Barion Pixel

13. rész A nagy nap


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    ápr
  • 05

13.rész
A nagy nap

 MÉG MELEGEN FŰTÖTT AZ ÉGI KÁLYHA. Gyönyörűen látszottak a napsugarak a rét apró kereszteződésein. Nemcsak a mormoták látogatták a vízgyűjtő apró folyásait, hanem még egy-két madárka is odatévedt. Mások meg irigykedve nézték az é...

Kép forrása: Madarász Nóra

13.rész

A nagy nap



MÉG MELEGEN FŰTÖTT AZ ÉGI KÁLYHA. Gyönyörűen látszottak a napsugarak a rét apró kereszteződésein. Nemcsak a mormoták látogatták a vízgyűjtő apró folyásait, hanem még egy-két madárka is odatévedt. Mások meg irigykedve nézték az évtizedek óta bevált vízgyűjtési módszereket. Kitikkadt az egész környék. A kerti növényeket és a pompás virágokat a szorgalmas kertészek minden napnyugtakor és keltekor bőven meglocsolták. Hiszen csak így élhették azok is túl a nagy szárazságot.

Amikor a legerősebben tűzött a nap, akkor szinte mindenki az otthonában tartózkodott, valamilyen benti tevékenységet művelt. A felnőttek olvastak, kereszt rejtvényeztek, sokat beszélgettek, a kölykök pedig átjátszották az egész délutánt. Nem volt ritka dolog, hogy a szomszédok és ismerősök áthívták egymást otthonaikba. Így volt ez ma is Apus és Anyus a kölykökkel igen nagy találkozót rendezett – legalábbis az otthonuk méretét tekintve – áthívták az örök szomszédaikat és az ifjú jegyespárt is. Persze okkal őket, hiszen a mormoták női tagjai kimondottan izgatottak voltak a nagy nap felől. El kell mondani, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a lányok is. A délután ennek az álomnak a tervezésében zajlott.

- Nézzétek, valami különlegeset készítettem mára nektek! - ajánlotta csábító süteményeit a szomszéd asszonyság.

- Valóban nagyon jól néz ki ez a süti. Mi a neve? - érdeklődött Anyus.

- Márványos nap. Bevallom már az esküvőre terveztem. - szerénykedett a mormota asszony.

- Tényleg? Hát ez csodálatosan néz ki! - lelkendezett Olga és megbökte Karcsit.

- Lehetne ilyen tortánk drágám, nem? - kezdte meg a tervezést Olga tanítónő.

- Hát, ez kiváló ötlet, tényleg szép lenne rajta az ifjú párral. Erzsike, te ezt el is tudnád készíteni? - kérdezősködött Karcsi.

- Egészen biztos! Erzsike szebbnél-szebb tortákat készít az esküvőkre – erősítette meg Apus a dolgot.

- Igen, szívesen el is vállalom és képzeljétek, most már lesznek segítségeim is: Dodó, Rácsi és Zoé is. Nagyon szívesen készítik velem a sütiket és azt kell mondjam, hogy sokszor ügyesebbek is, mint én. - dicsekedett a mormota asszonyság.

- Mikor lesz az esküvőtök Olga néni? - bátorodott fel Zoé.

- Édes, kis Zoékám, úgy beszéltük Karcsival, hogy két hét múlva szeretnénk megtartani, még itt a réten, mielőtt visszamennénk az erdőbe.

- Hű, de izgalmas! Biztosan szép menyasszony leszel Olga néni! - lelkendezett Rácsi.

- Megnézhetjük majd a ruhádat? - kérdezte egyszerre a három lány.

- Igen, biztosan. Tudjátok mit? Éppen holnap megyek Kati szabó mormotához és elviszlek magammal titeket, ha anyukátok sem bánja. - ígérte Olga az izgatott lányoknak és már bólintott is a két édesanya.

- Egy valamit azonban meg kell ígérnetek! Nem áruljátok el senkinek, hogy fogok kinézni a ruhában. Rendben? - kérdezte Olga.

- Hát, persze! Lakat a szánkon! - mondták lányok.

- Mivel érkeztek meg? Talán szekérrel? - érdeklődött Gege.

- Ez jó kérdés Gege! Még erről mi sem beszéltünk Olgával. Gondolkodott el Karcsi.

- Álljunk meg egy szóra! Van egy nagyszerű ötletem! Egy öreg mormota régen készített egy kicsiny autót, sajnos nem fejezte be, de szerintem nem kell sok hozzá. Ott van a faraktárban, megnézzük? - lelkendezett Samu a szomszéd.

- Apa! Mi is kipróbálhatjuk majd? - kérdezte Beni.

- Én majd megszerelem! - folytatta Ari magabiztosan.

- Csak lassan fiúk! Egyelőre, ha megtaláljuk, először le kell takarítani! - mondta Apus.

- Rendben van! -és már szaladtak is a takarítószerekért a fiúk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a felnőtt mormoták legalább olyan lelkesek voltak, mint a kölykök. Mivel a kinti hőség már alább is hagyott, azonnal indultak a faraktárhoz a jelentkező szerelők. A fiúknak tehát nem volt nehéz eldönteni mivel töltsék el a délután hátralevő részét és nem is eredménytelenül. Végül, ha nem is aznap, de néhány napon belül összerakták az egykori álmát az öreg mormotának. Működött a kétszemélyes esküvői autó.

A lázas készülődésben az egész nép örömmel részt vett. Hosszú napokon keresztül folytak a szervezések. Az asszonyok a főzés-sütésben tevékenykedtek, sokszor még kissé túl lelkesen is. A lányok Olga néni feldíszítését tervezték és gyakorolták. A férfiak és fiúk a nagy üst belevalóit szerezték be és készítették elő – mert, hogy a főfogásért ők voltak a felelősek és persze az újonnan beüzemelt autót fényesítgették szebbnél-szebbre. Fantasztikus összefogással és kitartással készültek a nagy napra. Ami már nem is volt olyan messze.

- Holnap feleségül veszlek! - arcán kiült mosollyal mondta Olgának vőlegénye.

- Ez lesz életünk legszebb napja! - egyeztek meg egymás szavába vágva.

- Ezért a népünk is mindent elkövet. Annyira sokat dolgoznak, terveznek, adnak – gondolkodott el Olga.

- Mikor elindultam otthonról és végül Élet erdejében kötöttem ki, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy itt rám ennyi csoda vár. Szeretettel befogadtatok, segítettetek nekem, hogy otthonom legyen. Az pedig, hogy veled megismerkedtem kedves Olga, az maga a csoda. Már nem is reménykedtem abban, hogy valaha lesz családom. Olyan hálás vagyok érted, az egész mormota népért. - mondta örömmel Karcsi.

- Most pedig aludjuk ki magunkat a mi csodálatos napunk előtt! Hazamegyek, de holnaptól már együtt élünk tovább! - lehelt egy apró mormota puszit Olga arcára vőlegénye. Olga pedig egy kissé elpirulva viszonozta a mormota puszit és jó éjt intett.

Különös madárcsicsergésre kelt fel a mormota nép, melyet Boldizsár kürtje kísért a kora reggeli hajnalon. Sokan elmosolyodva, sokan pedig igen csak izgatottan pattantak ki az ágyból. Gyors reggeli és öltözködés után mindenki rohant a saját feladatát végezni. Az asszonyok a sütiket és salátákat fejezték be, a lányok asztalt terítettek és díszítettek a vendégfogadásra. Egyszerre a fenséges ételek és italok, a pompás virágköltemények illata kevergett a levegőben. Lajos, most is Olga mellett állt és segítette őt, még pedig a fényképeivel. Már kora reggeltől kattintgatta a gépét, hogy minél több és értékesebb fotót készíthessen kedvenc munkatársa nagy napjáról.

- Anyus, te átlátod a dolgokat? Itt mindenki csak tesz-vesz, szaladgál vagy éppen óvatoskodik, mosolyog vagy izgatottan kalimpál. - jegyezte meg Apus.

- Ne izgulj drágám! Mindent átbeszéltünk és mindenki tudja a dolgát. Nem ez az első esküvő, amit mi mormoták tartunk. Emlékezz csak a mienkre! - nyugtatta meg férjét Anyus.

- Igen, az valóban csodálatos nap volt! - emlékezett vissza Apus.

A pár gondolatait Boldizsár csodálatos kürtszólója szakította félbe, mely a ceremóniára való hívogatás dallama volt. Gyorsan mindenki befejezte még az elkezdett feladatát, aztán rohant, hogy a legcsinosabb alkalmi viseletét öltse fel az ifjúpár tiszteletére.

Külön csapat öltöztette Olgát és díszítette bundáját mezei virágokkal. Karcsinak nem volt nehéz dolga, felvette a frakkját és már huppant is bele a csoda autóba, hogy száguldjon menyasszonya elé. Persze ez kissé túlzás! Száguldozni? Az autó igen csak biztonságosan haladt abba az irányba, amerre azt a vezetője irányította.

Anyusék lakjánál öltöztették fel a menyasszonyt. Ide érkezett az izgatott vőlegény a különleges autóval. Aztán megállt és vezetője néma csöndben nézte, ahogy gyönyörűséges menyasszonya megjelenik előtte. Csak állt, nézett és csodálkozott!

- Karcsi barátom! Ha ezt így folytatod, nem fog megérkezni az ifjú pár az esküvőjükre! - próbálta észhez téríteni Apus a barátját.

Sikerült is! Karcsi kiszállt, odament Olgához és megcsókolta a kezét. Csak annyit mondott:

- Te vagy a leggyönyörűbb menyasszony a világon Olgám!

Elindult Olga Karcsival a rét felé. Mikor odaértek, óvatosan kiszálltak. Szépen-lassan, kihasználva minden percét a csodálatos napnak. A szépséges menyasszonyt, mormota koszorús párok sokasága kísérte. Az iskolából szinte minden diák. Nagyon boldogok voltak és velük együtt a nép is. Ezzel az érzéssel mondták ki a nagy réten egymásnak az életük végéig tartó igent, mely után hatalmas nagy mancsvihar tört ki és ujjongás.

A csodálatos gesztenyefa alatt kanyargó sorok álltak az ifjú pár előtt, hogy mondhassák el jó kívánságaikat nekik. Utána Olga és Karcsi kéz a kézben, örömmel sétáltak oda asztalukhoz és nyitották meg pohárköszöntőjükkel a közös étkezést. Volt ott nagy mulatság, öröm és vidámság. Finom ételek, italok, torta és ajándékok. A mulatozás egészen estébe torkollott. A nagy eseményről a rét és a távoli Élet erdeje lakói is mind értesültek. Olgától és Karcsitól aznap talán nem volt boldogabb mormota messze földön sehol.

- Én is ilyen szép menyasszony leszek Anyus? - kérdezte Zoé mikor rájuk pillantott.

Anyus rátette a kezét a kis mormotalány arcára és azt mondta:

- Biztos vagyok benne kicsikém! De arra még várni kell egy „keveset”! - mosolyodott el ,büszkén a lányára nézve az anyuka.



Gulyás- Kis Andrea, amatőr meseíró

Gulyás- Kis Andrea vagyok. Családanya és feleség. Három gyönyörű gyermek édesanyja. Az életemben mindig nagyon fontos szerepet játszottak a gyermekek. Nem csak szeretem őket, de felnézek rájuk, miközben millió dolgot tanulok tőlük. Isten csodálatos ajándékai. A sajátjaim születése előtt, egy Anyaotthonban dolgoztam, kiszolgáltatott, sanyarú sorsú, sokszor bántalmazott gyermekek között, akik épp úgy megérdemelték vol...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások