Bolondos tanmese

Bolondos tanmese.

Mese, mese, meskete

Történetem kezdete.

Aztán jön a hol nem volt,

Egyszer élt és egyszer volt.

Királyának kedvéért

Lovag nyergelt, s célba ért:

Legyőzte a nagy sárkányt,

Elnyerte a királylányt.

Nagy kaland hát véget ért,

Vagy most vette kezdetét?

Boldog volt az ifjú pár,

Sírig tartó élet vár.

Egyszer futár érkezett,

Szomszéd király küldetett:

Náluk igen nagy a baj,

Nem bírnak egy sárkánnyal.

Sok lovag már ott veszett,

Csak a sárkány győzhetett

Király lánya rabságban

Sárkány barlanghonában.

Választ küldött: indulok,

Nyergelek és fordulok.

Itt a vész, hát segítek,

És gyorsan visszatérek.

Vágtat éjen-napon át

Árkokon és bokron át.

Vértet ragad, kardra fel,

Megint újra győzni kell.

Sárkány fújtat: Jó Lovag

Állítsd meg a lovadat,

Bátyámat te legyőzted,

Éltem megkímélheted.

Alkudjunk meg, azt mondom

Kincset rejt a barlangom.

Éltem vége nincs itt még,

Nagy dolgokat tehetnék.

Sok sárkány a világban

Veszélyt hoz a királyra.

Elengedem a lányát,

Megvédem az országát.

Kincsemből egy keveset

Előlegbe viheted.

Királylány a ráadás,

Utána meg áldomás.

Király hírt vett, parancsolt:

Hozzák gyorsan a hintót.

Ünnepélyes fogadás,

Vivát, örömujjongás.

Építész is itt legyen

Sárkánylakot építsen,

Nem fél többé sok leány,

Megvéd minket a sárkány.

Tanulság csak egy lehet,

Rám jól figyelmezzetek:

Minden baj megoldható,

Ne féljünk a sárkánytól!