Hosszú út

Hosszú út.

Volt egyszer egy sziget, máskor meg csak barlang. Ott éldegélt a hétszemű katica, és egész a tengert nézte. Vágyott abba a nagy és mély kékségbe, de tudta, hogy egyedül nem indulhat el egy ilyen hatalmas útra. Minden reggel edzett, két órát futott, két órát repült, két órát úszott, de annyira félt az áramlástól, hogy a döntés végül mindig a maradás lett.

Egyik nap, a barlang oldalán valaki bágyadtan kopogtatott. A katica meglepődött, mikor meglátta Kristófot, az albatroszt. Rég nem találkoztak, de gyerekként sokat játszottak együtt a Kagyló-öbölben. 

Kristóf nem nézett ki túl jól. A szárnyai és az orra is maga alá lógtak, bánatában sírni kezdett, és a katica vállára borult.

Sokáig álltak így a barlangnál, aztán lementek a partra, és napokig beszélgettek a Kagyló-öbölben. Tisztázták a gyerekkori sérelmeket, Kristóf bocsánatot kért a játszótéri incidens miatt, a katica pedig az iskolai beszólásokért, és megfogadták, hogy innentől kezdve mindig őszinték lesznek egymással.

Tegnap találkoztam velük a szirteknél, éppen sárkányt eregettek. Intettem nekik, és ők mosolyogva jelezték, hogy látnak, és tudják, hogy akkor három perc múlva indul a rév.