Egy talált cica története

Egy talált cica története.

Egy talált cica története 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol egy nagyon nagy farm. Ezen a farmon mindenféle állat élt. Kutyák, cicák, malacok, bocik, tyúkok, kakasok, birkák és még sok-sok állat.

A gazda, Norbert egyszer hajnalban kiment megetetni az állatokat és szokatlan zajra lett figyelmes. Nem tudta honnan jön ez a kissé idegesítő sípolás. Ez a következő napokra sem szűnt meg. Sokkal inkább erősödött. Norbi nem bírta tovább és egyik reggel utánajárt a hang eredetének. Mikor rátalált az állatra nem hitt a szemének, egy tüneményes kiscica volt az. Összegombolyodva hevert a szalmában és keservesen sírt, miközben arra várt, hogy valaki rátaláljon és befogadja. Norbi megtette. Első dolga az volt, hogy megnézte nem-e esett baja az állatnak. Megnyugodott mikor látta hogy semmi baja és épségben van. Norbi látta, hogy mikor felállt a cica mellől az követte egészen a házig és még be is. Ebből tudta a macska szereti őt és ragaszkodik hozzá. Ettől iszonyatosan boldog volt és mindent meg szeretett volna tenni annak érdekében, hogy a cica jól érezze magát a farmon.

Miközben bementek a házba Norbi ételt készített a cicának, aki abban a pillanatban nekilátott eledelének, ahogyan azt lerakták elé. Norbi a macska evését nézve felkiáltott: „Spiclinek foglak hívni!”. Innestől kezdve pedig Spicli a farmcsalád hű tagja volt, akinek ha olyan kedve támadt kint, a többi állattal ha pedig más kedve volt legkedvesebb gazdája, Norbi mellett aludta az igazak álmát.

Ha ti is olyanok szeretnétek lenni, mint Spicli, akkor ti is aludjatok. Jó éjszakát!