Kép forrása: pixabay.com
Zöldsapkàs Artúr.
Kicsiny házikóban lakott egy furcsa lény.
Az erdő közepében láttam egyszer én.
Zöld sapkája volt és hosszú szakálla.
Csizmàcskàt viselt apró két lába.
Öreg volt, de nagyon fürgén futott.
Kezében egy kis kosàrkàt hozott.
Megállt előttem és így szólt vidáman:
Hej! Messziről hozott ide vén lábam!
S aztán csak mesélt nekem órákon át.
Közben mellé ültem, úgy hallgattam szavát.
Tündérekről és sàrkànyokròl beszélt én nekem.
Szájtátva bámultam, s kikerekedett szemem.
Manó vagy te? - kérdeztem tőle bátran.
Katona! - mondta ő. A királyt szolgáltam.
Meseorszàg vàràròl ezer mesét mondott.
Óriás medve, varázsló, elefánt...minden volt ott
Mi van a kosárban? - korgott már a hasam.
Sok finomság, hogy veled megosszam.
Ilyen kedves öreg embert én még sosem láttam.
Felém fordult, S azt mondta vidáman:
Hé, te gyerek! Figyelj most rám egy percre!
Szeretném, ha mindig emlékeznél nevemre.
Zöldsapkàs Artúr vagyok én, az öreg katona.
Tudok még száz mesét minden búra-bajra.
Ha valaha is szomorkodnàl, gondolj csak rám gyorsan,
S itt termek én kosàrkàmmal azon nyomban.
Hozok neked mesét és ennivalót bőven.
Te csak gondolj rám minden esztendőben!
Így történt, hogy Artúrral barátok lettünk,
S eltöltöttünk száz estét is együtt.
Látogass el te is hozzá Meseorszàgba,
Ott lesz minden gyereknek édes, szép álma!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Kajtàn Brigi Amatőr
Sziasztok! 35 eves vagyok, Nyiregyhazan születtem és éltem 20 éves koromig. Jelenleg Spanyolorszagban elek ferjemmel es kisfiunkkal. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Írni körülbelül 8 éves koromban kezdtem. Azóta is írok, kisebb megszakításokkal. Egy ideje írok az anyasàgròl, szülőségről. Sokszor kacerkodtam a gondolattal, hogy gyerekeknek is írjak. 2022 év végén írtam meg az első mesémet, akkoriban találta...