Tündérmati Kertvarázsa

Tündérmati Kertvarázsa.

Ismeritek Tündérmatit, a pici tündérlánykát? Tudjátok, aki hosszú, barna hajában rózsaszín szalagot hord, és majdnem úgy néz ki, mint egy igazi kislány. De ő tündérkislány, aki a levegőben röpköd átlátszó, kicsi tündér szárnyacskáival. Amikor nem röpül, szárnyai szinte teljesen eltűnnek szép, hosszú haja alatt.

A páfrányligetben lakik, egy nagy levél takarásában, és sosem unatkozik. Sok-sok színes, izgalmas kaland történt már vele, most az egyiket el is mesélem.

Egy reggel, amikor a nap első sugarai megcirógatták, Tündérmati felébredt, és gyorsan kipattant ágyacskájából. Megmosta szemeit, szépen megfésülte hosszú haját és belekötötte a rózsaszín szalagot. Máris indult, azaz elröpült kedvenc helyére, a páfrányliget széléhez. A legutolsó páfrány tövénél kezdődött a tündérkert, ahova gyakran ellátogatott. Ez egy igazi varázsbirodalom, sok apró rejtekhellyel, finom gyümölcsökkel, illatos virágokkal.

A bölcs és jóságos Mamu ilyenkor mindig a kertben szorgoskodott. Most is messziről észrevette alakját, ahogy hajladozik, tesz-vesz, ezért gyorsan odaröppent és köszöntötte:

„Jó reggelt, Mamu”

„Neked is jó reggelt Tündérmati. Korán felébredtél ma reggel!”

„Igen, mert olyan szépen mosolyog ránk a nap, dalolnak a madarak, zümmögnek a méhecskék a virágokon. Én sem aludhatok, mert ma is biztosan valami izgalmas dolog vár rám.”

„Akkor tudod, hogy jó helyre jöttél – válaszolta Mamu. A tündérkert egy olyan mesés hely, ahol sok varázslatos, különleges dologban lehet részed”.

„A tündérmannát is te varázsolod el?”

„Tudod, Tündérmati, itt a kis magocskából lesznek a szép, egészséges növények, például a tündérmanna. A varázslat az, amit a kis magocskák tudnak. Levelet, gyökeret, virágot növesztenek, és én óvom, gondozom őket.”

„Azért olyan szépek, mert sokat locsolgatod őket?”

„Nem csak azért. Ismerni kell a titkot, ez is a varázslat része.”

„Elmondod a titkot?”

„Hamarosan megtudod, de előtte hallgass meg egy embermesét.”

„Réges-régen az embereknek majdnem olyan szép kertjük volt, mint ma a tündéreknek. Sokat dolgoztak benne, szorgalmasan ápolták, és megfigyelték a különböző növényeket. Megtanulták, mit szeretnek a virágok, bokrok, fák. Tudták, mikor jó ültetni, mi, hol érzi jobban magát, milyen gyógyteával lehet őket kezelni. Nem bántották a méhecskéket, katicákat, és vigyáztak mindenre a rájuk bízott földön.

Aztán egyszer csak történt valami, és minden elromlott. Messze földről garabonciások érkeztek új hírekkel, távoli kertekből. Azt mondták, hogy a föld másik oldalán már nem bajlódnak annyit az emberek a földdel. Nem számolgatják, mikor kell ültetni, nem nézegetik mi, hova kerüljön. Mégis sokkal több minden terem, kevesebbet fáradoznak vele. Ezek után a tarisznyájukból óriási, egészségesnek látszó gyümölcsöket, zöldségeket vettek elő.

Mi is tudnánk így kertészkedni? – kérdezték őket a régi gazdálkodók.

Hát persze – válaszolták a garabonciások. Ha a nagy földeket csak egyfélével vetitek be, és azzal a varázsporral szórjátok meg, amit mi adunk, akkor nektek is ilyen terméseitek lesznek. Nem kell annyit dolgozni vele, mégis sokkal több lesz belőle.

Az emberek megcsodálták, megízlelték az idegenek ajándékát. Nagyobbak, és szinte egyformák voltak. Nem voltak olyan finomak, mint az övék, eddig nem is vágytak másra, többre. Az idegenek szavaiban sem érezték meg a rossz szándékot. Most úgy látták, így mégis csak többet lehetett eladni, és több pénzt kaphatnak érte.

Attól kezdve csak így gazdálkodtak. A varázsport a növényekre is szórták, a tövükhöz is beásták, és nagy, egészségesnek látszó gyümölcsök, zöldségek teremtek. Nem figyeltek a földre többé, már nem értették jelzéseit. Nem gondolkodtak azon, hogy miért nem olyan zamatosak már a termések. Csak elhitték, hogy a varázspor mindent megold. Így későn vették észre, hogy nincs több erő, tápanyag a földben. Több varázsport szórtak el, attól várták, hogy megjavul minden, de már semmi nem volt olyan, mint régen.

Nagyon elszomorodtak az emberek. Valójában sok pénzt kaptak azért, amit eladtak, de a föld többé nem tudott varázspor nélkül teremni. A fák, virágok, bokrok gyümölcsei sem voltak már olyan táplálóak, mint régen. Hiába ették a szép, de ízetlen terméseket, egyre többen megbetegedtek, legyengültek. Nem csak a föld vesztette el életerejét, hanem az emberek sem voltak olyan egészségesek, mint előtte. Sokat beszéltek arról, hogy hiába kaptak több pénzt, ha földjük már nem tud táplálékot adni. A pénzt nem lehet megenni, az egészséget sem lehet megvenni.

Akkor összehívták az Öregek Tanácsát, hogy ők bölcsességükkel, tapasztalatukkal találjanak megoldást. A Tanács minden tagja tudta, emlékezett, hogy réges-régen másként, rendben mentek a dolgok. Amíg a természet ritmusához igazodtak, betartották annak törvényeit, addig, boldogan éltek. Ha időnként kisebb bajuk támadt, gyógynövényekkel orvosolták magukat. Mindenki egészséges és elégedett volt. Döntést hoztak hát: vissza kell térni az ősi, bevált módszerekhez. Nem szabad használni az idegenektől vásárolt varázsport, nem szabad tönkretenni a földet, kirabolni gazdagságát. Termeljenek újra úgy, mint elődeik.

Elfogadták az öregek javaslatát, és eldobták az idegenek varázsporát. Sok-sok türelemmel, kemény munkával visszatértek a régi kertészkedéshez. Újra gondosan figyelték, ápolták földjeiket, és egy idő után megint zamatos gyümölcsök, zöldségek táplálták az embereket. Elhatározták, hogy többet nem hallgatnak messziről jött idegenekre. Őseik tapasztalata, tudása olyan kincs, ami mással nem pótolható.”

„Ez érdekes mese volt, Mamu, de hol a titok?”

„A titok a szemünk előtt van, csak az nem látja, aki nem akarja. Ha az emberek is úgy vigyáznak a környezetükre, mint mi, tündérek, akkor az ő világuk is sokáig boldog, egészséges lesz.

A titok az, hogy úgy kell kertünkre tekinteni, mint a föld ajándékára. Tisztelni kell a természet ritmusát, az évszakok változását, a hold járását. Ebben a rendben minden jól működik. Az egymás mellé ültetett különböző növények, ha jó szomszédot kapnak, segítik egymást. Kertjeinkbe, földjeinkre sokfélét kell ültetni, így szebbek lesznek, és a kártevők is elkerülik. Ha mégis segítenünk kell a fejlődést, akkor semmi olyat nem szabad használni, ami nem a természetből származik. ”

„Ez nagyon sok minden, Mamu, te ezt mind tudod? Ha ismered a titkot, akkor miért kell olyan sokat a tündérkertben lenned?”

„Mindig figyelni, vizsgálni kell a kertet, mert megmutatja, mi hiányzik neki. Ha ezt megértjük, akkor zamatos, egészséges gyümölcsökkel, zöldségekkel hálálja meg fáradozásunkat.”

„Én legjobban a tündérmannát szeretem! – mondta Tündérmati.

„Mindenkinek van kedvence, és már te is hallottad a titkot. Minden tündérnek vigyáznia kell, hogy Tündérország birodalmában minden ép és egészséges maradjon, csak akkor élhetünk rajta boldogan és sokáig.”

„Jöhetek én is figyelni a kertet? Megtanítasz a varázslatra? Megengeded azt is, hogy megint segítsek kicsit?”

„Tudod, hogy mindig örülök neked, és várlak, amikor tudsz jönni. Egy ügyes, okos kicsi tündér segítségére feltétlenül számítok” – válaszolta Mamu.

Így kertészkedtek együtt sokáig. Mamu érdekes meséket mondott, Tündérmati megtanulta tőle a kertészkedés csínját-bínját. Közben sok finom tündérmannát ettek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.