Új élet az öreg vízimalomban 1. rész

   Regő, Katica, Ilka mama, és Elemér apó békésen éldegéltek az öreg vízimalomnál. Megint sok felújítás várt rájuk, hiszen hamarosan beköszönt hozzájuk egy aprócska kisember, akit már alig vártak. Azonban Elemért visszahúzta a szíve Iluskához, és Sárikához. Tudva, hogy minden rendben a vízimalomnál, Regő igazi jó molnár, és jó férje Katicának, úgy érezte, hogy nagyobb szükség van rá Iluskáéknál. Majd egyik reggel így szólt:

 - Regő fiam! Tudod, hogy megígértem, hogy mire elfogy a lisztjük vissza megyek Sárikáékhoz, hogy segíthessek nekik. Már mindent kigondoltam. Itt úgy is kell a hely a baba miatt. Majd sűrűn hazalátogatok! - ölelte meg szomorkodó lányát Elemér, aztán összepakolta a holmiját, és útra kelt. 

 - Vigyázzon édesapám magára, és vissza várjuk! - integetett Katica utána.

  Teltek a napok, és a hetek az öreg vízimalom körül. Ahogy beköszöntött a tél, több idejük volt a gazdáknak a búza őrletésére. Duruzsolt is a malom, csobogva járta forgó táncát a a vízimalom kereke. A kis patak szorgalmasan hozta a vizet, csobogása messzire elhallatszott. A család mókuskája még sokáig visszajárt Ilka mamához, hátha rejt a kötény zsebében néhány szem diót, vagy mogyorót, de aztán egy ideje már nem jelentkezett. 

 - Biztosan bevackolta magát az odújába, és most téli álmot alszik - mondta Regő. A kismókus azt az odút választotta téli lakóhelynek, amit még Elemér apó mutatott neki, és amiben Regő a titkos ládikát találta. Az őzike is hűségesen hazajárt, és ilyenkor mindig talált friss szénát, kukoricát, amit Regő neki készített ki. 

 - Így könnyebb lesz a telet túlélnie - mondta Katica hálásan, férje kedves gondoskodásáért. Ilka mama minden hosszú estén babaruhát varrogatott kézzel. Aztán egyik téli reggelre csecsemő sírástól zengett az egész vízimalom. De csodák csodájára nem egy, hanem kettő baba látta meg a napvilágot a patak parti öreg vízimalomban. Regő, Katica és Ilka mama igencsak meglepődtek, és dupla boldogság járta át a szívüket. Regő felkereste Talabért, a kosárfonót, hogy még egy mózeskosarat szerezzen tőle. A gyerekek szépen cseperedtek, és a legjobb altatójuk a vízimalom duruzsolása volt, ahogyan a búza őrlődött benne. Huba nagyon kíváncsi, és bátor kisfiú,  Hanga pedig egy csendesebb, de cserfes kislány volt. Az ikrek szépen cseperedtek Regőék otthonában, teljesen megváltoztatva az addigi életet. Elemér apóka sűrűn haza látogatott, és mindig hozott valamilyen kézzel faragott fajátékot. Huba és Hanga, Loncsos kutyus legjobb játszó társa lett. Együtt fedezték fel az udvart, és ha a gyerekek kalandozni szerettek volna az erdőben, Loncsos mindig vissza terelgette őket. Közben továbbra is jöttek az őrletők, és a csodájára jártak a gyerekeknek, akik mindenkivel csináltak valamilyen huncutságot. Egyik reggelen, mikor Talabér, a kosárfonó felpakolta a megőrölt lisztet a szekérre, nem vette észre, hogy a nagy fonott gazdasági kosár megfordítva, az aljával felfelé áll. Csak két szőke hajtincs kandikált ki a kosár résén. Huba, és Hanga ugyanis elhatározták, hogy világot látnak. Ezért fellopakodtak a szekérre, és a kosár alá bújtak. Izgatottságukban halkan kuncogva várták, hogy elinduljon a szekér és megtörténjen a titkos világgá menésük.

 - Pszt! - szólt rá halkan Hanga a testvérére. - Meghallják! - tette az ujjacskáját a szája elé, mutatva Hubának, hogy ne kuncogjon.

 - Akkor a legjobbakat! - köszönt el Talabér Regőtől, és Katicától. - A gyerekeket ölelem! Sajnálom, hogy nem találkozhattam velük! - tette még hozzá. Aztán felpattant a szekérre, és a szekér a lisztes zsákok súlyától nyikorogva, elindult. Loncsos kutyus izgatottan szaladgált a szekér körül, körbe körbe. Hol nyüszített, hol pedig ugatott. Aztán pedig oda rohant Regőhöz, majd Katicához, aztán újra a szekér után. Regő nem értette a kutyus viselkedését.

 - Valamit mondani akar - állapította meg Katica. - De mit?

 - Nem tudom! - vakarta a füle tövét Regő. - Még soha nem láttam így viselkedni. Mintha a szekérhez akarna csalogatni minket. - nézett Loncsos után az ifjú molnár. -  Na gyere már ide! - hívta magához az izgatott ebet.

Loncsos nehezen, de engedelmeskedett, és hagyta, hogy Regő megsimogassa remegő testét. - Nincs semmi baj! - próbálta vigasztalni a kutyust.

 - Tényleg nem értem. Na de majd megnyugszik! - mondta Katicának, és indult, hogy rendbe tegye az eltömődött garatot. Katica is ment a dolgára, hiszen még be kellett dagasztani a kenyeret. - Még jó, hogy a gyerekek Ilka mamával vannak - gondolta munka közben, mert még mindig a kutyus viselkedésén értetlenkedett. Folyt. köv.

További mesék a https://www.esztimese.hu oldalon! Szeretettel várlak ott is!