András király és a kecskepásztor

András király és a kecskepásztor.

Második András királyunk kalandos kedvű uralkodó volt. Bár szerette családját, feleségét, gyermekeit, nyughatatlan vére mégis mindig újabb kalandokba vitte, újabb hadjáratokra sarkallta. Hol Halicsba vezette hadseregét, hol pedig keresztes háborúba vitte vitézeit.

Ezeknek a kalandozásoknak is köszönhető, hogy egyszer aztán kiürült a kincstár. Hiába nézett ládái legmélyére a király, hiába kutakodott a kincstárnok a titkos rejtekhelyeken, bizony minden kongott az ürességtől. Felesége, Gertrudisz királyné is körbenézett ékszerei között, mit adhatna el, de ott sem akadt 
már semmi, amivel kisegíthette volna férjeurát. Tépelődött hát a király, mitévő legyen.

Egyszer aztán hozzák neki a hírt, hogy él Zala megyében egy gazdag pásztor, akinek annyi a nyája, hogy számolni sem tudja, ládáiban tengernyi aranypénz, birtokán számtalan helyen elásott kincs rejtőzik. Bár mondták azt is, hogy csuda fösvény is ez a pásztor, soha senkinek sem ad kincseiből, sőt, tagadja és rejtegeti is vagyonát.

Megörült a király, gondolta, királyi szavára, országa megmentésére csak ad az a pásztor!

Befogatott hát hatlovas hintójába, s útnak indult Zalába. Hét nap, hét éjszaka vágtatott a királyi kocsi váltott lovakkal, tajtékot hánytak a paripák, háromszor is eltörött a kocsi tengelye útközben, de végül szerencsésen megérkezett a király Zalába.

Gyönyörködve nézte a csodálatos tájat, zöldellő mezőket, ligeteket, patakokat, dombokat.

Nemsokára aztán a pásztort is megtalálta, ki épp egy kecskenyájat őrzött a mezőn, s e szavakkal fordult hozzá:

– Hű szolgánk, derék alattvalónk, segíts meg nagy bajunkban! Üresen állnak az ország kincsesládái, elfogyott minden pénzünk. Közben szörnyű veszély fenyegeti az országot Halics felől, Kálmán fiam is fogságba esett, s nem tudjuk kiszabadítani. De azt mondják, te ki tudnál segíteni, hiszen halomban állnak a kincseid! Szánj meg minket szükségünkben, és segíts rajtunk, meglásd, nem marad el királyi hálánk!

Térdre borulva hallgatta királya szavait a pásztor, de amikor II. András mondandója végére ért, keserveset sóhajtott, s azt találta mondani:

– Hej, uram, királyom, életem-halálom, nincs nekem egy árva lyukas garasom sem, csak ez az egyetlen kecskenyájam!

– Azt mondják, annyi a nyájad, hogy számolni sem tudod, ládáidban halomban áll az aranypénz, és még elásott kincseid is vannak!

De a pásztor égre-földre esküdözött, hogy csak az az egyetlen kecskenyája van, amit éppen őrzött.

Megharagudott erre a király, s szörnyű haragjában ezt kiáltotta:

– Nincs neked, csak egy kecskenyájad? Ha ez igaz, élj békében, de ha hazudtál, a föld nyeljen el minden jószágoddal és kincseddel együtt!

Hát halljatok csodát! Abban a pillanatban megnyílt a föld, s hatalmas hullámok törtek fel a mélyből. Elárasztották a pásztor minden birtokát, belefulladt ő maga és a kecskenyája is.

Így keletkezett a Balaton, és az elnyelt kecskenyájról még ma is tanúskodnak a partra vetett kecskekörmök

Forrás: Ennek a népmondának szintén több verziója ismert, amik csak abban egyeznek meg, hogy András királyunkhoz kötik a Balaton keletkezését és a kecskekörmök eredetét, abban viszont nem, hogy I. vagy II. Andrásról van-e szó. Én Lengyel Dénes verzióját dolgoztam fel, ahol II. András a főszereplő.

Forrás: https://minavidi.hu/a-balatoni-kecskekorom-es-andras-kiraly