Űrkalandka

Űrkalandka.

Olyan természetes, hogy semmi sem természetes, mint másnak a minden természetes. Tegnap például elköltöztem egy másik bolygóra. Mindig irigyeltem a Kishercegtől az övét, úgyhogy lenyúltam az ötletet. Nem kellett sokáig keresnem. Alig indultam útnak, már láttam is az űrhajóm sarkából, hogy melyik bolygó is lesz az enyém. Jó, kicsit féltem, hogy már más lestoppolta, mert az üzemanyagom csak odaútra volt elég, de szerencsém lett.

*

Az első éjszakám meglehetősen izgalmasan telt. Egy bolygót berendezni azért nem ugyanaz, mint egy albérletet. Tudni, hogy ott minden az enyém, és csak magamért kell vigyáznom a rendre, elég szokatlan érzés volt. Kipakoltam a gitárom, a könyveim, a ruháim, a javítandó dolgozatokat és a kislámpát az ágyam mellé, és írni kezdtem.

*

Otthon hagytam a kézkrémemet. Az űrhajóban csak zseléket találtam, de már a kiképzésen se tudtam megkülönböztetni az ehető és a nem ehető variánsokat. Mivel olvasni már elfelejtettem, ezért szín alapján válogattam. Ha én zöld lennék, biztos hagynám, hogy megegyenek. Ha én rózsaszín lennék, bekenném magammal a testem. Erre jutottam. Vacsorára megettem hát a zöldet, és bekentem a bőröm a rózsaszínnel. Eleinte semmi panasz nem jött elő. Nyugodtan üldögéltem a lócán, és hallgattam a szomszéd bolygó örök körforgását, amikor, úgy éjfél tájban, megjelent a kezemen egy mandarin. Természetesen meglepődtem, mert akárhonnan is nézzük, mandarinra egyáltalán nem számítottam. A megszokott, értetlenkedő arckifejezésemmel töprengtem felette egy ideig, aztán belenéztem a tükörbe. Jól állt nekem ez a mandarin. Igazán. Pár perccel később, éppen mire megszoktam volna a mandarin létezését, előgurult a bokámból egy kivi. Jó vicc. Mandarin a kezemen, kivi a bokámon. Akkor kezdtem el sejteni, hogy a rózsaszín zselé talán nem volt a legjobb választás. Reggelre én lettem a megtestesült Édenkert. Ma egész nap zabáltam magam, és majd kicsattanok az egészségtől.