Kép forrása: Pixabay.com
A tigris és az ámbrás cet.
A tigris és az ámbrás cet soha nem találkoztak többet, mert szigorú szüleik eltiltották őket egymástól.
*
Én tigris voltam, ő ámbrás cet. Én kék tollal írtam, ő feketével. Mindketten szerettük a madarakat. Ez hozott minket össze. Irigyeltük őket, mert tudnak repülni, mert ők el tudnának jutni egyikünktől a másikunkig, ha akarnának.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kovácsné Demeter Monika Iringó
A havas hegycsúcsokon túl, a narancsligetektől nem messze, a kék tenger partjától sok száz lépésre állt egy kastély, melynek királya egyetlen fiúgyermekét szigorúan nevelte, folyton azon i...
Elolvasom
Van egy lovam, neve Oszkár most is mellettem poroszkál, szegény állat félkegyelmű farka úgy áll mint egy seprű. Felmálházom nehéz neki, inkább csak a szénát eszi. Bár csak tudnám mit szer...
Elolvasom
Kiscicát kapott Emma, nagy gonddal viseli sorsát, de nem ad neki tortát! Még egér husit sem eszik ez a cica, akinek a neve Mica. Emmával együtt játszik, ő bíz,a fára nem mászik! Barna cop...
Elolvasom
Félszegen didergő dorombművész elhúzott nótával, ez voltam én. Visszavonultan várakoztam, karmaim dagasztotta nyúlós csendben. S egyszer csak a tejútról csöpögő könyörület langymeleg cseppjei hulltak ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Júdabátya amatőr író
Nem szeretek magamról írni, ahogy nem szeretek életrajzokat sem tanítani. A szöveg vagy működik vagy nem. Ha az olvasót megragadja valami, akkor örvendés van. Szeretem a humort, azt, ami nem harsány, de mindig ott van. Szeretem úgy bemutatni a világot, hogy az egyszerre legyen egyszerű és nem az. Szeretem, ha valami tömör és jó a ritmusa. Szeretem az utóiratokat. U.I.: Ehhez a képhez a lányom öltöztetett...