Tükrök igazsága

Tükrök igazsága.

Valaha, a Tegnap túlsó partján állt a Tükrök birodalma. A fényben szivárványló bogarak és szitakötők aranyló libbenésében az erdő vibrálással teli tükrökkel volt tele. De mi volt a tükrök mélyén? Amit szemed mutat, hamis? Nem azt mutatja, ami valójában vagy?

Ide, ebbe a fordított világba kapott szépen megfogalmazott meghívót Hófehérke, Csipkerózsika és Aranyhaj a három mesebeli hercegnő. Vendéglátójuk nem volt más, mint Jázmin hercegnő Aladdin felesége.

A túlsó partra érve úgy léptek a tükör üvegén, mint Alíz.  Egy rózsalugasokkal, narancs és fügefákkal teli kertben találták magukat.

Ámulattal nézegették a márványból épített szökőkutat, a lótuszokkal teli tavat, amelyben íbiszek járkáltak, a röppenő madarakat a fák levelei között. De miért kaptak meghívást?

- Talán azért vagyunk itt, mert mi vagyunk azok, akikkel legtöbb annyi gonosz tett fordult elő. – kezdte az ismerkedést Hófehérke. Leült a szökőkút peremére és belemártotta kezét a hűs vízbe.

- Megtörténik ez másokkal is, nemcsak velünk királylányokkal. – vonta meg a vállát Aranyhaj.

- Na mondj egyet! – vágott vissza Hófehérke.

- Mondjuk, ott van Hamupipőke, vagy Jancsi és Juliska, Piroska – sorolta Aranyhaj.

- Ők nem hercegnők! Ők közönséges emberek. – Emelte gőgösen magasra fejét Hófehérke.

- De a királylány, akit megvezetett a béka, hogy újra ember lehessen, az már jó? -vágott vissza Aranyhaj.

- Igen. Mégiscsak királylányok vagyunk.

- Hát te aztán nemcsak gőgös vagy, de a világ legbutább királylánya. – ellenkezett Aranyhaj.

- Hogy mondhatsz ilyet? Én vagyok a legszebb a világon. Ezt a varázstükör TIK-TOK-ja is megmondta.

- Hát lehet, hogy szép vagy, de ostoba, az biztos.

- Na, de miért? -tátogott Hófehérke.

- Azért, mert a törpék háromszor is megmondták, hogy ne fogadj el semmit idegenektől! Megígérted. És mi lett? No?

Hófehérke szipogni kezdett. Mert ami igaz, az igaz.

Nyugodj meg! – lépett oda hozzá Csipkerózsika, aki eddig nem vett részt a beszélgetésben.

- Nem vagy egyedül. Én is megszívtam amikor elkóboroltam, és a toronyban összeakadtam azzal a rafkós tündérrel. 100 évre elaltatott. Az majdnem a halállal felért.

- De te, Aranyhaj, te is jól megjártad azzal a féltékeny boszorkánnyal, aki abba a magas toronyba zárt.

- Ne beszélj erről. Arról sem én sem az édesanyám nem tehet. Inkább azt találjuk ki, miért kaptuk a meghívást?

Ekkor tűnt fel a kerti sétányon gyönyörű selyemkaftánban Jázmin, az arab hercegnő. Ugye ismeritek. Ő volt az a hercegnő, aki beleszeretett egy csavargó, nincstelen, de eszes fiúba, Aladdinba. Nem érdekelte, hogy honnan származik, csak az számított, hogy számára ismeretlen világokat mutatott meg neki, és nagyon szerette.

- Örülök. hogy elfogadtátok a meghívásomat. – köszöntötte királylány társait.

- Tükörországot, és a bejáratánál azt a varázstükröt Aladdin találta meg utazásai során, és hosszú időbe telt, Míg megtudtuk, hogyan is kell használni. Egy alkalommal túl közel léptem hozzá, és átestem a túlsó oldalra. Minden, amit eddig valóságnak hittem, az csak a látszat volt, nem az igazság. A boldogságotok függ attól, hogyan kerülhetitek el szomorú sorsotok.

- Hogy lehet az, hogy mindig újra és újra megtörténik velünk ez a horror. Gonosz mostoha, gonosz tündér, boszorkány, akik olyan kegyetlenül elbánnak velünk? -  Kérdezte Csipkerózsika.

- Tudod, ahányszor valaki elolvassa a mesédet, az neki újdonság. Aki sokszor elolvassa, az gondolkodni kezd, hogyan lehetne elkerülni a sok rosszat, ami a mesehősökkel megtörténik.

- Igen. Ez így van. Én újra és újra elfogadom a mostohám mérgezett ajándékait. -sóhajtotta bánatosan Hófehérke.

- Én meg elkóborolok idegen helyekre, és kíváncsiságom sodor bajba.  – legyintett lemondóan Csipkerózsika.

- Rólam nem is beszélve. Hagyom magam becsapni mézes mázos beszéddel a toronyba zárva. – Fintorgott Aranyhaj.

- Mit tehetnénk, hogy másokkal hasonló ne forduljon elő? – néztek mind a hárman Jázminra, aki barátságosan megértően mosolygott.

- Erre magatoknak kell rájönnötök. Most itt hagyom ezt a két tál fügét, hogy jobban menjen a gondolkodás. És ne feledjétek! A tegnap túlsó partján álltok, a mesék és megoldások országában. Itt minden megtörténik, amire csak gondoltok. Hogy holnap mi lesz, azt a mai nap eldönthetitek.

Azzal ellibegett selyemkaftánjában buggyos nadrágjában derekára omló fekete hajával.

A három királylány először nem tudta, hogyan is találhatják meg a megyoldást.

- Meddig ülünk itt Kuka módra? – kezdte ingerülten Hófehérke, aki a hét törpe házában alaposan tanulmányozta a törpék jellemét. – Én ebből az egészből semmit nem értek. Én csak jó vagyok, meg szép és megértő.

- Mert ostoba vagy. Amint már mondtam. – vágta oda elé a megjegyzését Aranyhaj.

- Én csak szerettem volna egy szép övet, meg egy fésűt, hogy ne legyek kócos a sok házimunkában. Az olyan nagy baj? – nyavalyogta a házitündérek gyöngye magát.

- Nem azzal volt a baj! – csattant fel Csipkerózsika. – Gondolkodj! Miért kerültél háromszor is a halál árnyékába?

-Na és te?  Minek kószáltál el pont a születésnapodon, amikor annyi vendég volt nálatok?

- Unatkoztam. A sok vendég csak egymással volt elfoglalva. Ritkán találkoztak, és letudtak azzal, hogy rengeteg ajándékkal halmoztak el.

- Ugyan, hagyjátok már! Mindenünk megvan, hát élvezzük! Én mindig is azt tettem. Pörgünk, mint a búgócsiga, és semmire nem jutunk, ha csak egymást bosszantjuk! Szép ez a gyönyörű aranytál. Biztos a füge is ízletes. Együnk! Attól biztos megjön az eszünk. – zárta le a vitát Aranyhaj.

Mindhárman egyszerre nyúltak az aranytálban lévő gyümölcsökhöz. Egyiket a másik után falták be. Még az ujjukat is megnyalták, mire elfogyott.

Egyszer csak bizsergést éreztek a fülük táján, és viszketni kezdett az orruk. Odakaptak, majd iszonyodva néztek egymásra.

- Mi lett veled Hófehérke?

- A füled, Csipkerózsika!

- Jaj, az orrom! - sikított fel Aranyhaj.

Szörnyülködve látták, egymáson, hogy mindhármuknak elefántfüle, és sas csőréhez hasonló orra nőtt. Zokogtak, mikor a kerti tó tükrében meglátták magukat.

- Jázmin becsapott. Csúffá tett. Ez az igazság és a valóság is egyben.  Mit tegyünk?  Így nem élhetünk már a mesében.

Amikor kissé lecsillapodtak Csipkerózsika szólalt meg először.

- Ugyanabba hibába estünk. Nem tanultunk semmit. A tükör túlsód oldala az igazat mondja. Ostobák vagyunk, és beképzeltek.

- Így van. - szipogta Aranyhaj. – Tanulnunk kell és gondolkodni, mielőtt bármit is teszünk.

- Miért tette ezt velünk Jázmin? – tette fel a kérdést Aranyhaj.

- Mert gonosz ő is, és féltékeny, mint a többi felnőtt és irigy. – hajtogatta Hófehérke.

-Ugyan! Éppen azért hozott ide minket, hogy tanuljunk. Jót akart nekünk.

- Így, hogy csúffá tett?

- Nem. Azért, hogy magunktól találjunk megoldást. Lássuk be, elkényeztetett hiszékeny csajok vagyunk ész nélkül. Meg kell változnunk! Rá kell bírnunk a gyerekeket, hogy a mesékből tanulni kell. Nem a szépség és gazdagság a fontos, hanem a főhősök érjék el céljaikat, úgy, hogy mielőtt cselekednek elgondolkodnak a következményeken.

- Tehát én a törpéknek tett ígéretemet betartom, és nem fogadom el a boszorkány ajándékait. – kezdte Hófehérke.

- Én meg nem megyek ismertelen veszélyes helyekre. – Folytatta Csipkerózsika.

- Nekem meg több eszem lesz annál, hogy elfogadjam az örök rabság nyűgjét. – Fejezte be Aranyhaj a többiekkel együtt való gondolkodást.

- Nos, ezt már megtettük. Hogyan szabaduljunk meg ezektől a csúfságoktól, amik a fejünkre nőttek? - Kérdezte Csipkerózsika.

- Segíteni akart. Így megoldást is elénk tárta. - Az asztalkán lévő két tálra mutatott.

-Tudta, hogy gondolkodás nélkül az aranytálban lévő fügékhez nyúlunk először. Ezt tanították nekünk otthon, és mi elfogadtuk. Ez jár nekünk királylányoknak. De nézzétek azt a két fügefát a kertben! Az egyiknek lila a gyümölcse, a másiknak zöld. Az aranytálban a lila fügéből ettünk. Lássuk mi lesz, ha a másikat is elfogyasztjuk?

Óvatosan haraptak a gyümölcsbe, majd egyre mohóbban falatoztak belőle.

Lássatok csudát! Az elefántfülek eltűntek, a sasorr visszahúzódott.

Újra régiarcuk nézett vissza rájuk a tó tükrében. Lelkendezve tapogatták arcukat. Sírva nevetve borultak egymás nyakába.

Ekkor újra megjelent Jázmin, Aladdin karján kísérve.

-Látom, megértettétek A Tegnap túlsó partján álló tükrök varázslatát.

Ha tanultatok belőle, most már meserajongóitok is követni fognak a valóság TIK-TOK -ján.