Egértánc

Egértánc.

            A kis falusi házikó kamrájában lakott egy egércsalád. Olyan ügyesen építkeztek, hogy senki nem vette észre az egérlyukat. Naponta dézsmálták az ott tartott élelmet, de vigyáztak, hogy ne sokat vegyenek el belőle, nehogy feltünjön a gazdának.

            Történt egyszer, hogy egy nagy üveg bort kapott ajándékba a ház ura, azt betette a kamrába. A macska már egy ideje szeretett volna oda benézni, mert valami vonzotta arrafelé, de őt kizárták onnan. Egyszer azonban véletlenül nyitva maradt az ajtó, és a résen beosont. Látott ott mindenféle finomságot, sonkát, kolbászt, sajtot, tejet, de az ő kényes orra mást is kiszimatolt.

– Itt egerek élnek! – nyávogta. Lopakodva vonult körbe-körbe az éléskamrában, de nem talált egy kis rágcsálót sem. Odabenn az egérlyukban nagy volt a riadalom. Felkeltek a sarokkanapéról, kikapcsolták a televíziót, összebújva, csendben álltak mind a heten. Két nagyszülő, két szülő és három egérgyerek. Vajon most mi lesz? Rájuk talál a cica vagy nem? – latolgatták magukban.

A cirmos macska bajusza csak úgy remegett, szaglászott jobbra, balra, előre, hátra, de minden eredmény nélkül. A gazdasszony beszaladt egy rúd szalámiért, észrevette, hogy a cicája keres valamit, és rákiáltott:

– Adtam neked a tálkádba tejet, aprítottam bele kiflit is, nem etted meg! Mit akarsz innen elvinni? Eredj kifelé a kertbe! – fogta a seprűt, és mivel a macska nem mozdult, ő egyszerűen kiseprűzte a spájzból. Ahogy ott salapált, felborította a demizsont, azt nem jól dugaszolták be, így kifolyt belőle a bor. Folyt, folyt, a kamra padlóján teljesen szétterült, jutott belőle az egérkék lakásába is. A hét egér nagyon megörült, hogy már ki sem kell menni nekik inni, odaszállítják nekik a helyükbe az italt. Kortyolgattak hát belőle. Fényes jó kedvük kerekedett.  A család apraja, nagyja hangos cincogásba kezdett, aztán vidáman összekapaszkodtak, és ropták a táncot. A nagy cincogásra a gazdasszony felfigyelt, ment a hang irányába, már ott állt az egérlyuk előtt, de a nagy hűtőszekrény eltakarta azt. Gondolt egyet, és a korábban kiseprűzött macskát visszahívta.

– Vegyem valami hasznodat is, találd meg az egereket és füstöld ki a házból őket! – parancsolta meg a cirmosnak.

A cica nagyon megsértődött, amiért az előbb kiebrudalták, ezért azt gondolta magában, ő bizony nem segít. A gazdasszony bezárta a spájzba, ő pedig fogta magát, evett egy szál kolbászt, és lefeküdt aludni.

Az egérlyukban eközben folytatódott a dáridó. Hamarosan kicsinek érezték a lakást, ezért kitáncoltak az egérlyukból, és a kamrában folytatták az örömködést. A nagy zajra felébredt a macska. Megdöbbenve látta, hogy hét kisegér viháncol, nevet, énekel, miközben ő itt fülel.

– Ez azért már felháborító! – gondolta. Most aztán jól megkergetem őket! – azzal nekieredt. Az egérkék ügyesen felkapaszkodtak a polcokra, a cica utánuk ugrott, levert mindent a nagy igyekezetében, ami a közelében volt. Erre aztán benyitott a gazda.

– Mit keresel itt te cirmos? – kiáltotta, fogta a seprűt, és kiseprűzte szegény cicát. Az egerek a befőttes üvegek mögül kuncogva figyelték őket. A gazdasszony a macska után szaladt, ölbe vette, simogatta, vitt neki finom enni és innivalót, mert nagyon megsajnálta. Közben az egerek kezdtek kijózanodni, bespuriztak az egérlyukba, és már sajnálták, hogy annyi bort ittak, hogy egértáncot lejtettek tőle. Ennek bizony következménye lesz! – gondolták, és nem tévedtek. A gazdasszony elmesélte a gazdának, hogy ő vitte be a cicáját a kamrába, hogy zavarja el az egereket onnan. A gazda fogta magát, és keresni kezdte az egérlyukat, elhúzta a nagy hűtőszekrényt, így hamarosan rá is talált az egerekre. A seprűnyéllel benyúlt, és mind a hét szemtelen egeret kikotorta onnan, akik azonnal futásnak eredtek. Kereshettek maguknak új otthont, és minden nap ennivalót.

            Találtak is egy elhagyatott réten, egy elhagyatott szalmakazalban, ahol nyugodtan élhettek. Azt azonban megjegyezték maguknak, hogy okosabb csendben maradni és szerénynek lenni, másokat nem bosszantani.