A csigacsalád

A csigacsalád.

Csigapapa, Csigamama és kisfiúk Csiga Balázs egy hatalmas kertben éltek. Boldogok voltak, mert mind a hármójuknak sikerült szépen berendezni kis házikójukat, amit a hátukon hordtak. Igaz, kicsit szűk volt a hely, egy asztal, egy szék, egy néhány polc és egy ágy fért el benne, de ők nagyon szerették. Nem is tudtak volna a hátukon nagyobb súlyt elcipelni. Arra éppen elég nagy volt, hogy este behúzódjanak, és egy jót aludjanak benne.

Az ennivalót a kertben gyűjtötték, mindig találtak valami finom falatot. Igaz, nem volt könnyű táplálékot szerezni, gyakran órákon keresztül kellett mászniuk, de általában sikerrel jártak. Beszélgetésre, pihenésre nap közben nem sok idejük maradt.

Csiga Balázs egy szép nyári reggelen elindult a kertben reggelit keresni.

– Papa, Mama, mindjárt jövök! – szólt oda a szüleinek.

Épp hogy elkezdett előre haladni, mikor egy kéz közeledett feléje és felemelte. Ő azonnal behúzódott a házikójába, hogy ott védelmet találjon.

– Ez a házas csiga mit keres itt a kertben? Na, segítek neki, hogy gyorsabban haladjon, átdobom a szomszéd kertbe-hallotta egy férfi hangját, majd utána sokáig repült a levegőben.

Mikor magához tért és megnyugodott lassan kibújt a házából és körülnézett. Nagyon szép helyen találta magát, de ez mégsem az a kert, ahol ő született. Éhes volt, így először megreggelizett, aztán gondolkodni kezdett, hogyan is juthatna haza. Arra repült egy méhecske, hát megkérdezte őt:

– Nem látod méhecske onnan a magasból a szüleimet?

A méhecske jól körbenézett a levegőből, miután felmérte a terepet elmondta a rossz hírt Csiga Balázsnak:

– A szüleid a kerítés túloldalán vannak, és úgy hallom rólad beszélgetnek. Mindjárt odarepülök és elmondom, hogy találkoztunk. Csak előbb meséld el, hogyan kerültél ide!

Miután Csiga Balázs töviről-hegyire mindent elmesélt a méhecskének, ő könnyedén a magasba emelkedett és Csiga Mamát, Csiga Papát megkereste, majd gyorsan tovább adta nekik azt, amit a fiúkról megtudott.

A két csigaszülő nagyon megkönnyebbült, hogy a gyermekük jól van. Üzentek neki a méhecskével, hogy vigyázzon magára addig is, amíg kitalálják, hogyan hozassák haza.

A csigacsaládnak volt két jó barátja a kertben, egy kislány és egy kisfiú. Jókat játszottak egymással, mikor a gyerekek énekeltek nekik, akkor ők mindig kijöttek a házukból, hogy megmutassák magukat. Ilyenkor Esztike és Levike nagyon örültek, sokáig nézegették őket, még nagyítójuk is volt, amin keresztül jobban megfigyelhették a testüket.

Csigapapa úgy döntött, hogy megvárja, amíg valamelyik gyerek kijön a kertbe és megszólítja. Odamászott a kertbe vezető ajtóhoz és várt. Egyszer csak nyílt az ajtó, Levi kilépett rajta, meglátta őt és már énekelt is:

– Csigabiga gyere ki…– eddig jutott, és Csigapapa már kint is volt a házából.

– Kisbarátom, segíts hazahozni a kisfiam, egy nagy ember átdobta a kerítésen túlra. Méhecske megmutatja, hogy hol van, ő már találkozott vele odaát- kérte.

– Jó, szólok Esztinek és kitaláljuk, hogy hogyan mentsük meg – mondta Levi és beszaladt a házba a testvéréhez. Tanakodtak a gyerekek, majd egy távirányítós játék mentőhelikopterrel jelentek meg.

– Méhecske, mondd nekünk, merrefelé irányítsuk a helikoptert! – szólt a kisfiú.

Méhecske segítségével éppen arra a helyre tudták irányítani a játék helikoptert ahol Csiga Balázs ücsörgött a kerítés másik oldalán. Innentől már csak várakozni kellett, míg a mentőhelikopter hordágyába bemászott szegény csigagyerek.

Méhecske felrepült és jelezte Esztinek és Levinek, hogy emelhetik a távirányító segítségével a helikoptert. Mikor meglátták a kerítés teteje fölött a hordágyban Csiga Balázst a szülei nagyon megkönnyebbültek. Levi ügyesen a földre irányította a helikoptert és kivette a kiscsigát belőle.

Volt nagy öröm! A csigák, a gyerekek és a méhecske egyaránt megkönnyebbültek. Eszti és Levi leguggoltak úgy nézték a kis állatokat. Balázs elmesélte mi történt vele azóta, mióta reggel odaszólt a szüleinek, hogy mindjárt jön. A gyerekek meghallgatták, majd megnézték a csigaházat, hogy megsérült-e. Elégedetten vették tudomásul, hogy sértetlen a ház is és Balázs is.

Mire a nap lenyugodott, mindenki kiheverte az izgalmakat és már csak azon gondolkodott Levi és Eszti, vajon ki dobhatta át Balázst a kerítés túloldalára. Talán a kertész, aki reggel járt itt náluk?

Este lefekvéskor még találgatták, aztán mély álomba merültek. Az éjszaka csendes, nyugodt volt és a holdfény úgy ragyogta be a szobájukat, hogy a takarójuk ezüstösen csillogott.