Tündérmati Bubája

Tündérmati Bubája.

Ismeritek Tündérmatit, a pici tündérlánykát? Tudjátok, aki hosszú, barna hajában rózsaszín szalagot hord, és majdnem úgy néz ki, mint egy igazi kislány. De ő tündérkislány, aki a levegőben röpköd átlátszó, kicsi tündér szárnyacskáival. Amikor nem röpül, szárnyai szinte teljesen eltűnnek szép, hosszú haja alatt.

A páfrányligetben lakik, a tündérlakban, egy nagy levél takarásában, és sosem unatkozik. Sok-sok színes, izgalmas kaland történt már vele, most az egyiket el is mesélem.

A tündérlakban Tündérmati nem egyedül él, vele van mindig bubája is. Hogy az kicsoda, micsoda? Nagyon hasonlít az embergyerekek babájára, de a tündérek világában a bubák tudnak beszélgetni a tündérlányokkal. Nem valódi szavakkal beszélnek, és soha nem is kiabálnak. Gondolatban szólítják egymást, amire a válasz is gondolatban érkezik.

Történt egyszer, hogy Tündérmati gyorsan megkereste bubáját, mert úgy érezte, hívja, szüksége van rá. A sarokban látta meg, és már hallotta is a kérdést.

„Mikor kapok másik ruhát?”

„Miért szeretnél másikat, amikor ez olyan szép, csillogó égszínkék?”

„Mert én is olyan szeretnék lenni, mint te” – válaszolta Buba. Neked szép ruháid vannak, tengerzöld, piros, rózsaszín, napsárga, csíkos, virágos, kockás. Én meg mindig csak ugyanabban vagyok.”

„Igazad van, de honnan vegyek neked másik ruhát? Ilyen picikét sehol sem találunk másikat.”

„Keress nekem valahol legalább egyet” – kérlelte Buba.

Tündérmati meglepődött, pedig gondolhatta volna, hogy a bubáknak sok, szép ruhára van szükségük. Szerencsére máris eszébe jutott, kihez fordulhatna. A bölcs Mamu, aki már annyit segített, most is biztosan tud tanácsot adni. Kezébe vette Bubát, és elröppent vele Mamuhoz. Mamu éppen a kertből lépett be, amikor odaértek.

„De jó, hogy látlak, Mamu, tanácsot kell kérnem tőled”

„Látom, Bubád is veled van, mi a baj?”

„Új ruha kell Bubának, és nem tudom, hol találok. Kérlek, segíts, varázsolj megint”

„Nemrég találkoztam a kertben pókasszonysággal, nagyon elfoglalt volt. Biztosan megint az újabb anyagokat sző. Mindjárt megkérjük, nekünk is készítsen valami szépet. De most nem pókfonálból, hanem tündéreknek való selyemszálból.”

Amíg Mamu megrendelte a selyemszövetet, addig Tündérmati keresett Bubájának egy jó puha helyet, betakargatta és kicsit mesélt neki, hogy ne unatkozzon.

„Nekünk is dolgunk van, sokat kell még tennünk, hogy készen lehessen a ruha” – szólalt meg Mamu, mikor visszaért.

„Mi most varázsolni fogunk?” – kíváncsiskodott Tündérmati.

„Ez majdnem varázslat, de csak akkor sikerül, ha szépen sorban készítünk elő mindent. Semmit nem szabad elkapkodni, és csak a megfelelő időben jó hozzákezdeni. Most, első lépésként, elmegyünk virágot és bogyókat gyűjteni. Szedünk rézvirágot, áfonyát meg bodzabogyót és báránypirosítót. Ezekből a készítünk festéket, amivel befestjük a selymet.”

„Nagyon szeretem a szép virágokat, meg a bogyókat. Menjünk máris, vigyük a kosarat!” – mondta örömmel Tündérmati. „Bubát már betakargattam, itt megvár minket.”

Elindultak, azaz elröpültek a mező irányába, ahol a rézvirág illatozott és báránypirosító termett. Az erdő szélénél az áfonya és a bodzabokorra is rátaláltak. Ketten együtt hamar teleszedték kosárkáikat.

Amikor hazaértek, Mamu elővette az üstöt, és néhány titokzatos dobozkából porokat szórt bele. Hozzáadta a virágok, bogyók darabkáit, kavargatta, főzte, és kisvártatva színpompás festékek sorakoztak előttük. A rézvirágból aranysárga, az áfonyából lila, a bodzabogyóból ibolyaszín lett, a báránypirosítóból meg szép élénkvörös.

Másnap, amikor a selyemszövet is elkészült, a színes festékekkel csodás anyagot varázsoltak. Aranysárga, lila, ibolyakék és piros mintákkal pompázott, amikor kitették a napra megszárítani.

„Pont ilyen színre gondoltam” – hallotta Tündérmati gondolatban Bubáját, amikor odavitte az elkészült selyemanyaghoz. „Mikor vehetem már fel az új ruhám? Már nagyon-nagyon várom!”

„Én is szeretném látni, gyere, megkeressük Mamut, és megkérdezzük tőle” – válaszolt Tündérmati és a tündérkert irányába indultak. Mamu most is a kertben szorgoskodott, mert a tündérmannát és a többi növényt is gondozni kell.

„De jó, hogy ideértél” – mondta Mamu. „Már beszéltem Rák úrral, hamarosan itt lesz. Szerencsére most ráér, segít nekünk, és ollójával kiszabja Bubának a ruhát. ”

„Akkor nemsokára készen is lesz, ugye? Buba is alig várja, hogy felvehesse. Már régóta nyaggat.”

„Kicsit türelmetlenek vagytok, de nem kell sokat várnotok” – mosolygott Mamu. „Ma este még mesélhetsz bubádnak az új ruhájáról, mielőtt elalszik. Én meg - ha Rák úr elment - nekifogok, amikor a hold világítani kezd az éjszakában. Akkor a holdsugár ezüst szálával megvarrom a ruhát, és reggelre készen lesz.”

Így is történt. Rák úr pontosan akkorára szabta a selymet, amilyen ruha illett Bubára. Mamu is hamar elkészült a varrással, mert a holdsugár varázsereje segítette munkáját.

Tündérmati aznap este hosszan mesélt Bubának, mert nehezen jött álom a szemükre. Nagyon izgatottak voltak, hogy már csak egyet kell aludni, és meglátják az új ruhát.

Reggel a nap vidám sugarai megcsiklandozták Tündérmati szempilláit, ugyanakkor Buba kérdése is elért hozzá: „Mehetünk már Mamuhoz?” Tündérmati mosolyogva átölelte Bubáját, majd felröppent vele, és hamarosan Mamu ajtaja előtt szálltak le. Ahogy beléptek, rögtön látták a csinos kis színes ruhácskát, ami pontosan illett Buba alakjára.

„Jaj de gyönyörű lett, szeretném máris felvenni!” – hallotta Tündérmati Buba hangját.

Mire Mamu belépett a kertből, Buba szép, új ruhájában nézegette magát a tükörben. Olyan volt, mintha rászabták volna. Persze így is történt, mert Rák úr tökéletes munkát végzett.

„Te valódi varázsló vagy, Mamu!” – kiáltotta Tündérmati.

„A varázslás titkát már te is ismered” – válaszolt Mamu. „Tudod, hogy együtt gyűjtöttük a szükséges hozzávalókat a réten és az erdőben. Utána Pókasszony és Rák úr is segített, hogy elkészüljön a selyem, és legyen mit megvarrni. Már látod te is, hogy egyedül nehéz lenne mindent megoldani. Amikor mindenki összefog, sokkal többet elérünk együtt, egymást segítve. Ez a varázslat.”

„Akkor már tudok kicsit varázsolni!” – jelentette kis Tündérmati.

„Bizony, sokat segítettél, tanultál is valami újat, és Bubád is igazán csinos lett”

Attól kezdve Bubának sem kellett mindig egy ruhát hordani. Tündérmati meg sokszor gondolt arra, milyen szívesen segítettek neki Tündérliget lakói, amikor szüksége volt rá.

Ennyi volt, mese volt, talán igaz volt. Itt a vége, fuss el véle!