Rókaszeretet

Rókaszeretet.

            Az erdei tisztás eső utáni friss illata áradt a környéken, a patak csobogása békét és nyugalmat sugárzott az arra járók felé. A kisróka egy lapulevél alatt ült, még kissé álmosan nézte a színes pillangókat a reggeli napsugár fényében.

            Éppen arra gondolt, hogy leheveredik a fűbe, és még alszik egy keveset, mikor egy kislány és egy kisfiú tűnt fel a tisztás szélén. Csevegésük bár megtörte a csendet, mégis kellemesen kúszott a fülébe.

– Nézd, milyen szép az a lila virág! – hangzott a piros masnis kislánytól.

– Látom! És mit szólsz ahhoz a sok fehérhez? De jó, hogy ilyen korán eljöttünk! Mire felébred Anya, otthon leszünk a csokorral! – szólt a kék farmeres kisfiú.

– A legszebbeket szedjük le! Én a lilákat, te a fehéret! – javasolta a kislány.

– Rendben. Siessünk, nehogy Anya észrevegye, hogy nem vagyunk otthon, akkor oda a meglepetés! – felelte a bátyja.

A kisróka csodálkozva üldögélt a lapulevél árnyékában. Milyen kedves ötlet ettől a két gyerektől, hogy virágot szed a tisztásról az anyukájának. Arra gondolt, hogy az ő mamája is biztosan nagyon örülne, ha virágot kapna. Igaz, hogy ezen a tisztáson minden nap látja, hiszen itt laknak a közelben. Olyan virág volna jó, amit nem lát folyton. De mi legyen az? Merengését a két gyerek beszéde szakította félbe.

– Kész is vagyok! Nézd, milyen szép lett! – mutatta a kislány a lila csokrot.

– Gyönyörű! Anya boldog lesz! – mosolygott a kisfiú, aki szintén megkötötte már a fehér virágból a csokrát.

A két gyerek elsietett. A kisróka kíváncsian nézett utánuk. Szerette volna látni, ahogyan átadják a virágot, és azt is, hogy mit szól az anyukájuk hozzá. Gondolt egyet, és utánuk eredt. Már az erdei úton jártak, mikor utolérte őket, ő a fák között haladt, nem szerette volna, ha észreveszik. Hamarosan az erdészházhoz értek. Megállt a kerítés tövében, onnan figyelte az eseményeket. A gyerekek éppen az ajtóban álltak, mikor az kinyílt, és az anyukájuk lépett ki rajta. Már éppen szólni akart, hogy üresen találta az ágyukat, és kereste őket, hiszen szó nélkül elmentek, mikor felé nyújtották a fehér és lila vadvirág csokrot.

– Boldog Anyák napját! – mondták mind a ketten.

A kisróka a kerítésen túlról meghatottan nézte őket. Az anyuka arcán a mosoly mellett két könnycsepp gördült le, a piros masni és a kék farmer már egészen közel volt hozzá, mert a két gyerek szorosan ölelte őt. Mikor bementek a házba, a kisróka csak akkor nézett körül. A kertben sárga rózsák nyíltak, halvány színük a hajnali napsugárra emlékeztetett. Úgy gondolta, a mamája biztosan nagyon meglepődne, ha ilyet kapna, hiszen a tisztáson nem nyílik ez a virág. Odament, és egy szép bimbósat letört. Valami megszúrta a mancsát, de nem törődött vele. Kicsit fájt ugyan, de most csak az érdekelte, hogy hamar hazaérjen, és átadhassa a virágot a mamájának. Futott az erdő szélén szájában a sárga rózsával. Mikor meglátta a tisztást, fellélegzett, mert a patakparton ott állt az anyukája, és éppen kortyolgatott a friss vízből. Odament hozzá, és letette elé a virágot. Az anyukája kérdőn nézett rá, mire ő így szólt:

– Boldog Anyák napját!

Róka mama szeme elhomályosodott. Mennyi szeretet van a kisróka tekintetében! Felemelte a virágot, és a patak partján a nedves földbe tűzte. Leült mellé, úgy nézte egy darabig. A kisróka mellé kucorodott.

– Anya, verset is költöttem a hazafelé úton! Itt van a fejemben! Elmondhatom? – kérdezte.

– Nagyon kíváncsi vagyok! Mondd el hamar! – kérte az anyukája.

A kisróka szavalni kezdett:

Ma reggel mire felébredtem,

kinyíltak a rózsák a kertben.

Anyák napjára készültem,

hoztam egyet belőlük neked.

A sárgát leszedtem,

mert te ezt szereted.

Megszúrta a tövis a kezem,

de nem fájt nagyon nekem.

Tudom, hogy néha megbántalak,

kérlek hidd el, nem szándékosan.

Csakis az a lényeg,

hogy szeretlek téged!

Anyák napján felköszöntelek,

és minden nap kedvedre teszek!

            Mikor a vers végére ért, az anyukája szó nélkül magához ölelte, és csendben nézték mind a ketten a patak vizét, amely háborítatlanul csobogott tovább, mintha mi sem történt volna. A kisróka és az anyukája szeretete belengte az egész tisztást, amely szebbnek látszott, mint eddig bármikor. A sárga rózsabimbó szirmai lassanként kibontakoztak, és mikor a róka mama és a kisróka felálltak, egy gyönyörű virággá nyíltak.