Tündér kirakó

Tündér kirakó.

                        A törpék a városszéli erdőben laktak. Minden családnak építettek egy apró kis házat. A házikók színe családonként változott, így nem kellett utca és házszám ahhoz, hogy valakit megtaláljanak.

             A postagalambnak levelet adtak át a közeli lankás hegyoldal tündérei, és annyit mondtak:

– A zöld házikóba a Kedves családnak küldjük! – és ő már repült is. A kis ház a fenyőfák között fentről alig észrevehetően állt, de a törpék postása már többször járt itt, így könnyen megtalálta. Szeretett idejönni, mert mindig nagyon örültek, ha őt meglátták. Ma sem történt ez másképpen.

– Levelet hoztam a lankás hegyoldalból!– kiáltotta. Törpe Panna kiszaladt az udvarra, és megkérdezte:

– A tündérek küldték?

– Igen, ők, de ajánlva adták fel, alá kell írni, hogy megkaptátok!– figyelmeztette a galamb.

– Anya, gyere!– kiáltott Törpe Panna.  Az anyukája mosolyogva kisietett az udvarra, átvette a küldeményt, majd friss forrásvízzel kínálta a postást. Mikor elment, akkor felolvasta a családnak a levelet, amely így szólt:

Drága Kedves törpe család! Szombaton délben érkezünk hozzátok a gyerekeinkkel együtt. Szeretettel: Álom tündér és családja

– De jó, hogy találkozunk velük! – kiáltották a gyerekek. Törpe Tibi azonnal a szobájába szaladt, és keresgélni kezdett a társas játékok között. Törpe Panna a babáit nézegette, tanácstalanul álldogált, nem tudta, melyiket nem látta még Tündér Lili.

– Gyertek gyerekek, elmegyünk vásárolni! Holnap jön az Álom tündér család, addigra kész kell lennünk, sütünk–főzünk! – mondta Törpe mama. Hamarosan beültek az autóba, a bevásárlóközpontban mindent megvettek, így estére már kész volt a finom törpi süti. Mire másnap megérkeztek a tündérek, az ebéddel is elkészültek. Alig hogy üdvözölték egymást, Tündér Lili elszólta magát:

– Ajándékot is hoztunk ám! Nézzetek ide, mit kaptok tőlünk! – mondta, és már húzta is elő a kocsiból a dobozt. A két törpe gyerek kíváncsian nézett az aranyszalaggal átkötött dobozra. Vajon mit rejt?

– Gyerekek, előbb ebédeljünk meg, azután bontsátok ki az ajándékot! – mondta Anya.

A finom ebéd után ettek egy kis süteményt, majd a felnőttek beszélgetni kezdtek.

A gyerekek a nappaliban végre kibontották a dobozt.

Egy kirakót tartalmazott. Nagyon sok apró darabból állt.

– Ó, ez rengeteg! Hogy fogjuk ezt összerakni? – kérdezte Törpe Tibi.

– Hol van a kép, amit össze kellene állítani? – érdeklődött Törpe Panni.

– Ez egy Álom kirakó. Mindjárt megmutatom, hogy működik! – mondta Tündér Lali.

– Majd én! Mire vágytok legjobban? – vágott közbe Tündér Lili.

– Egy új babára! – sietett a válassza a törpe kislány.

– Rakjunk ki egy babát! – felelt a tündér lány.

A négy gyerek lekuporodott, és keresgélni kezdtek a puzzle darabjai között. A sok–sok darabból sikerült összeállítani egy szép babát. Amit elkészült a kép, Törpe Panni csalódottan ránézett a tündérekre:

– Ez nem igazi játék, csak a képe! – mondta.

– Mondd neki, hogy szeretnéd, hogy játék legyen! – válaszolt Lili.

– Szeretném, hogy te legyél az új játékbabám! – mondta Panni.

Lássatok csodát, a darabokból kirakott baba egy pillanat alatt valódi játékká változott! Tudott járni, beszélni, hosszú barna haját lehetett fésülni és a ruhája olyan volt, hogy bálba lehetett volna vinni benne. A törpe kislány boldogan játszott vele, még sosem látott ilyen szép babát.

– Én egy új társas játékot szeretnék, amivel mindannyian tudunk játszani!– mondta Tibi.

– Rendben. Akkor rakjunk ki egy versenyautó pályát és négy autót!– javasolta Lali.

A két törpe gyerek a tündérekkel együtt keresgélni kezdett a puzzle darabok között, és hamarosan egy piros, egy fekete, egy kék és egy sárga autót raktak ki. Ezután megszerkesztették a pályát. Mikor kész lettek, Törpe Tibi így szólt:

– Szeretnénk autókkal a versenypályán versenyezni! Kérlek, változzatok játékká!

A csoda ismét megtörtént. Igazi játékpálya és négy kisautó állt előttük. Sajnos azonban nem lehetett irányítani őket.

– Gyorsan rakjunk ki egy távirányítót is!– javasolta a tündér kisfiú.

Így hamarosan az autók ott száguldoztak a versenypályán, a négy gyerek irányításával. A szülők a nagy zsivaj hallatán közelebb mentek a gyerekekhez.

– Nahát, milyen szép ajándékot kaptatok!– mondta Törpe papa.

– Ti mit szeretnétek? – kérdezte Panni.

– Egy forró kávé mind a négyünknek jól esne! – mondta Törpe mama. Minden gyerek kirakott egy–egy csésze gőzölgő kávét a puzzle darabokból, és kérésükre azok valódi itallá alakultak.

–Tejszínt ki kér bele? – kérdezte Tündér Lili. Mind a négy felnőtt jelentkezett, és hamarosan tejszínnel ihatták a kávéjukat.

– Mire vágytok még? – kérdezték a tündérek a törpéktől.

– Már mindenünk megvan. Otthonunk, gyerekeink, ennivalónk, barátaink. Békességben és szeretetben élünk. Ezért arra gondoltam, vigyük el a megmaradt darabokat a szomszéd törpe házba, ahol tíz kis törpe gyerek él a szüleivel.

Álom tündérek elmosolyodtak. Nem szóltak semmit, hagyták, hogy a Kedves család összepakolja a kirakó megmaradt darabjait, és átvigye a szomszédba. Mikor együtt becsengettek a kis házba, az egész család kiszaladt elébük, hozzájuk ritkán jött vendég.

– Gyertek be egy kicsit hozzánk! – hívta őket a családfő törpe.

– Kicsit szegényesen élünk, de azért szeretjük a társaságot! – szabadkozott a felesége.

Mikor kibontották az ajándékot, és megtudták, hogy működik a puzzle, először csokoládét és banánt raktak ki belőle a gyerekek. Mindenből tizenkettőt, mert a szüleikre is gondoltak. Azután teát, süteményt szerettek volna. Végül labdát, kisautókat és babákat is kiraktak. Mivel ők sokan voltak, és minden játékból tíz darab kellett, gyorsan fogytak a kirakó darabjai. Törpe Panni és Törpe Tibi hazaszaladtak a babáért és a versenyautós társasjátékért.

–Tessék, nektek adjuk ezeket! – mondták.

– Én jobban örülnék, ha ezentúl együtt játszanátok vele!– mondta a szomszéd törpe anyuka.

– Igen, ez jó ötlet! – erősítette meg Kedves törpe mama.

Az idő hátra lévő része vidám társalgással telt. Barátokra találtak egymásban.

            Az Álom tündérek az este beállta előtt haza indultak, mert dolguk volt, ők vitték a szép álmokat a gyerekeknek lefekvéskor. Miután elköszöntek, az úton megbeszélték a történteket.

– Jól tettük, hogy ezt a két törpe családot összehoztuk! Mindannyian szeretetre méltóak és jószívűek – mondta Álom tündér apa.

– Igen, őket a jószívük igaz barátokhoz vezette! Mi csak egy kicsit segítettünk nekik! – felelte Álom tündér mama, aztán már azon gondolkodott, melyik gyereknek milyen álomport szórjon a szobájába, hogy békésen aludjon és szépet álmodjon.