Utazás az űrbe

Utazás az űrbe.

Utazás az űrbe 

Este volt már. A csillagok és a Hold megvilágították a tengert. Beni már az ágyában feküdt, szülei mellette térdeltek.  

• Kitaláltok nekem egy mesét közösen?- kérdezte a hat éves fiúcska a szüleit reményteli szemekkel.  

Szülei összemosolyogtak, puszit nyomtak gyermekük arcára jobbról is és balról is, boldogok voltak mindannyian.  

• Miről meséljünk neked?- kérdezte apukája.  
• Menjünk el az űrbe együtt!- felelte a kisfiú, miközben a csillagos égre mutatott.  
• Apa, kezdd te a mesét!- kérte anya kedvesen a férjét.  
• Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki az űrbe szeretett volna látogatni a szüleivel. - kezdte apa a történetet. - Azonban egy ilyen nagy utazáshoz szükségük volt egy űrhajóra. Az apuka kérte a kisfiűt, hogy segítsen neki építeni egyet székekből. Miközben a fiúk a székekkel foglalatoskodtak, addig anya takarókat hozott, amik az űrhajó testéhez kellettek. Amikor elkészültek, enni-és innivalót vettek magukhoz és indulhatott a nagy utazás.  

Innen apa átadta a szót anyának és ő folytatta a mesét.  

• Amikor mindannyian bekötötték a biztonsági öveket, apa megnyomta a nagy piros gombot, ami elindtotta a rakétát az űrbe. Megkezdődött a visszaszámlálás. 10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...KILÖVÉS!!!!-kiáltotta a család minden tagja. Olyan gyorsan szágoldottak, amilyen sebesééget korábban még sohasem tapasztaltak. Az ő autójukkal nem lehetett fénysebességgel közlekedni még az autópályákon sem. Mikor a sötét űrben találták magukat csodálkozva néztek ki az űrhajó ablakain. - Mennyi gyönyörű csillag. - bámult ki az űrbe a kisfiú tátott szájjal. - Megnézhetjük a bolygókat?- kérdezte szüleit izgatottan. - Hát persze.- felelte az apukája. De előtte mondd meg nekem, hogy melyik a legnagyobb csillag a Naprendszerben. - A fényes Nap! - felelte a kisfiú okosan. - Nagyon ügyes vagy!- simogatta meg fejecskéjét büszkén az anyukája.  

Eközben Beni egyre álmosabb lett, hosszan pislogott a szüleire, miközben apa szőtte tovább a mesét.  

• A Naphoz eső legközelebbi bolygónál kezdjük útunkat.- kezdte az apuka mondandóját az űrhajó vezető ülésében. - A Merkúr nevű bolygó mellett haladunk el éppen. A következő bolygó a Vénusz. - Az a legfényesebb az égen este!- kiáltotta a kisfiú. - Igen, így van. Most pedig tekintsük meg a mi szeretett bolygónkat, a Földet. - Csodálatos!- sóhajtotta anya. Innen még szebbnek tűnik, mint ott lennt.- folytatta. - Következik a vörös bolygó!- folytatta a magyarázást apa. Tudod, hogy ennek a bolygónak mi a neve kisfiam? - Mars!- kiáltotta a kisfiú vigyorogva. Ott laknak a marslakók!- kuncogott magában. - Meg lehet.- válaszolta apa. - Haladjunk tovább és tekintsük meg a legnagyobb bolygót, aminek a neve Jupiter. - Én már látom a Szaturnusz gyűrűjét!- kiáltott fel anya a mutatóujjával kifelé mutatva az ablakon. - Aztaaa, ez nagyon szuper!- tapsolt örömében a fiú.  

Beni már majdnem elaludt közben, de anya folytatta a történetet.  

• A család lassan az űrutazás végéhez közeledett, már csak két bolygó volt, amit még nem értek el az űrsiklóval. Fénysebességgel haladtak a sötét űrben, közben almát rágcsáltak mert megéheztek a sok csodától, amit eddig láttak. - Következő látványosság az Uránusz lesz, amit már láthattok is, ha előre tekintetek.- mondta apa jó idegenvezető módjára. - Az utolsó bolygót hogy hívják? - kérdezte a kisfiú kiváncsian anyukáját. - Neptunusz a neve. Ez a bolygó van a legtávolabb a Naptól. - felelte édesanyja. - Itt az ideje visszatérnünk a Földre.- szólalt meg apa. - Eljött az idő, hogy mindannyian aludni térjünk és kipihenjük ezt az őrületes utazást.  

Mire a mese végére értek Beni szülei, kisfiuk már az igazak álmát aludta. Szeretettel nézték még egy darabig, majd puszit leheltek a homlokára, betakargatták és szép álmokat kívántak neki. Beni álmában az űrben járt szüleivel és boldogan vette szemügyre a Naprendszer csodáit.  

Itt a vége, fuss el véle!