A barackfa

A barackfa.

Mesél: Gani Zsuzsa

Végre megérkezett a madárcsicsergős, rügyeket bontogató tavasz.

Pannikát egyik szombaton - amikor nem kellett óvodába mennie - édesanyja elvitte a közeli faiskolába, hogy együtt őszibarackfát vegyenek.

A kislány csodálkozva látta, hogy némelyik fa olyan, mint egy hosszú bot, akkora, mint ő, alacsonyabb és magasabb is volt köztük. Anyukája megmutatta és elmesélte, hogy a magból kikelt pici fa kis, vékony vesszőre hasonlít és magonc a neve. Látod? – Ez az! – mutatott rá a fára. A második évben már erősebb lesz, de még nincsenek ágai, ez a suháng. Látod, itt van egy! A harmadik évben már ágakat növeszt és csemete lesz belőle. Ekkor a csemetét beoltják . Miközben magyarázta a kislánynak, alaposan megszemlélte a suhángokat. - Nézd, Pannika, mi ezt fogjuk megvenni! – Édesanya, segíthetek majd a kertünkben elültetni? – Hát persze! – és közben elmosolyodott. Együtt kifizették a fa árát és hazamentek.

Eközben már Pannika édesapja előkészítette a talajt. Ránézett a kisleányára és azt mondta: a faiskolából hozott fa gyökerét egy kis időre vízbe állítjuk. De miért van karó a kiásott földben? - kérdezte Pannika. Azért, felelte édesapja, mert így nem dől meg a törzse és még a a nap sem tűz rá. Eközben a fát óvatosan a gödörbe helyezte, közel a karóhoz. - Pannika, takard be légy szíves földdel a gödröt! – kérte. A kislány örömmel segített, s a homokozólapátjával a kis fa gyökerére lapátolta. Közben még énekelt is: „Én kis kertet kerteltem, bazsarózsát ültettem szél, szél fújdogálja eső, eső veregeti, hú!” Mire elénekelte az óvó nénitől tanult kedves dalt kész is lett. Ezután édesapja óvatosan megtaposta a frissen ráhordott földet, ő is boldogan lépdelt rajta, majd mindketten meglocsolták a facsemete tövét apa a nagy, Pannika a kis locsolóval.

Belenézett a kislány okos szemébe és azt mondta: a méhecskék majd beporozzák a barackfa virágait, a nap meleg sugarai megcirógatják, hogy szép színes, édes gyümölcsök teremjenek. Közben édesanyja is kiment a kertbe. Megsimogatta Pannika kis fejét és elmosolyodott! – Ügyes vagy kislányom, hogy ilyen sokat segítettél apukádnak!

Szívesen tettem- kacagott a kislány, majd elviharzott a homokozójába homokvárat építeni.