Uhu és bandája

Uhu és bandája.

„Uhu és bandája”

Uhu, vagyok. A színtársulat beszélő baglya. Szinte már az egész világot bejártam. Mindent láttam, mindent hallottam. De az, hogy idáig eljutottam nem volt könnyű. Sok rossz és jó ért egyaránt.

Az egész történetem csupán 2 éve kezdődött. Ekkor talált rám István az egyik fa alatt. Előző este valami részeg puskát fogott és elkezdett lövöldözni a semmibe. Sajnos ennek lettem én is áldozata. Eltalálta az egyik szárnyamat. Ezért sem tudok már többet repülni. Na mindegy. Szóval István éppen a színtársulathoz ment és rám talált. Hallottam amint azt mondja: „Itt hagyni mégsem hagyhatlak, hiszen éhen halsz, azt meg nyilván nem akarom”. Végül úgy döntött hogy befogad és gondomat viseli amíg felépülök.

Ennek már 2 éve. Azóta több orvoshoz elvitt a szárnyam miatt, de mindegyik ugyanazt mondta: „Sajnos a golyó olyan csontot talált el ami szinte darabokra tört, így esélye sincs a repülésre.”

István ezt nem sajnálta. Helyette én lettem a személyes madara. Eleinte csak köszönni tanított meg, de később már meg tudtam érteni a beszélgetéseket és válaszolni is tudtam a többi ember kérdésére.

Amália minden reggel hoz nekem ételt és minden beszédem után kapok valami meglepetést. Egy ideig Zsozinál éltem és a mentett madarával Zozóval. Az elmúlt pár hónapban kerültem csak Istihez. Most is nála élek. 

Istinél csodálatos az életem. Van külön helyem ahol aludhatok és olyan kedves, hogy külön étrendem, valamint napirenden van. Bármennyi dolga is van minden nap figyel arra, hogy ugyanabban az időpontban kapjak enni.

Ahová ők mennek én is megyek. Együtt járjuk a világot. Az érkezésem óta a társulat neve is megváltozott a „3 kölyök az Alpokból” helyett most az „Uhu és bandája” a nevünk. Nem akarok önző lenni, de ez a név nekem is tetszik.

Ismerem a srácokat. Az érkezésem előtt rengeteget veszekedtek a produkciók miatt. Már majdnem feloszlott a társulatuk, de megjelentem és minden rendbe jött. Ezeket a dolgokat Isti mesélte nekem kezdetben mikor hozzá kerültem. Megígértem neki hogy nem mondom el senkinek, szóval nem tőlem hallottátok a társulat problémáit.

Végtelenül hálás vagyok nekik és remélem még rengeteg közös produkcióban lehet részem.