Február 21. – Az anyanyelv nemzetközi napja

Ma, február 21-én van az Anyanyelv nemzetközi napja, nekünk pedig egy csodálatos nyelvünk van, amiről mindenképp érdemes megemlékezni.

Az UNESCO 1999-ben február 21-ikét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. Ezzel szerették volna felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nyelvi sokszínűség és gazdagság van a Földön.

Jókai Mór így írt róla: „Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: Édes anyanyelv.”

Nekünk, magyaroknak a magyar az anyanyelvünk, és bizony érdemes is megemlékezni róla ezen a napon. Rengeteg írónk és költőnk írt a magyar nyelvről, és természetesen a Meskete írói is megfogalmazták, miért is szeretik az anyanyelvünket.

Az Anyanyelv nemzetközi napja alkalmából hoztunk nektek egy verset és egy mesét a Meskete.hu szerzőitől:

Anyanyelvem /Wessetzky Dániel/

(A Magyar Kulturális Örökség Napjaira)

Kirakós. Zegzugos kis rejtelem.

Ha eljátszom vele, játszik velem.

Agyag a kézben. Megformázhatom,

s ha kész az ékszer, neked átadom.

Kristálycukor. Kávéd mellé teszem:

– Szeretlek, édes. Jó, hogy vagy nekem! –

Falat rakok szavakból: kő a kőre,

szép vers-katedrális épül belőle.

Igét kovácsolok. Cseng, mint a fém:

ne közelítsen éhes vad felém.

Ha gyermekeimnek továbbadom,

nekik is ez lesz majd az oltalom.

Az ősi kincs: játék és védelem,

akárhol élek, ott van énvelem.

Hordom magamban, mint a lelkemet,

sokat próbált, ős anyanyelvemet.

És persze egy mesét is megosztanék ennek kapcsán veletek, méghozzá Demeter Monika Verőköltő bodobács öröme c. meséjét.