Babar, akinek elvitték a foltjait

Babar, akinek elvitték a foltjait.

Babar, akinek elvitték a foltjait 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon aranyos boci aranysárga foltokkal a hátán. Egyik nap Babar, a boci arra ébredt hogy biza a foltjai eltűntek. Nem tudta ki vihette el őket. Miután felkelt és jóllakott a mezőn található friss fűvel felkerekedett hogy megkeresse foltjait.

Ment mendegélt mígnem egyszer csak Lassie-vel a kutyussal.

- Lassie, te vetted el a foltjaimat az éjjel? - kérdezte Babar.

- Én ugyan nem, egész este a birkákat őriztem - válaszolta Lassie.

- Nincs valami ötleted hogy ki vihette el?

- Sajnos nincs, de kérdezd meg a virágoktól, ők úgyis mindig mindent tudnak és elsőként értesülnek a legújabb hírekről.

Na Babarnak több se kellett. Elindult abba az irányba amelyet Lassie mutatott neki. Pár perc múlva egy gyönyörű rétre ért. Miután kigyönyörködte magát odament Zsályához.

- Zsálya nem tudod ki vitte el a foltjaimat?

- De tudom.

- És? Megmondanád kérlek?

- Ugyan miért mondanám meg?

- Azért, hogy a társaim ne csúfoljanak.

- Na jólvan, megmondom. A szarka volt. Nagyon megtetszett neki és egyszerűen az éj leple alatt ellopta.

- Dehát a szarka a csillogó dolgokat szereti, miért a foltjaimat lopta el?

- Nagyon megtetszett neki.

- De miért pont az enyémet?

- Mert a tiéd aranysárga és ez a csillogó aranyra emlékeztette.

- Hogyan lopta el?

- Napközben kifigyelte hogy melyik vagy te és az éj leple ellopta. Úgy volt vele, hogy mindez nem fog feltűnni, mivel éjjel minden boci fekete, tehát ha este egyformák vagytok, akkor nappal is.

- Ez butaság. Mindenkinek egyedi színe van és ez az ami megkülönböztet minket. Sokszor elfelejtem hogy ezt más állatok nem tudják. Hol találom a szarkát?

- Ott abban a közeli erdőben.

- köszönöm a segítséget.

Babar elindult az erdő felé. Miután beért tett néhány lépést előre és madárhangra lett figyelmes. Felnézett. A szarka pont fölötte volt. Ott tündökölt kék ruhájában miközben a fehér hasát aranysárga foltok tarkították.

- Szarka add vissza a foltjaimat! - szólt fel erőteljesen Babar a fára a szakának.

- Ugyan miért adnám vissza? Neked úgysem kell. Nekem viszont, nézd milyen csodásan áll ez a szín. Hát nem csodálatosan nézek ki?

- Nem, azok a foltok engem illetnek nem pedig téged. Add vissza őket.

- Nem, szerezz másikat ezt megtartom kell nekem.

- Szarka nem tarthatod meg - vett mely levegőt Babar és nyugodtabb hangsúllyal folytatta  - figyelj ez olyan mintha helyetted én lopnám el a csillogó dolgokat. Neked ez hogy esne?

- Hát őszintén szólva rosszul. Az az én feladatom hogy ellopjam őket. Mire akarsz kilyukadni?

- Arra ha elvenném a feladatodat azzal elvenném a személyiségedet. A lopakodás ugyanúgy hozzátartozik a te személyiségedhez mint a foltok az enyémhez.

- Értem mostmár. Hát akkor tessék. Visszaadom a foltjaidat. Neked úgyis nagyobb szükséged van rá mint nekem és hozzád egyenként is jobban passzolnak a foltok mintsem hozzám. Komolyan láttál már foltos szarkát? Na látod hogy nem. Mindenkinek megvan a saját személyisége és a hozzá tartozó tulajdonságai.

- Örülök ha így látod.

Babar miután befejezte a szarkával folytatott beszélgetését elindult haza az immáron visszakapott foltokkal. Nagyon örült annak, hogy újra a régi önmaga lehet a foltjaival együtt. Mikor hazaért a társai örömmel fogadták és nem csúfolták tovább.