Az oroszlán barlangjában

Az oroszlán barlangjában.

            A nyári szünetben a gyerekek a szüleikkel Afrikába utaztak. Apa részt vett egy vetélkedőn, ahol ezt kapta nyereményként. Az egész család nagy izgalommal készült, mert az ajándék részeként részt vehettek egy szafarin is.

             Repülővel utaztak, és az út nagyon hosszúnak ígérkezett. A gyerekek csodálták a felhőket, amint a gép alatt tejszínhabként úsztak. Figyelték a színeket, amely mindig változott, attól függően, ahogy a nap rájuk sütött.

– Anya, mikor érünk oda? – kérdezte a kisfiú.

– Már csak néhány óra, és leszállunk – válaszolt az anyukája.

– Ó, az nagyon sok! – mozgolódott a kislány az ülésben.

– Aludjunk egy kicsit, akkor kipihenten érkezünk! – javasolta Apa.

– Én itt nem tudok elaludni! – nyafogott a gyerek.

– Akkor nézelődj. Gondolj a szafarira, ahová holnap megyünk! Annyira vágytál rá! – felelte Anya.

– Látunk majd kisoroszlánt? – kérdezte a kisfiú.

– Igen. Elefántot, orrszarvút, majmokat és még sok állatot nézünk meg – felelte Anya.

– Terepjáróval megyünk? – folytatta a kérdezősködést a kisfiú.

– Igen, tudod, már beszéltünk erről.

– Én a kisoroszlánokat szeretném látni a barlangjukban! – szólt a kislány.

– Fogod látni őket – ígérte Apa.

A repülő szállt, szállt a magas égbolton, méltóságteljesen szelte a levegőt. Az ablakból látszott a fények játéka a felhőkön, és ez elvarázsolta a kislányt.

A szavannákon az oroszlán mama büszkén nézett a három kicsi kölykére. Három hónapja születtek, és azóta a napjuk nagy részét az otthonukban, egy barlangban töltötték. Sokat aludtak és sok tejet ittak. Erősödniük kellett, ezért a mamájuk kivitte őket a fűbe játszani néhány órára.  Oroszlán papa egy nagy szikla ormáról figyelte a családját, és titokban melegség töltötte el a szívét. Puha kis barna szőrük, csillogó szemük és játékos mancsaik levették a lábáról az erős állatot.

Az oroszlán apa feladata volt, hogy élelmet hozzon a párjának, amíg ő a kicsiket táplálja, vagy éppen vigyáz rájuk. Ezen a napon a szokásosnál is melegebb volt, nagyon messzire elkóborolt, mégsem talált semmi ennivalót. A folyónál megállt, mert szomjas lett. Ivott egy keveset. Mikor felemelte a fejét, látta, hogy a távolból vadászok közelítenek felé. Tudta, hogy ők nagy csoportokban járnak, ezért úgy döntött, elfut előlük, nem vállalja a harcot. Rohant a fás részek felé, ahová már nem tudják őt követni. Nagy iramban futott, mégis hallotta, hogy a terepjáró autó közelít, már nem messze jár tőle. Ismert egy jó kis búvóhelyet, tudta, ha azt eléri, akkor biztonságban lesz. Nem messze, a sűrűn nőtt fák közelében lakott az unokatestvére a családjával együtt. Jól eldugott barlangját emberi szem nem láthatta meg. Arra azonban nagyon kellett vigyáznia, nehogy ő vezesse el a vadászokat oda. Ezért megtévesztésül irányt váltott, majd rohanni kezdett, mint a szélvész, és egy hosszabb, de biztonságosabb kerülő úton végre bebújt a barlangba. A terepjáró nem tudta követni, de néhány órát azért a rokonainál maradt.

Ezalatt az oroszlán mama megetette a kölyköket, aludtak is egyet, de a párja nem érkezett haza. Rossz előérzete támadt.

– Maradjatok nyugton! – mondta a kölyköknek.

– Felmegyek a magas sziklára, szétnézek, nem jön – e apátok. Már nagyon aggódom érte! – folytatta.

A kölykök sosem maradtak még egyedül az oroszlánbarlangban. Mikor az anyukájuk elment, a legkisebb így szólt:

– Nézzünk szét a friss levegőn, ma még nem is játszottunk!

– Anya azt mondta, ne menjünk sehová! – ellenkezett a középső.

– Maradj itt, majd ha visszajön Anya, akkor kimegyünk vele! – mondta a legidősebb.

A kicsi azonban nem hallgatott rájuk. Kiment egyedül a fűbe, és ott játékosan pofozgatta a fűszálakat. Nem is vette észre, milyen messzire jutott. Hirtelen ismeretlen hangokat hallott.

– Nézzétek, ott egy cica! – kiáltott egy kislány.

– Ő nem cica, hanem egy oroszlánkölyök! – felelt egy férfi.

– Mit csinál itt egyedül? – kérdezte a kislány.

– Biztos eltévedt! – válaszolt a testvére.

– Megfoghatom? Úgy szeretném ölbe venni! – kérte a kislány.

– Nem szabad hozzá nyúlni! – mondta az anyukája.

Ő azonban felkapta a kis oroszlánkölyköt, és mint otthon a cicáját, úgy kezdte el simogatni. Már nem hallotta sem az anyukája, sem az apukája hangját, mert szaladni kezdett vele előre, nem figyelt semmi másra, csak a kis oroszlánkölyökre a karjában.

Ahogy szaladt előre, meglátott egy barlangot.

– Itt laksz? – kérdezte a kölyköt.

– Igen, innen jöttem ki a napfényre játszani. Apa nincs itthon, Anya pedig a nagy sziklán állva kémleli az utat, őt várja haza – felelt a kölyök.

– Beviszlek a barlangodba! – mondta a kislány. Azzal leguggolt, és már haladt is befelé.

Odabent türelmetlenül várta a testvérét két másik kölyök. Meglepve látták, hogy egy kislány tartja őt a karjában.

– Köszönöm, hogy hazahoztál, de most már tegyél le! – szólt a legkisebb kölyök.

A kislány letette a kicsit, aztán kiáltásokat hallott. Apa, Anya és a testvére közeledtek, őt hívták.

Ahogy kilépett az oroszlánbarlangból nem velük, hanem az oroszlán mamával találta magát szembe.

– Hazahoztam az elkóborolt kölyködet! – szólította meg őt a gyerek.

Oroszlán mama bizalmatlanul nézegette, majd bekukkantott a barlang nyílásán, és megnyugodott.

– Menj utadra, nincs helye egy gyereknek az oroszlánbarlangban, de még a közelében sem! – mondta határozottan.

– Mi is így gondoljuk! Indulunk is tovább, folytatjuk a szafarit a terepjáróban ülve!– szólalt meg Apa.

Elindultak mind a négyen, siettek, hogy minél hamarabb elérjék az autót. Szerencséjükre az eléjük jött, mert a sofőr figyelte a történteket, bár nem mert közbe avatkozni. Amint beültek és elindultak, látták, hogy egy hatalmas oroszlán tart arrafelé, ahonnan ők most jöttek el.

– Megjött a kölykök apukája! – mondta a kislány.

– Szerencse, hogy vele nem találkoztunk! Ő nagyon haragudott volna, ha ott talál az oroszlánbarlangban! – mondta Apa.

Szegény nagy oroszlán örült, hogy végre hazaért. Elmesélte a családjának, milyen nehéz napja volt. Megkönnyebbülten hajtották a fejüket álomra, és a kimerültségtől gyorsan elaludtak.

            – Ébredj fel, mindjárt megérkezünk! – hallotta a kislány az apukája hangját. Álmosan kinyitotta a szemét, kinézett az ablakon és látta a felhőket a repülő szárnyai alatt.

– Ó, hát nem jártam az oroszlánbarlangban? – kérdezte az anyukáját.

– Az oroszlánokról álmodtál? Biztos azért, mert róluk beszélgettünk mielőtt elaludtál! – felelt Anya.

– A szafarin nem szállunk ki a terepjáróból! Csak messziről láthatod őket! – mondta az apukája.

– Akkor még szerencse, hogy álmomban már jártam náluk!– felelte a kislány.

Mindenki becsatolta az öveket, mert a repülőgép lefelé ereszkedett. Mire leszálltak a repülőtéren, addigra már beesteledett. Holnap vár rájuk a nagy kaland! Sok érdekes dolgot látnak majd! Igaz, az oroszlán barlangjába nem mehetnek be, de az oroszlán sem szokott bejárni az emberek lakásába. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a kislány fejében a szállodába vezető úton.