A mai napon kiderül, meddig tart még a tél: Vajon meglátja a medve az árnyékát?

Ti tudtátok, hogy a népi hiedelem szerint a mai napon fog kiderülni az, hogy mikor fog beköszönteni a tavasz? Február 2.-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján „ha fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek.” Egy másik hiedelem szerint azonban inkább azon múlik, hogy mennyi ideig élvezhetjük még ezt a hideg időjárást, hogy ha előbújik a medve ezen a napon a téli vackából, akkor meglátja-e az árnyékát, vagy sem. Ha ugyanis az árnyékát a medve meglátja a napsütés miatt, akkor még hosszú telünk lesz.

Ehhez a naphoz azonban különböző jóslatok is fűződnek. A régi időkben úgy gondolták, hogy február második napján, ha jó az idő, akkor később fog csak tavaszodni. Ezt pedig ez a mondás is magába foglalja: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön.”

Számos mesében megjelenik az időjós medve alakja

A gyerekek általában kedvelik a medvéket, főleg akkor, ha egy állatmese főszereplőjéről van szó. Ebben az időszakban sok óvoda és iskola is tart medve-hetet, ilyenkor a gyerekek bevihetik a plüss mackójukat, ezért nem ritka az sem, ha a gyermek az estimese olvasása közben kifejezetten mackós történeteket kér. Érdekesség, de a legelterjedtebb néphagyomány szerint, ha a téli álma után a medve kijön a barlangból, és napos időt lát, akkor a saját árnyékától ijed meg, emiatt bújik vissza a vackába. Ebből következik az, hogy a korai napsütés csalóka lehet, és a tavasz helyett inkább azt jelenti, hogy a tél még nem tombolta ki magát, és hetekig még zord idő várható. Ám, ha az eget borús felhők takarják, a medve nem látja a saját árnyékát, tehát kibújik a téli vackából, vagyis véget ér lassan a tél.

Ez a népi hiedelem eredetileg Erdélyből származik, sőt visszavezethető Jókai Mórhoz is, hiszen sokan úgy tartják, hogy a „Nagy Mesemondó” fantáziájában is megjelent az időjós medve alakja, Az új földesúr című regényében:

„Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett…..Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár;”

Ha kedvet kaptatok a mackós történetekhez, akkor válogassatok kedvetekre a medvés versek és mesék közül!

Soós Gyöngyi: Mackó és az árnyéka

Mészárosné Szuda Melinda: Mackó fiú és mackó lány  

Kovácsné Demeter Monika: A medvebocs álombirodalma

Égi Edina: Mackóbál

Mucsányi Imréné: Az erdő