Verses mese: A három kis malac és a farkas

Verses mese: A három kis malac és a farkas.

Verses mese: A három kismalac és a farkas

Írta: Rose Logan

Kerek erdő szélén, vén tölgyfa végén,
Éldegélt volna, ha lenne háza a három kismalacnak
De a tél lerombolta, a házacskájukat.
Sok a sirám jaj panasz,
– Még nincs tavasz, nincs tavasz.
–Mi lesz velünk megfagyunk?
-Ui ui! Sírt- rít a három pici malacka,

Építkezni kellene belenyúlva a tavaszba. Nekiállni nehéz, pici tömzsi testtel, törmelékeket szedegetni piciny apró kezekkel. Nagy nehezen nekilátnak hordani a téglát, Az egyik pici malacka fájlalja apró tömzsi lábát.

– Jaj testvérek!–nagyon fáj!

– Dolgoznom ma már kár, nagyon kár. Így hát most már csak ketten, szedegetik a téglát kínkeservesen. Egyszerre csak felkiált a középső kismalac,

– Ui- ui! Elhagyja száját a sok jaj panasz.

– Fájok itt is, – fájok ott is.–Jaj a fejem, – jaj a kezem. –Restellem igazán restellem.– Jaj de kár!

–Dolgozni nem tudok ma már,

– Jaj de kár. Így hát egyedül a legidősebb malacka, nekilátott a téglákat hordani egy kupacba. Ahogy hajolt egyes egyedül fájlalni kezdte, derekát a hős ki majdnem szenderül–elszenderül. Dőlt hát ajkán a sok jaj panasz– Nem lesz így házunk,

– Nincs tavasz– nincs tavasz. Arra téved a jámbor farkas koma, odasiet hozzájuk, kinek mi a baja?

–Miért sírtok – rítok!– kedves kis malacok.
– Mondjátok el nekem mi a bánatotok.

– Jaj kedves- rendes farkas koma, Nem lesz házunk a sors mily mostoha.

– Sebaj, kedves kis malacok, építek én nektek olyan házat amilyet csak akartok csak akartok.

Elkezdi a munkát jámbor farkas koma,
Rakosgatja a téglákat sorra csak sorra.

Felépül a kis ház mesebeli szépen, Áll mint a cövek a kerek erdőben.

A három kismalac ajkán dől a kacaj,
–Nincs rajta kémény így megfagyunk hamar.
Nekilát a jámbor farkas koma,
Rakosgatja a kéményt, nagyra egyre nagyobbra
Megvan a kémény kis házikó tetején,
A három kismalac
Immár nagy legény- nagy legény.
Kihasználva a jámbor farkas komát,
Felépítette a három malac házát a házát.