalók szikrájukat szanaszét hányva zuhantak a földre és félelmetesen sisteregtek
a földön. Már minden égett, ami csak tudott... 
Aranyvirág az ajtóban állt, de nem tágított onnan.. némi friss levegőt legalább kapott...
Tornádó kétségbeesetten próbálta menteni szerelmét Leilát... majd hirtelen két lábra állt és rá rúgott az ajtó szélére, mire az engedelmeskedett és végre kinyillott !! Így Leila is ki tudott rohanni velük együtt az oldalsó erdősáv  felé...
Pár pillanat múlva Tornádó nagyot nyerített, mintha azt kérdezné, hogy megvan -e mindenki,
mire a túloldalról a fekete Bandita nevű szintén angol telivér hangja válaszolt és utána a többiek is nyerítve tudatták, hogy megvan mindenki. Az istálló ebben a pillanatban hangos robajjal megadta magát a hatalmas láng tengernek és átadta magát az enyészetnek. Minden odalett. A földön feküdt a sok elüszkösödött gerenda, cserép és minden, ami az építményt képezte.
Aranyvirág szorosan oda bújt Leila mamához és idegességében szopni kezdte a finom nyugtató tejcsit. Még szerencse, hogy nem apadt el a nagy ijedtség  következtében.
Ezalatt Zalán gazda az igazak álmát aludta.... vagy mégsem? 
A paták ideges dobogása őt is felébresztette... oda hallatszott az éjszaka csendjében.
Az italtól még kába volt, ezért eltelt jó néhány perc, mire magához tért. Ahogy kinézett az ablakon, nem akart hinni a szemének és azonnal ki is józanodott...
Tornádó...- ordította- Tornádóóóó... Leila... Aranyvirág... kicsikéim, szerelmeim... - futtában felkapott magára egy csizmát és kabátot, nem volt rajta csak egy kis alsógatya, abban aludt el.
Rohant ahogy csak tudott az istálló  felé, de látta, hogy késő.. Úr Isten.... - üvöltött kétségbeesetten- Úr Istenkém... segíts könyörgöm... ez nem lehet... ezt ne kérlek... csak ezt neee... - rohant, ahogy csak bírt... ez most egy örökkévalóságnak tűnt.
A szemei elé táruló látvány sokkolta. Mi történhetett? Hisz annyira figyelt mindenre. A még mindig  gomolygó füstön túl látta, hogy bal oldalt ott vannak a lovak és látta Banditát, Hintát, Améliát, Kecsest, Csillagot …. és a többit. Nagyon meg voltak viselve, köhögtek is rendesen. De Ő most nem is látott a könny fátyoltól, ami a látását igencsak elhomályosította.. csakis arra tudott gondolni, hogy hol vannak az Ő szerelmei? Így hívta Őket, mert olyan szoros kötelék alakult ki közöttük, hogy ezt már csak akkor hitte el bárki is, ha látta őket együtt. Sokan nem tudják, hogy  a lovak is mennyire tudnak kötődni az emberhez. 
Nem látta egyiket sem... irdatlan zokogásba tört ki... hagyta, hisz senki sem látja- gondolta. Lerogyott a földre és a sok feszkót kiadta magából... majd mintha egy burrogó hangot hallott volna!
Nem akart hinni a fülének... fülelt... és megint... ez Tornádó!!Felugrott és rohant a hang irányába.
Ahogy elérte a volt istálló szélét, már szállt fel a füst, ritkult...  meglátta Őket végre! Tornádó már  ment elé, de alig tudta magát vonszolni... sok füstöt nyelt, ahogy Leila is.
Átölelte a lovat, aki úgy bújt hozzá, ahogy kiscsikó korában.. mint egy kis cica... ritka burrogó hangot tudott kiadni, amit soha egy lótól sem hallott. Nyilván meghallotta, hogy jön és így adta  a  gazdi tudtára, hogy itt vannak... össze vissza puszilta a ló orrát és vissza mentek Leilához és Aranyvirághoz. Ekkor vette észre, hogy Tornádó orra és szája vérzik... a Leiláé is.... 
Én csodás hőseim vagytok... Te mentetted meg az egész bandát mi? Ölelte át hol az egyiket, hol  a másikat. Uhh... még egy fogad is kitört drága barátom... Leila... drága hősnőm! Te is részt vettél biztosan a mentésben... hisz itt a fiad!! Csodálatosak vagytok... és a többieket is neked köszönhetem gondolom igaz? Te nyitottad ki az ajtójukat ugye?? Csak Te vagy erre képes!!
Ismét kitört belőle a zokogás, a hirtelen felgyülemlett sokk most utat tört magának!

Térdre rogyott majd felnézett az égre és azt mondta.: Istenem... bocsáss meg ennek a bűnös embernek, aki én vagyok! Köszönöm , hogy megmentetted Őket nekem... köszönöm, hogy végre  apa lehetek és azért is bocsáss meg, amiért hitetlen kutya voltam és nem hittem Benned! Hiába mondta a feleségem is... nem hittem... képtelen voltam HINNI !! De látom, hogy Te és a Te szereteted mire képes... ez csakis így lehetett... ez egy csoda, ami most a tragédia ellenére történt!! Köszönöm Uram, hogy meg mutattad nekem a Te végtelen kegyelmedet... ez másképp nem lehet..

Mind eközben megérkeztek a környék lakói is, jöttek segíteni. Itt voltak  a tűzoltók, az utómunkálatokra meg is érkeztek... jött két állatorvos is autókkal, hátha el kell vinni pár lovat a kórházba. Az emberek riasztották egymást, szerették ezt a kis családot és megint bizonyították azt a ritka összetartást, ami itt van ebben a kis közösségben.

Zalán az Őt ért sokktól azt sem vette észre, hogy ezek megjöttek...
Ahogy ott imádkozott, meglehet életében most először, azt sem vette észre, hogy az összes jelenlévő ott térdepel mögötte és mind hallja az Ő kétségbeesett imáját...
rajta kívül ugyanis a jelen lévők mind templomba járó hívő lelkek voltak,akik hittek is Istenben!!
Majd mindenki tette a dolgát és az összes ló meggyógyult testileg és lelkileg is egyaránt.
Az istállót közös összefogással ujjá építették tavasszal, ahogy az idő engedte....
De most hatalmas sátrat hoztak és abban húzták ki tavaszig a pacik.       
Pár nap múlva a saját gyermekét is végre haza hozhatja a kórházból és végre lesz a családban gyermek is, Isten áldásával.
Most már Zalán azt is elhiszi, hogy csodák márpedig igenis vannak, léteznek, elvégre a Karácsony a  szeretet ünnepe, és ez nem is történhetett volna másként !!