4. rész Az új otthon

4. rész Az új otthon.

4.rész
Az új otthon

A NAGY IZGALOM UTÁN MÁSNAP ÚJBÓL INDULT AZ ÉLET AZ ERDŐ LAKÓI ÉLETÉBEN. A szokásos módon elkészült a család, a kölykök iskolába mentek apussal. Ari pedig anyus lábainál egy kicsit besegített a konyhai feladatokba. Karcsi már hónapok óta élvezte a család vendégszeretetét és úgy látta, hogy most már ideje neki is egy külön odút találni. Egy odút, amely az otthonává válhat, amelyben új életet kezdhet Élet erdejében e kedves lakók között a gyönyörű tájon. Ezekkel a tervekkel várta haza apust az iskolából. Úgy határoztak, hogy a család otthon maradt tagjai, a maguk módján mind besegítenek a keresésbe. Anyus asszony szemmel, apus pedig férfias dolgok tanácsadójaként vesz részt a keresgélésben.

Ma reggel Olga, a mormota tanító néni egy rövid tájékoztatást tartott a szülőknek, melyen apus is részt vett, ezért is késett egy kicsit otthonról, a megbeszéltekhez képest. Karcsi már tűkön ülve várta őt. Nagyon izgatott volt, anyus alig bírta nyugtatgatni, így amikor belépett az ajtón a nagy segítség, mindenki szívéről egy hatalmas kő zuhant le.

-Bekapok néhány falatot és már mehetünk is. Az iskolában tájékoztató volt a szombati erdei sportnappal kapcsolatban, melyen az iskolások is feladatot vállalnak, ezért késtem egy kicsit – tájékoztatta őket apus.
-Biztosan, megint nagyon élvezetes lesz, nemcsak a kölyköknek, hanem nekünk felnőtteknek is. – mondta anyus.
- Karcsi, most már te is részese lehetsz ennek a csodálatos eseménynek. – biztatta apus.
- A kölykök már meséltek róla, én is várom már. Kíváncsi vagyok, még soha nem volt ilyenben
részem. Hogy mit fogok csinálni, azt még nem tudom – mondta ki gondolatait a költöző mormota.
- Biztosan neked is meg lesz a feladatod és hát résztvevő is lehetsz a sportolásban! – bátorította anyus.
Miután befejezték a reggelit, felöltöztek és irány Karcsi új élete!
Több lehetőség is kínálkozott, egészen a közelben is, de apusék úgy gondolták, hogy megmutatnak minden odút és amennyire ismerik azokat, tájékoztatják Karcsit róla. Az egyik egészen régi volt, de még lakható, nem tudni meddig. Évek óta nem él benne senki. Egészen jó helyen volt, de mikor megtudta Karcsi az odú korát – tanulva eddigi életéből – nem szeretett volna ismét kísérletezni. A másik túl nagynak ígérkezett egymagához képest. Nem akarta úgy érezni, hogy egyedül van, egy óriás lakban, mert ez csak arra emlékeztetné, hogy nincs társa. Valami kicsi, takarosat keresett. Aztán megérkezett az újabb segítség.
- Jó napot kívánok az egész családnak! Rég találkoztunk már! – üdvözölte őket Ödön, Élet erdejének tapasztalt építész mormotája.
- Üdvözöllek, drága barátom! – köszönt apus, majd a többiek is.
- Mi járatban erre? - érdeklődött Ödön.
- Otthont keresünk Karcsinak. Valami kisebbet, de praktikusan lakhatót. – mondta apus.
- Meg aztán egy kis kert is lehetne hozzá – igazította ki anyus a dolgot. Ahol kertészkedhet Karcsi, kiülhet és élvezheti a friss levegőt.
- Meg ahol lehet játszani is – egészítette ki Ari, aki mindenképpen a szüleivel szeretett volna menni a nagy napon.
Ödön egy dolgos, tapasztalt mormota volt. Szerette a munkáját és szívesen segített társainak. Mindig jó tanácsokat adott és ha kellett beállt az építkezésbe is. A családja sokszor hiányolta, mikor későn ért haza, mert éppen valamelyik mormotának segített. Időnként még a kölyköket is elvitte, hogy tanulják a szakma csínját-bínját. A legkisebbje el is határozta, hogy ő biztosan édesapja nyomdokaiba lép. Mindig ment volna vele, de Ödön arra tanította a fiát, hogy először a tanulás fiam, aztán a gyakorlat! Így hát a szombatokra maradt a közös munka.

Kétfajta otthont tudunk kialakítani, amiben a mormoták élhetnek. – kezdte el szakmaian Ödön a tájékoztatást.
- Létezik a föld alatti üreg és a föld feletti odú. Mind a kettőnek van előnye és hátránya is. A föld alatti üreg sötétebb, kiépítése nagyobb munkával jár. Az eső és a hó miatt mindenképpen domboldalban érdemes kialakítani, nehogy beázzon. Viszont, ha elég mélyen építjük, akkor jó meleg tud lenni. Az odú világosabb, könnyebben kialakítható és szerintem otthonosabbá tehető. Ödön, téged melyik érdekelne jobban?
- Mindenképpen az odúban gondolkodom. – válaszolta Ödön azonnal. Világosabb helyen, szép kilátással és – ha lehet – nem túl messze a barátaimtól.

- Már tudok is egyet. Gyertek utánam! – hívta őket Ödön, az építész mormota.

Ödönék otthonától kanyargós út vezetett az odú felé. A vékony ösvény mentén rügyező kökénybokrok sorakoztak, majd nyírfák fehérlő törzsei vezették az arra látogatókat. Azoknak egészen a szélén egy csodálatos kis tisztás volt, melyen a természet még most bontogatta apró, zöld rügyeit. A fű is egyre üdébben zöldült már. Karcsi, mikor meglátta ezt a csodát megtorpant lépteiben, csak állt nézett és gyönyörködött.
Hát, ez Élet erdeje?! Ez egy igazi csoda! – illette szépségét Karcsi. Igen, ez csak egy része. Te még nem láthattad az egészet, mert pont abban a nagy télben érkeztél. Majd meglátod, egyre jobban megismered és kitárul eléd a varázsa. Úgy látom, a környék tetszik neked Karcsi! – mondta az építész. De gyere, megmutatom neked az odút, amelyik akár a tied is lehetne, ha szeretnéd.
A csapat egymás után követte Ödönt a lak kapujáig.
- Hát, itt van. Szerintem ez neked éppen ideális lakhely. Nem túl kicsi, de nem is nagy. Ha szeretnéd akár vendéget is fogadhatsz időnként. Jó állapotban van. Egy kis festés, kalapálás és hipp-hopp helyrehozzuk kis hibáit.
- A munkában számíthatsz a segítségünkre és szólunk az építő csapatnak is. Ők kimondottan ezért fogtak össze, hogy segítsenek építeni, felújítani, javítgatni. Kiváló, becsületes és szorgalmas csapat, odaadó munkával – elemezte őket anyus. Aztán szólunk még az asszonyoknak is, akik az amolyan női munkákban segítenek, mint a függönyvarrás, díszítgetés, konyha berendezése – lelkesedett anyus.
- Azért hagyjatok feladatot nekem is! – viccelődött Karcsi. Na, de igazán hálás vagyok.
Nagyon tetszik az odú, a kertecskéje és maga a környéke is. – mondta Karcsi.
- Alig várom, hogy megmutassam a többieknek. Majd sokszor meglátogatunk téged Karcsi, jó? – lelkesedett Ari.
- Az jó lesz, építek nektek egy játszóteret és majd más pajtásaitokat is elhívhatjátok ide. – ígérte meg Karcsi.
- Képeld el, drága barátom, a rét másik oldalán pedig, mi lakunk, egy kicsit beljebb az erdőben. Ugye, milyen érdekes? Másik útvonalon jöttünk és ezért sem lehetett ismerős neked ez a környék.
- Akkor, ha jól értem kérvényezhetjük a mormoták tanácsa felé, hogy szeretnél itt lakni? - érdeklődött Ödön.
- Igen, persze! Nagyon örülnék neki. Már sok ötletem is van. – jelentette ki Karcsi.
- Rendben, ma még benyújtom a kérvényt és ahogy ismerem őket, hamarosan válaszolnak is. Így is történt. Ödön még aznap jelezte a mormoták tanácsa felé, hogy Karcsi, Élet erdeje új lakója, szeretne beköltözni a nyírfatisztás üres odújába. A tanács nem késlekedett, másnapra már meg is hozta döntését, hogy örömmel támogatják a mormota beköltözését. Aztán apus volt az, aki közölte vele a jó hírt:
- Van egy hírem számodra Karcsi!- növelte az izgalmat apus.
- Igen? – kérdezte egyszerre várakozóan és némi bizonytalansággal Karcsi.
- Hááááát! A tanács úgy döntött, hogy......tied lehet az új odú!- csapta össze mancsát a mormota.
Volt ám nagy öröm. A legnagyobb Karcsié volt, de az egész család boldog volt. Nem annak, hogy elmegy, hanem, hogy neki is itt folytatódik az élete az erdőben tovább. A nagy ujjongás után a mormota odú apraja-nagyja tervezésbe fogott. A felnőttek beszélgettek, a kölykök pedig lapokon rajzolva terveztek. Mindenkinek meg volt a maga feladata. A cél, hogy a költöző mormotának minél szebb legyen az otthona. Apus még aznap elment az építő csapathoz és kérte a segítségüket. Anyus pedig a mormota hölgyek között szervezkedett. Karcsit meghatotta ez az összefogás. Bár nem volt társa, felesége, mégis úgy érezte nincs egyedül!
Másnap elkezdődtek a munkák. Jött az építő csapat, ott volt apus, a szomszédok, mind Ödön odúján dolgoztak. Festettek, szegeltek, javítottak, fúrtak és faragtak. Mind eközben a mormota hölgyek varrták az új függönyöket, terítőket, ágyneműket. Mostak és vasaltak. Beszereztek és pakoltak. Beni és Ari pedig a kint összegyűjtögetett faágakból megépítették az általuk elképzelt majdani játszóteret kicsiben.
Mivel ennyien dolgoztak az odún, az néhány nap alatt el is készült.

- Hát, drága barátom, úgy látom, hogy költözésre kész az új lakod jelentette ki apus.
- Igen és nem is tudom, hogy köszönjem meg nektek a sok segítséget. Azt, hogy ilyen szeretettel fogadtatok Élet erdejében. Megtaláltatok a hóban, ápoltatok és megmentettétek az életemet. Hosszú időn keresztül ott lakhattam nálatok. Sok örömben, élményben lehetett részem. Most pedig, az új otthonomnál ismét segítettetek nekem. Köszönöm mindenkinek! Remélem, és igyekszem én is hasznos lakójává válni az erdőnek!
- Nagyon örülünk, hogy segíthettünk neked. Jó volt, hogy családunk része lettél ebben az időszakban. Mi is köszönjük neked! – mondta anyus.
- Hát, akkor rajta! Irány az új odú! – szólította fel az új lakót a mormota.
Időbe telt, amíg Karcsi teljesen beköltözött az új otthonába. Elrendezett mindent és várakozással telten kezdte meg új életét.