Vár a világ


https://webshop.meskete.hu

Pár napja kezdetét vette a nyári szünet. Melindát és Fannit a szüleik elvitték a nagyszülőkhöz, mert amíg ők dolgoztak, addig nem maradhattak egyedül egy lakásban, ahhoz még nagyon kicsik voltak, és sokszor rosszalkodtak is.
A négy év korkülönbség, ...

Kép forrása: pixabay.com

Pár napja kezdetét vette a nyári szünet. Melindát és Fannit a szüleik elvitték a nagyszülőkhöz, mert amíg ők dolgoztak, addig nem maradhattak egyedül egy lakásban, ahhoz még nagyon kicsik voltak, és sokszor rosszalkodtak is.

A négy év korkülönbség, ami a lányok között volt, néha okozott egy kis galibát, de előbb-utóbb mindig kibékültek. A nagymama és a nagypapa pedig kifejezetten örültek annak, hogy pár hetet az unokáikkal tölthetnek.

Az idős emberek egy kisvárosban éltek, nem messze Gyöngyöstől. A régi családi házban volt hely mindenki számára, ha a család összegyűlt ünnepek alkalmával, vagy így a nyári szünetben vigyázni kellett az unokákra. Mindkét lánynak jutott volna külön szoba, de ők együtt szerettek aludni.

A gyerekek sokat segítettek a ház körül. A nagy kert bővelkedett finomságokban is. Több gyümölcsfa és egy nagy veteményes hozta a finomabbnál finomabb terményeket. A lányok a nagypapa segítségével színes tálkákba szedték az érett gyümölcsöket, aztán bevitték a nagyinak a konyhába, hogy finom lekvárt vagy befőttet készítsen belőle.

Egyik nap a füvet is le kellett vágni. A nagypapa tolta a fűnyírót, a lányok meg vitték utána a zsinórt, igazgatták, hogy el ne akadjon egy-egy bokorban vagy ne tőrje le a nagyi által gondosan nevelt virágok lágy szárát.

– Ne húzd annyira! – szólalt meg Fanni, aki a húga felé fordulva megrántotta maga felé a zsinórt.

– Nem is húztam – torpant meg Melinda, aki a rángatás miatt majdnem orra bukott, és eldobta a kezében lévő fekete köteget.

A nagypapa hiába próbálta tovább tolni a fűnyírót, az nem akart megmozdulni. A zajban nem hallotta a lányok vitáját, ezért megfordult, hogy megnézze, mi lehet a baj. A lányok dühösen nézték egymást, és mindkettőjük arcáról eltűnt az addigi jókedv.

– Mi a baj lányok? – kérdezte a magas, ősz hajú férfi, és közben leállította a fűnyíró motorját.

– Melinda nem adott a nála lévő kábelből – panaszkodott Fanni, aki maga akarta vinni a nehéz köteget, de a húga kivette a kezéből, mert be akarta bizonyítani, hogy már ő is nagy és erős. – Szerintem elfáradt.

– Nem fáradtam el, csak… – vágott vissza az ötéves, vékonyka lány.

– Csak mi?

– Lányok, lányok! Ne vitatkozzatok! – állt a testvérek közé a nagypapa. – Igazság szerint nekem is elég volt mára a munkából. Majd holnap folytatjuk. Nagy ez a kert – állapította meg végül.

A lányok elszaladtak és magára hagyták az idős embert. Fanni berohant a házba, Melinda pedig az utcai kerítéshez futott. A kilincset ugyan elérte, de a kapu zárva volt. Nem tudott elszökni.

Amíg a nagypapa a fűnyírót visszatolta a műhelybe, addig a hosszú, világosbarna hajú kislány a hátsó kertben lévő kapuhoz settenkedett. Tudta, hogy az nincs kulcsra zárva, csak egy kallantyú állja az útját, amit, ha magasabb lenne, akkor simán el is érne. Viszont akárhogy ugrált – helyből vagy nekifutásból –, sehogy sem sikerült átfordítania.

A nagypapa először a távolból nézte kisebbik unokája próbálkozásait, aztán a lány után ment.

– Segítsek? – kérdezte.

Melinda lesütötte a szemét, aztán bólintott.

– Mit szeretnél csinálni odakint? – érdeklődött a férfi.

– Világgá megyek – jelentette ki. – Haragszom a tesómra.

– Értem. Holnap nekem is arrafelé lesz dolgom, mehetnénk együtt – mosolygott rá a kislányra. – Előtte viszont gyűjtsünk egy kis erőt hozzá, és együk meg a nagyi palacsintáját – mondta a nagypapa és kinyújtotta a karját Melinda felé, aki egy kis habozás után a nagy és erős tenyérbe csúsztatta vézna ujjait, és együtt elindultak a ház irányába.

Másnap a két lány újra együtt játszott. Azt pedig már Melinda sem tudta volna megmondani, hogy a finom palacsinta vagy a nagypapa kedvessége feledtette el a Fanni iránt érzett haragját, de abban biztos volt, hogy a világ megvárja, és inkább később nézi meg, ha már elég nagy lesz hozzá.

A. M. Summer, amatőr író

Ezt a mesét írta: A. M. Summer amatőr író

Hajdúnánáson születtem 1980-ban. 1999-ben, az érettségi vizsga után Budapestre költöztem, és az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karán szereztem diplomát. Az írás folyton jelen volt az életemben, hol olvasói levelekre válaszoltam egy ifjúsági magazinnál, hol pedig cikkeket írtam egy internetes magazinban. 2010-ben vetettem papírra első verses próbálkozásaimat, de az igazi áttörést a 2019 őszén megkezdett novellásk...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Harangi Árpádné

2024-01-04 08:28

Kedves Meseíró! Nagyon tetszenek a mesék. Felolvashatnék hangosmesének ? Az írói nevet hogy kell mondani?

A. M. Summer

2024-01-04 20:46

Kedves Harangi Árpádné! Köszönöm szépen! Nevem fonetikusan kiejtve: éj em számör Hol szeretné felolvasni vagy feltölteni a hangosmesét? Üdv, Ági