7. rész A Megbeszélés


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    már
  • 26

7. rész
A megbeszélés
 
 BÁR IGAZÁN JÓ VOLT AZ ISKOLÁBAN, DE MÉG JOBB VOLT A HAZATÉRÉS. A nappalok még rövidek voltak ahhoz, hogy túl sok délutáni programot szervezzenek a kölykök. Különben is az első dolguk mindig az volt, hogy hazamenjenek, bekös...

Kép forrása: Madarász Nóra

7. rész

A megbeszélés

BÁR IGAZÁN JÓ VOLT AZ ISKOLÁBAN, DE MÉG JOBB VOLT A HAZATÉRÉS. A nappalok még rövidek voltak ahhoz, hogy túl sok délutáni programot szervezzenek a kölykök. Különben is az első dolguk mindig az volt, hogy hazamenjenek, beköszönjenek a szülőknek. Így történt ez most is. Lajos bácsi – mivel az erdő szélén lakott – egytől-egyig haza tudta kísérni a kis diákokat. Most is mese közben haladt vidáman a kis csapat, közbevetett kérdésekkel, csodálkozással és nagy figyelemmel kísérték a mormoták a gondnok bácsi meséit. Most azonban valaki részéről ez másként alakult. Lehajtott fejjel, nehéz lábbakkal, lassan csoszogva tartott az otthona irányába Dezső. Egy cseppet sem volt képes figyelni az érdekes történetet. A szívét a tegnap elkövetett engedetlensége nyomasztotta. Bántotta, hogy szófogadatlan volt és ezzel nem csak tönkretette apukája hazahozott munkagépét, hanem nagyon megbántotta őt. Nem tudta mi vár rá, csak azt, hogy ma meg fogják beszélni a történteket. Hibába aprózta el lépteit, igyekezett húzni az időt, lassan rá kellett jönnie, hogy ez nem megoldás.

Már oda is értek a kapuhoz. Lajos bácsi tudta, hogy a mormotának most mennyire nehéz lehet, így a következő szavakkal biztatta.

- Tudod Dezső, a szüleid nagyon szeretnek, bármi történt is, ezt ne feledd! Hibáztál és ezt most meg kell beszélnetek. Úgy gondolom, hogy a történtek nagy lecke neked, hogy megjegyezd, engedelmeskedned kell a szüleidnek. Ne félj! Irány! - mosolyodott el egy kicsit Lajos bácsi és tovább indultak, hogy még az az öt mormota is hazaérjen időben.

Dezső belépett és lassan levette a cipőjét, helyretette ügyesebben, mint máskor. A kabátját felakasztotta, a sapkája is a helyére kerül. Köszönt. A szülei már az asztalnál várták. Dezső szíve egyre hevesebben dobogott.

- Szia Dezső! Menj el kezet mosni és gyere ülj le ide az asztalhoz! - kérte apa a fiát.

- Szia Drágám! Hozok neked egy kakaót. - mondta az anyukája.

- Dezső! - kezdett bele egy kissé szigorúan az apuka.

- Tegnap, mikor hazahoztam azt a gépet nagy örömmel mutattam meg neked, hogyan is működik. Ez egy nagyon fontos eszköz a következő nagy munkánkhoz, melyet a föld alatt élő Ezüst erdei mormoták bíztak ránk. Sok csapadék esett az elmúlt télen, amely nagyon megrongálta a mormoták föld alatti lakját. Mivel nem szeretnének máshova költözni, elhatározták, hogy idén kijavítják ezeket a rongálódásokat és szeretnék kibővíteni is az otthonukat. A legutóbbi építkezés óta már 10-zel többen élnek otthonukban és igencsak kevés lett számukra a hely. Ezt a munkát most tavasszal szerették volna elkezdeni az új fúróval, amely nagyon megkönnyítette volna a munkájukat. A fúrót ez a műszer ellenőrzi, hogy kellő mélységben halad-e, hogy nem ütközik-e a fák gyökereinek, hogy milyen a talaj ott, ahol éppen dolgoznak. Fontos, hogy ez is ott legyen, amikor a munkát végzik. Azért hoztam haza, hogy egy kicsit tanulmányozzam, hiszen én sem dolgoztam még vele. Jó lett volna kipróbálni a nagy munka előtt és jobban megismerni a működését. Ez azonban nem sikerül, mert engedetlen voltál.

- Igen apa, nagyon sajnálom. Mikor vacsoráztatok én feljöttem és bekapcsoltam, sok mindent, amit te mutattál, nem működött rajta, ezért azt gondoltam, hogy a gombok tekergetésével talán jobban hallom és látom is a gépet. Aztán letört és szerettem volna megjavítani, ezért szereltem szét. Utána összekeveredtem és nem sikerült a csavaroknak megtalálni a helyét. Feladtam és oda akartam menni hozzád és elmondani, hogy mit tettem. Akkor letettem az asztalra, de sajnos a szélére és ekkor történt meg a baj, amit már ti is hallottatok - szipogott Dezső.

- Akkor mikor felmentem és megláttam mi történt, nagyon mérges lettem rád Dezső és azért nem mondtam semmit, mert jobbnak láttam, ha nem töltöm ki a mérgem rajtad azonnal. Szerettem volna kiszellőztetni a fejem, végiggondolni a történteket és igazságosan megbeszélni azt veled. - mondta az apuka

- Tudod, fiam, azért kérünk tőled dolgokat, mert felnőttként már több tapasztalatunk van és tudjuk, hogy ha másként teszünk valamit, akkor abból nagy bajok lehetnek. A felnőttek világában is vannak szabályok, amihez nekünk is igazodnunk kell. Ha nem tesszük, akkor a mi életünkben is rossz dolgok fognak történni. A kölykök feladata az, hogy a szüleiknek engedelmeskedjenek, akkor is, ha nem értenek egyet bizonyos döntésekkel. Nekünk az a feladatunk, hogy olyat kérjünk tőletek, amit be tudtok tartani és ezzel tanuljátok meg, hogyan váljatok jó felnőtté, akik egyszer majd a saját kölykeiket fogják ugyanígy tanítani. Most te a kérésünket nem tartottad be, ezért tudod, hogy ezt helyre kell állítanod. A következőt beszéltük anyukáddal. Több feladattal fogunk megbízni téged. Délután, amikor hazajösz az iskolából el kell végezned ezeket. Egyik nap anyának bent a házban, másik nap, pedig nekem kint az udvaron kell segítened. A tavaszi szünetben pedig eljössz velem egy hetet az Ezüst erdőbe az építkezéshez és ott fogsz nekem segíteni a mormotáknál. Most egy darabig nem a barátaiddal fogod tölteni a délutánt, hanem a feladatokkal, amelyeket kaptál. - hangzott el a büntetés. - Rendben van apa! Nagyon sajnálom, hogy ezt tettem, bocsánatot kérek. De mi lesz a műszerrel? - érdeklődött bűnbánattal a kis mormota. - A bocsánat kérésedet elfogadom és remélem, hogy nem fogsz többé ilyet tenni. Megbocsátok. Szeretlek fiam! A műszert ma összeszereltem és utána kérdeztem, a törött részét egy-két hét alatt ki tudják cserélni. Nekünk kell megfizetni, de legalább javítható! Így a pár hét múlva esedékes munka kezdése sem csúszik. - bátorította a fiát az apuka és megölelték egymást.

- Idd meg a kakaódat és irány a kert, ma apának fogsz egy kicsit még segíteni a sötétedésig. - mondta a mormota anyukája és ő is megölelte kisfiát.

Dezső szívéről, mintha egy hatalmas kő zuhant volna le. Megnyugodott és tiszta szívéből örült annak, hogy az apukája megbocsátott neki. Nem bántották a büntetések, mert tudta mindezt megérdemli. Gyorsan felöltözött és már készen is állt az udvari feladatra.



Gulyás- Kis Andrea, amatőr meseíró

Gulyás- Kis Andrea vagyok. Családanya és feleség. Három gyönyörű gyermek édesanyja. Az életemben mindig nagyon fontos szerepet játszottak a gyermekek. Nem csak szeretem őket, de felnézek rájuk, miközben millió dolgot tanulok tőlük. Isten csodálatos ajándékai. A sajátjaim születése előtt, egy Anyaotthonban dolgoztam, kiszolgáltatott, sanyarú sorsú, sokszor bántalmazott gyermekek között, akik épp úgy megérdemelték vol...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!