A Bátor Balambér és a Sárkány Erdő titka

A Bátor Balambér és a Sárkány Erdő titka.

Bátor Balambér és a Sárkány Erdő titka

A történetem, amiről mesélni fogok mostan neked, olyan régen történt, hogy még a nagyapámnak a nagyapjának, a nagyapja is csak gyerekként hallott róla. 

Szinte soha nem hitte el neki senki.

Kivéve én, hisz, ha én sem hittem volna a meséjében, akkor most nem ismerhetnéd meg.

Olyan messzi ember nem járta földekről beszélt az öreg.

 A hely nem volt más, mint egy furcsa kis falu, amit mindenki csak Lankafalvának hívott.

Ebben a faluban nem voltak különösen gyorsak az emberek, de annál különösebb dolgok történtek velük.

A faluban élt egy egyszerű péklegény, akit Balambérnek hívtak, de mindenki csak „Kovászfiúnak” csúfolta, mert soha nem sikerült igazán nagyot alkotnia.

 Nem mintha nem próbálkozott volna, de a kenyerei olyan laposak voltak, hogy a falusi gyerekek csúszdának használták őket.

Egy szép napon, mikor épp a kemencéje mellett gyúrta a tésztát, egy nagy dörömbölésre lett figyelmes a péksége ajtaján.

Egy szegény rongyos ruhájú vándor volt, aki egy kis elemózsiát, és szállást kért, a fizetsége pedig egy szerény történet messzi földekről.

A fiatal pék legény úgy megörült a koldusnak, hogy finomabbnál finomabb süteményeket készített neki, s közvetlen a kemence mellett csinált neki nyughelyet, hogy ne fázzon az öreg.

Mielőtt a vén utazó belekezdett volna a regélésbe, Balambér áthívta két legjobb barátját, Vicát a sasszárnyú manólányt, és Pitypangot a beszélő rókát.

A vándor egy szomszédos faluról mesélt, ahol minden este különös zajokat hallani az erdő felől: dübörgő léptek, szárnyak suhogása és egy-egy távoli üvöltés. A falusiak rettegnek.

A falu legöregebb bölcsének meséjéből tudják meg, hogy ezek a hangok Füstfuvallattól, a Sárkány Erdő őrzőjétől származnak.

 Az ősi legenda szerint Füstfuvallat őrzi az „Igazság Kristályát,” amely képes békét hozni a világra – de csak annak, aki kiállja három próbáját.

Balambér, a bátor pékfiú, vállalja a küldetést.

 Mivel Vica, a sasszárnyú manólány, mindig kalandot keres, azonnal csatlakozik hozzá. Pitypang, a beszélő róka, bár eleinte tartózkodik, végül a „kincs” reményében velük tart.

Ahogy a trió belép az erdőbe, az első akadályuk egy hatalmas, szövevényes szőlőinda-rengeteg.

 Az indák szorosabbra fonódnak, ha bárki fél.

 Vica éles sasszemeivel megtalálja az indák között megbúvó rést, Balambér átvágja a bozótost a faluból hozott késével, és Pitypang, hogy oldja a hangulatot, egy bolondos dalocskát kezd énekelni:

Indák, indák, ne szorongassatok,
Tőletek ma már csiklandóssá válok!
Bozótos vörös róka vagyok……

Az indák elernyednek, és az erdő tovább engedi őket.

A társaság egy varázslatos tóhoz ér, amely a múlt legfájdalmasabb emlékeit tükrözi vissza. Balambér megremeg, mikor a tóban látja, hogyan hibázott egyszer egy fontos futóversenyen. Vica a saját félelmét, a magányt látja, míg Pitypang a rossz döntései miatt elszenvedett kudarcokat.

Ahhoz, hogy átkeljenek a tavon, meg kell bocsátaniuk önmaguknak. A csapat együtt erősíti egymást: Balambér a múlt hibáiból tanulva átlép a víz felett, Vicát barátságuk húzza előre, míg Pitypang önmagát próbálja megnevettetni, amivel végül legyőzi félelmét.

Az erdő közepén egy hatalmas fa áll, mely a leveleivel viharokat kavar. Füstfuvallat hangja ekkor először hallatszik:

- Csak az tudja megállítani a vihart, aki a szíve mélyén megleli a békét!

 A fa ágai veszélyesen hajladoznak, ahogy a trió közelít.

Balambér dühösen próbálja lenyugtatni a fát, de rájön, hogy a harag csak tovább erősíti a vihart. Vica megjegyzi, hogy a fa szíve egy helyen világít:

Balambér odamegy, és halk, szelíd dallal megérinti a fénylő szívet. A fa elcsendesül, és utat enged.

Végül elérik a barlangot, ahol a levegő nehézzé és szúrósan füstössé válik.

A sárkány, Füstfuvallat, a barlang közepén trónol egy szikla tetején.

Nem óriási, ahogy várták, hanem alig akkora, mint egy kecskegida, ám szemei ragyogó narancs fényben izzanak.

Hiába apró, de pimasz, és trükkös:

- Na, ti vagytok azok a bátrak, akik szerint kiérdemelték a kristályomat? – kérdi élesen.

A trió összenéz. Balambér szívében szorongás támad, de mégis előlép, és összeszedi minden bátorságát. Nem magamnak akarom a kristályt – mondja. – A falu békéje érdekében vagyok itt.

Füstfuvallat gúnyosan felnevet.

- Mindenki ezt mondja! Bizonyítsd, hogy igazat beszélsz!

A sárkány egyik szárnyával meglegyinti a barlang falát, amely varázslatos fényben kezd ragyogni.

- Az utolsó próba a szívetek bátorsága! Ki mer ideállni, és megmondani, miért érdemli meg a kristályt.

Balambér előlép, és őszintén elmondja, hogy nem magának akarja a kristályt, hanem a falu békéjéért.

Vica és Pitypang is támogatják, és megosztják, hogy ők is a közös célért küzdöttek, nem a saját hasznukért. Füstfuvallat elégedetten bólint, és átadja nekik a kristályt.

Három különböző útra nyílik, mindegyik út végén egy kristály látszik csillogni.

Balambér mély levegőt vesz.

 Az első úton egy kék kristály ragyog – hűvös és megnyugtató fényt áraszt.

A második úton vörös kristály izzik – szenvedély és erő sugárzik belőle.

A harmadik úton egy áttetsző, egyszerű kristály fekszik, amely alig észrevehető a többi mellett.

Balambér először a ragyogóbb kristályok felé indulna, de eszébe jut, amit az erdőben tanult: nem a külső csillogás számít, hanem a valódi érték. Az egyszerű kristályhoz lép.

Vica és Pitypang próbálnak segíteni, de Füstfuvallat közbeszól:

- Ez a próba csak Balambéré! A választásod megmutatja, mi lakozik a szíved mélyén.

Balambér mély levegőt vesz. Az első úton egy kék kristály ragyog – hűvös és megnyugtató fényt áraszt. A második úton vörös kristály izzik – szenvedély és erő sugárzik belőle.

A harmadik úton egy áttetsző, egyszerű kristály fekszik, amely alig észrevehető a többi mellett. Balambér először a ragyogóbb kristályok felé indulna, de eszébe jut, amit az erdőben tanult: nem a külső csillogás számít, hanem a valódi érték.

 Az egyszerű kristályhoz lép.

Amikor megérinti, az egész barlang megremeg, és a másik két kristály eltűnik. Füstfuvallat elégedetten elmosolyodik.  

- Jól választottál. Az egyszerű kristály az igazságot és az őszinte szívet jelképezi. De van még egy csavar: képes vagy megválni tőle, ha szükséges?

Ekkor a sárkány egy utolsó próbát állít elé: megjelenik egy illúzió Balambér családjáról, akik azt mondják, hogy szükségük van a kristály erejére a saját boldogságukhoz.

Balambér szíve megszakad a látványtól, de rájön: ha önző módon csak sajátjaira gondol, a falut nem mentheti meg.

Könnyes szemmel visszafordul a kristállyal, és Füstfuvallat elé helyezi.

- Nem önmagadért cselekedtél, és ezért megérdemled – mondja a sárkány, majd a kristály ereje Balambér kezébe kerül, immár egyetlen falat sem akadályozza meg, hogy visszatérjenek.

Balambér, Vica és Pitypang mikor haza ért, a kristály ragyogása az egész települést beborítja. Az emberek ujjonganak, a különös zajok és rettegés megszűnik. Ám amikor Balambér elhelyezi a kristályt a falu közepén, az egy hatalmas, gyönyörű fává alakul.

Az Öreg Tölgy hangja szólal meg a fa lombjai közül:

- Ez volt a kristály valódi formája. Nem tárgy, hanem az a képesség, hogy erősítsétek egymást, és békét teremtsetek.

A falusiak megértik, hogy a bátorság és a szeretet ereje ott van bennük, és nincs szükségük varázslatokra, hogy boldogok legyenek. Balambért hősként ünneplik, de ő szerényen csak ennyit mond:

- Nem én győztem le a félelmet, hanem mi együtt.

Pitypang kuncogva odaszól:

- Ez mind szép és jó, de azért legközelebb valami kevésbé veszélyes kalandot válasszunk, jó?