Tündérek könnye

https://ggwebsite.com
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündérkirálynő, kinek volt három gyönyörűszép tündér leánya és egy daliás tündér fia.
Boldogan éltek birodalmukban, mit szelíd lankák öveztek. Járták a dombokat, lábuk nyomában kivirágzott a mező, érintésükre gyüm...

Kép forrása: saját illusztráció

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündérkirálynő, kinek volt három gyönyörűszép tündér leánya és egy daliás tündér fia.

Boldogan éltek birodalmukban, mit szelíd lankák öveztek. Járták a dombokat, lábuk nyomában kivirágzott a mező, érintésükre gyümölcsöt termettek a fák, aranyhajuk amikor a földre hullott, arany kalászt bontva az emberek táplálékává vált.

A szomszéd birodalom azonban nem volt ilyen napfényes. Sűrű rengeteg borította, hatalmas sziklák tornyosultak úton-útfélen, s lakói sem voltak ilyen derűsek: három rettenetes sárkány élt ott.

Történt egyszer, hogy az egyik sárkány észrevette a tündérlányokat. Sietett is rögtön bátyjaihoz, s elmondta nekik, milyen csodát látott:

   – A hajuk olyan, mint az arany, léptük, mint a szellő, s szemük ragyogása szebb, mint a legékesebb gyémánt! Bizony ez a három tündér leány arra termett, hogy a feleségünk legyen!

Nem kellett sokat győzködni a testvéreket, meglesték ők is a tündéreket, s elhatározták, hogy elrabolják őket. Kilesték, mikor vannak egyedül, s akkor lecsaptak. Volt nagy sikoltozás, kiabálás, de bizony nem volt a környéken senki, csak egy félszárnyú varjú, ki repülni már nem tudott, s búsan, magában élt az erdőszélen.

A sárkányok váraikba vitték a tündéreket, s bezárták őket oda. Szegény tündérek naphosszat siratták boldogságukat a Bakony sűrű rengetegében, hol még egy pillangó sem derítette fel sötét napjaikat.

Eközben a tündérkirálynő és fia bejárta keresztül-kasul a birodalmat, keresték a leányokat hegyen-völgyön, ligetekben, tavak mélyén, mígnem eljutottak a sűrű rengeteg szélére. Ott a félszárnyú varjú mondta el nekik, mi történt. Kétségbeesett a tündérkirálynő, hiszen birodalmán kívül nem volt varázshatalma, s nem tudta, hogy siessen leányai segítségére.

   – Ne búsuljon, édesanyám! – mondta a tündérkirályfi. – Majd én kiszabadítom húgaimat.

   – Három rettenetes sárkány őrzi őket – mondta a királynő. – Hogy tudnád legyőzni őket varázserő nélkül?

   – Édesanyám csókja a homlokomon, édesapám kardja a kezemben, s húgaim aranyhaja íjamon – ez az én varázserőm! – felelte a királyfi, s bevetette magát a rengetegbe.

Három nappal, három éjen át vándorolt, míg oda nem ért az első sárkány palotájához. Ott megleste a sárkányt, s egyetlen nyílvesszővel leterítette. Boldogan szaladt ki a várból húga, de nem sokáig örvendeztek, indultak a második várhoz.

Hanem a második sárkánnyal már nem volt olyan egyszerű dolga! Ugyanis hollók vitték el neki elesett testvére halálhírét, s várta már a királyfit. Így íjával meglepni már nem tudta a sárkányt, kardjával támadt hát rá. Csattogtak a pengék, belerengett az egész vár a nagy párbajba. Végül a sárkány mind a hét feje porba hullott. De bizony a királyfi is több sebből vérzett már.

Mégis sietett legkisebb húgáért. A várhoz érve a sárkány szörnyű lángnyelvekkel fogadta, de a királyfit édesanyja csókja megvédte a tűztől. A sárkány erre karddal rontott a tündérkirályfira. De ő sem volt rest, s összefeszültek a pengék. A csata egyre vadabbá vált, s patakokban folyt vérük és verejtékük. Végül a királyfi utolsó erejét összegyűjtve levágta a sárkány tizenkettedik fejét is. De sebeitől és fájdalmától összeroskadva lezuhant a mélybe. A tündérlányok sikoltva szaladtak utána, de megmenteni már nem tudták: bátyjukból elszállt az élet.

Holttestét virágokkal ravatalozták fel, s a tündérek patakzó könnyeikkel siratták hősüket. Egyre csak zokogtak-zokogtak, s könnyeik lassan patakká, majd folyóvá duzzadtak, végül hatalmas tóvá gyűltek össze, mit Balatonnak neveztek el az emberek. Ők maguk pedig bánatukban kővé váltak.

Azóta is látni lehet a Balaton partján a tündérkirályfi megkövült koporsóját, s körülötte a kővé dermedt királynőt és királylányokat.

Tokody Klára, Balatoni meseíró, mondagyűjtő, blogger

Tokody Klára vagyok, végzettségemet tekintve közgazdász, munkámat tekintve kommunikációs szakember, de ami ennél fontosabb, hogy egy Balaton-rajongó családban töltöm be az édesanya szerepet. A Balaton kis családunk élete, ihletője, kalandozásaink színtere. Erről szól blogom, a www.minavidi.hu, és erről szólnak mesekönyeim is. Ez indított arra is, hogy összegyűjtsem a Balaton környéki mondákat, legendákat, és kiad...