14. rész A készülődés

14. rész A készülődés.

14. rész

A készülődés

A NAGY IZGALMAK, A CSODÁS ÜNNEP UTÁN HATALMAS LÉPTEKKEL ROHANT ELŐRE AZ IDŐ. Már nyár vége volt és ennek több ékes bizonyítékát is megmutatta a természet. A víz csak vékonyan csörgedezett a forrásánál, a mező egyre sárgább színbe öltözött, a vándor madarak nagy serege naponként ülésezett, hogy utazásuk minden egyes részletét alaposan megbeszéljék. A nap sugarai komoly munkába kezdtek, hogy az őszi terméseket lágy, ugyanakkor édes zamatúvá érleljék. Komolyan tevékenykedett mindenki! Ez a gyűjtögetés és a felkészülés időszaka az erdő és mező életében.

Így voltak ezzel a mormoták is. Népük készen állt arra, hogy hamarosan ismét birtokba vegye az erdei lakokat. Kissé el is szomorodtak, hogy vége lesz a végtelen szabadságnak, a nap égette forróságnak, a szórakozásoknak, ugyanakkor szerettek ők az erdőben is lakni, hiszen tudták ez nagyobb védelmet nyújt számukra. Ott voltak a szépen berendezett otthonaik és életük egy része.

- Apus, mikor indulunk vissza az erdőbe? - kérdezte Zoé.

- Egy hét múlva drágaságom! - válaszolta Apus.

- Akkor mindent magunkkal viszünk? - kérdezte Gege.

- Sok mindent kicsim, de lesz olyan, amit itt hagyunk. - egészítette kis Anyus.

- Én szeretném a szekeret irányítani hazafelé! - lelkesedett a kis kolompos, Ari.

- Hát, csak lassan az igyekezettel! Együtt majd könnyebb lesz. - szögezte le Apus a dolgot.

- Addig még lesz néhány feladatunk a pakoláson kívül is. Össze kell gyűjtenünk a mezőről virágokat, gyógynövényeket, amelyekre csak most van lehetőségünk. Vannak gyümölcsök és jó néhány gyökeret is ki kell ásnunk. - sorolta Anyus.

- Igen, a fiúk velünk jönnek, már szóltunk is a barátainknak és ásni fogunk a mai napon. A lányok pedig Karcsi vezetésével szedik össze a virágokat -mondta rutinosan a feladatokat osztó Apus.

Így szépen-lassan el is indult a felosztott kis csapat, hogy összegyűjtsék a növényeket, majd eltehessék őket télre. Igaz, ez egy folyamatos munka volt egész nyáron, de most a nagy költözés előtt még kiegészítették a téli raktárat.

A mormoták minden családja szomszédonként összefogva végezte el ezeket a feladatokat. A férfiak és fiúk nagy gonddal ásták ki a kóró, a katáng, a pitypang és maszlag gyökereit, persze ügyelve arra, hogy a következő évben még maradjon is ezekből.

Karcsi vezetésével – aki kiváló szakértője volt ezeknek a növényeknek – az asszonyok és lányok pedig az oldalukra kötött apró tarisznyájukba gyűjtögették a zsálya, ökörszem, lednek, kamilla virágait és útifű és menta leveleket. Sokszor Anyus javasolt még növényeket a készlethez, hiszen ő alkalmazta a legtöbbet a család ősi gyógytea kultúráját.

- Azt csak óvatosan fogd meg Rácsi, mert nagyon szúr! - figyelmeztette nővére a csalán láttán kishúgát.

- Rendben, itt nagyon alul megpróbálom...- kísérletezett Rácsi.

- Jaj, ez szúr! - kiáltott fel a kétségbe esetten a mormota lány.

- Megmondtam! - figyelmeztette Dodó.

- Egyáltalán miért kell ezt leszedni, mire jó ez Anyus? - kérdezte Zoé.

- Tisztíja a vérünket, sok ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. Képzeljétek el, ha valakinek nagyon fáj a mancsa vagy a tappancsa, még meg is lehet csapkodni vele, mert az enyhíti a fájdalmait. - tanította őket Anyus.

- Még, hogy enyhíti? Hát az mennyire fájhat? - háborgott Rácsi.

- Persze, nem azonnal, hanem később lesz jobb csak neki – válaszolt Karcsi bácsi.

- Hogy ez milyen jó illatú? - állapította meg Zoé, a kezében egy csokor kamillával.

- De még milyen hasznos? Gyulladáscsökkentő. Ha megfáztok és fáj a torkotok vagy pocakotok, akkor ez kitűnő gyógyír a beteg számára. - mesélte Karcsi.

- A lándzsás útifű levél valami nagyon hasonló! Ha begyullad a torkunk, akkor a teája kiválóan gyógyítja azt. Szedjük gyorsan! - biztatta őket Anyus barátnője.

Az egész napos munka után nagy zsákocskák gyűltek össze a hasznosabbnál-hasznosabb növényekkel mind a lányok, mind a fiúk részéről. Gyors szárítás a meleg napon, aztán a csomagolásuk már a mormota asszonyságok feladata volt.

A költözés előtti napok a pakolással, a kerti termények betakarításával, a gyümölcsökből készült lekvárfőzéssel teltek. A férfiak pedig felkészítették a szekereket az indulásra és a nem kis tehercipelésre. Persze ebben a mormota ifjúság is örömmel részt vett.

- Hozd a repceolajat Beni, a kerekeket le kell ápolnunk, mert egész nyáron csak itt száradtak - kérte apukája.

Nem kellett sokszor mondani. Beni már rohant is a fészerbe.

- Itt van apa! Segíthetek? - kérdezte a lelkes mormota.

- Igen, itt van egy rongy és kezdd el áttörölgetni a kerekeit! - hangzott az utasítás.

- Mi is segíthetünk? - kérdezte Gege és Ari izgatottan, hogy ők is részt vehetnek a nagy munkában.

- Természetesen! Sőt a tieteket is megcsinálhatjuk! - javasolta a mormota apuka.

- Az jó lesz, köszönöm! Akkor addig én megnézem, hogy a fékek jól működnek-e? - vállalta Apus.

- A kormányt mi szeretnénk ellenőrizni! - mondták a fiúk.

-Na, jó rendben, csak egy feltétellel, ha gyönyörűek lesznek azok a kerekek és cseppet sem nyikorognak. Nem lenne jó ezt a nagy utat a szekerek hangzavarában megtenni. - mondta a két apuka egybehangzóan.

- Nem fogtok csalódni bennünk! - ígérte meg Gege, a többiek meg csak bólogattak és munkához is láttak.

Sűrű napok voltak ezek, nagy munkákkal, de végül sikerült mindennel elkészülni a visszaköltözésre. Gondosan felpakolták a szekereket, majd letakargatták őket, hogy véletlenül se ázzon meg semmi, ha felkerekedik egy zápor. Az utolsó éjszakát töltötték a mormoták a réten. Mindenki csendben, kissé elálmodozva, hogy milyen csodálatos volt ez az itt eltöltött nyár. Mennyi érdekes, hasznos és élvezetes élményben volt részük. Ebben az ábrándozós hangulatban hajtották le fejüket ifjak és idősebbek egyaránt, egy kicsit már várva is az erdőbe érkezést.

Mindenki, kivéve egy kis mormotát! Pétert. Ő aztán egyáltalán nem aludt! Miután szülei álomra hajtották fejüket, a pizsamára felkapott egy melegebb felsőt, cipőbe bújt és kiment a sötét éjszakába. Hogy mit csinált ott egyedül? Hát azt talán csak ő tudja vagy lehet, hogy mi is értesülünk róla?