Kép forrása: pixabay.com
Virágbimbók palotája.
Egy vanília fagylalt színű ház nagy kertjében sok örökzöld és lombhullató fa között állt egy, melyet az erdei manók Virágbimbók palotájának neveztek el. A nevét onnan kapta, hogy tavasszal sötét rózsaszínű virágbimbók tömegével nőttek az ágain, leveleik bordón fénylettek, olyan széppé varázsolták a fát, hogy mindenkinek megakadt a szeme rajta.
Az erdei manók már alig várták, hogy végre elinduljanak egy áprilisi hosszú hétvégére. A manók fejedelme elővette varázsgömbjét, hogy megnézze, hol találnak szállást, és meglepetten kiáltott fel:
-Nézzétek, a Virágbimbók palotájában még van szabad hely! Ezt a hét végét ott töltjük! - azzal rögtön pakolni indultak. Mikor elkészültek, segítségül hívták a fecskéket, akik gyorsan elszállították őket a helyszínre.
A szobák egy-egy virágbimbó belsejében kerültek kialakításra, egészen addig lehetett igénybe venni őket, amíg a bimbóból nyílt virág szirmai lehullottak. A manók akkorára nőttek, mint a kisgyerekek ujján egy köröm, így ketten is elfértek egy szobában. A tulajdonos egy kedves, idős bácsi minden évben örült a manók érkezésének. A fecskéket pedig különösen szerette, a kapualjban mindig biztosított számukra egy kényelmes fészket. Az idén sem volt ez másképpen. A szobákban kényelmesen elhelyezkedtek az apró kis manók, pihentek egy kicsit, majd fecskeháton útra keltek, meglátogatták a közeli látványosságokat. Ez a város a szökőkutak, virágok, templomok, régi szép épületek és az egyetemek városa mindig elbűvölte őket.
Mikor hazaértek, ettek-ittak, beszélgettek egy kicsit, majd aludni tértek. Másnap reggel egy újabb csoport manó érkezett. Ők kisujj nagyságúra nőttek. Így szóltak a tulajdonos öreg bácsihoz:
-Szállást szeretnénk éjszakára, itt a Virágbimbók palotájában. Tíz szobát kérünk!
-Foglalt minden hely, sajnos nem tudok adni. De ne bánjátok, ti úgysem férnétek el benne, hozzátok képest kicsik a virágbimbó szobák-szólt az öregember.
-Küldj el tíz vendéget, vagy én zavarom el őket!- kiáltott mérgesen az egyik manó.
-Nem tehetem, megállapodtam velük- felelt a bácsi.
A manók erre nekiestek a gallyaknak, kirázták szobáikból a pici manókat, akik szerencsére puha fűtakaróra estek. A nagy manók el akarták foglalni a helyüket. Igen ám, de ahogy a bácsi mondta, ők sehogy sem fértek el a virágokban. Nagyon mérgesek lettek.
-Ki kell vágni ezt a fát, nem jó ez semmire! Rossz helyen van!- kiabálták.
-Olyan szép a sok rügy, a sok rózsaszín virágbimbó- szólt az öreg.
A pici manók közben feltápászkodtak a földről, és azt mondták:
-Érzitek milyen tiszta itt a levegő? Ezt is Virágbimbók palotájának köszönhetjük!
A felháborodott manók azonban nem hallgattak a szép szóra. Nekiestek a fa törzsének, ki akarták dönteni gyökerestől. Nem bírtak vele. A fecskék meglátták a dühöngő manókat, és támadt egy jó ötletük.
-Pók néni, szőjj gyorsan egy nagy hálót! - kérték a sarokban szunnyadó nagy pókot.
Mivel ő tartott a fecskéktől, gyorsan munkához látott, és pillanatok alatt elkészült az óriási pókháló.
-Fogjuk meg a csőrünkkel, és dobjuk rá a mérges manókra!-szólt az egyik madár.
A manókra ráesett a pókháló, és belegabalyodtak. Elestek, egymás hegyén-hátán görögtek, nem tudtak kiszabadulni belőle.
-Jobb lesz, ha elmegyünk innen!-mondták.
-Segítünk kibogozni benneteket a hálóból, aztán menjetek isten hírével!- kiáltották a pici manók. Megegyeztek egymással, aztán mikor kiszabadultak a mérges manók, elkullogtak. A pici manók megköszönték a bácsinak és a fecskéknek, hogy kiálltak mellettük, a hét végét ezt követően már nyugodtan töltötték szobáikban.
Virágbimbók palotája megmenekült, ott pompázhatott a vanília fagyi színű ház nagy kertjében, ebben az évben és még nagyon sok ezt követő esztendőben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó amatőr
Kovácsné Demeter Monika vagyok, 1957-ben születtem Debrecenben. Okleveles vegyészként gyógyszerfejlesztő voltam, majd 40 évi munkavégzés után nyugdíjaztak. Két felnőtt férfi anyukája és 3 kisgyerek nagymamája vagyok. Gyerekkorom óta szeretek írni és mesélni, eddig sajnos nem sok lehetőségem volt erre, most szeretném bepótolni.