Pillangó testvérek

Pillangó testvérek.

            A Pillangókirályfi kishúgával, a Pillangó királylánnyal virágról virágra repkedett a palota óriási kertjében. Ez a kert számukra egy játszótér volt, tele csodálatos, színes, különleges növényekkel, amiket édesanyjuk a Pillangókirálynő választott és édesapjuk, a Pillangókirály messze földről repülővel hozatott, mert a repülő olyan sebesen száll, hogy ezek a szépségek út közben nem hervadnak el. A légiutaskísérők nyuszik voltak, akik út közben ápolgatták, locsolgatták őket. Az arany, ezüst és a szivárvány minden színében tündöklő különleges virágok mikor megérkeztek a palota kertjébe, szorgos mókusok elültették őket, és ezután ott pompázhattak, illatozhattak a palota összes lakójának örömére. Gondozásukkal sok-sok énekesmadarat bíztak meg, akik aranycsőrükben hordták a locsolókannát, melybe esővizet gyűjtöttek.

Ó, de szép látvány volt mikor kisütött a nap és fényében tündökölt az egész birodalom!

Ha esett az eső, akkor az esőcseppek gyémántként csillogtak a szirmokon és leveleken.

Pille, a pillangókirálylány kedvence Színváltó volt, amely a napfényben arany, esőben ezüst színben tündökölt. Jó időben Pille belerepült Színváltó kelyhébe, a szirmok közé, és a lágy szellő hintáztatta őt. Színváltó gyakran megkérdezte:

– Pille, nem szédülsz?

De a királylány csak kikacagta, hiszen ő nagyon vidáman elszórakozott. Ha közeledtek a sötét felhők, Pille összehúzta magát, tudta, hogy Színváltó szirmaival védi őt meg, a virágkehely bezárul, és az első esőcseppnél színe ezüstre változik.

Lalla, a Pillangókirályfi ismerte Pille szokásait. Az ő kedvenc helye Bástyavirág volt, ez volt a legmagasabb, legvastagabb szárú és legerősebb szirmú virág. Napsárga színével jól beleilleszkedett környezetébe, a napsugarak, ha felébredtek szeretettel köszöntötték őt, és elidőztek kicsit a kelyhén. Bástyavirág csak úgy szívta magába ezeket a fényeket és mind erősebbé vált. Ahogy a Nap járt az égen, úgy forgatta a fejét ő is. Lalla, ha szerette volna tudni, hogy testvére éppen merre repked, Bástyavirágra szállt, onnan belátta az egész kertet.

Mikor az esőfelhők megjelentek az égen, Lalla rögtön Pille keresésére indult. Édesapjuk, a Pillangók királya azt kérte, viharban a palotába húzódjanak vissza, nehogy bajuk essen a nagy szélben, esőben. Ezt a kérést Pille gyakran elfelejtette, úgy gondolta Színváltó minden körülmények között megvédi őt, mikor összezárja szirmait az esőben.

Lalla megkereste Bástyavirágot, és megkérdezte tőle:

– Hol láttad utoljára Pillét? Közeledik a vihar és szeretném behívni a palotába!

– Nem figyeltem most a kertre, mert a méhecskék a kelyhembe szálltak, gyűjtik a mézet télre, velük beszélgettem –felelte.

– Sebaj, nyújtózkodj ki és felszállok a szirmaid tetejére, szétnézek onnan – mondta Lalla.

Ahogy vizsgálódott Bástyavirág tetejéről a nagy kertben, meglátta kishúgát, amint éppen Színváltó felé repült.

Felröppent és nagyon gyorsan utolérte Pillét.

– Gyere Pille, menjünk a palota játszóházába, ott nem ázunk meg!

– Nem megyek Lalla, én hintázni akarok Színváltó kelyhében, látni akarom, ahogy aranyról ezüstre változik a színe mikor az eső a szirmaira cseppen! És különben is, bezárja a kelyhét mikor esik az eső, és az én szárnyam nem ázik meg akkor! Ugye, Színváltó?

– Pille, úgy látom, hogy jégeső közeledik, attól nem tudlak megvédeni, az megtépázhatja a szirmaimat és a te szárnyadat is. Menjetek be Lallával a palotába, játsszatok ott, kérlek.

Pille szeretett vitatkozni, de meg lehetett győzni, érezte, hogy Lallának és Színváltónak igaza van.

A két pillangógyerek beszállt a palotába. A legfelső szinten apukájuk kialakíttatott egy nagy szobát, amit játékokkal raktak tele. Volt ott nagyon sok labda, léggömb, csúszda, szobahinta, baba, kisautó, társasjátékok. Esténként, ha már Pillangóország ügyeivel aznapra végzett a király és királyné, akkor leültek a gyerekeik mellé társasjátékozni. Mivel most délután volt, a szülők nem értek rá, ketten kezdtek el játszani. Lalla legózott, Pille pedig megfésülte, megetette a beszélő babáját.

Egyszer csak a gyerekek hatalmas égzengést hallottak. Kinéztek az ablakon és látták, amint ide-oda cikáznak az égbolton a villámok. Lerepültek a trónterembe a szüleikhez, ahol éppen tanácskozás folyt. Ekkorra már ütemes koppanásokat lehetett hallani az ablakpárkányon.

– Apa, Anya, mi lesz a barátommal Színváltóval ha megsebzi a szirmát a jég? – kérdezte kétségbeesetten Pille.

– És a többi virággal a kertben akikkel játszani szoktunk, velük mi történik most? – aggódott Lalla.  

A trónteremben a tanácskozó lepkék döbbenten néztek a pillangókirály gyermekeire, várták, mit szól a király, hogy így megzavarták a gyűlést.

– Gyertek gyerekek, elmesélem nektek milyen virágokat hozattunk a kertbe! – mondta komolyan a Pillangókirály.

Aztán ölbe vette, és megnyugtatta őket:

–Tudjátok, ők csodálatos növények. Ha eső, szél vagy jég kárt tesz bennük, akkor a nap sugarai és a gyerekek szeretete meg tudják gyógyítani a sérüléseiket. A barátaitok épek és egészségesek lesznek hamarosan, egyet se féljetek!

A kicsi pillangók befúrták magukat apjuk királyi palástjába, úgy hallgatták a szavait. A Pillangókirályné megszólalt:

– Én felrepülök a gyerekekkel a játszóházba, amíg az eső eláll, ott maradok játszani velük!

A király bólintott és mikor a tróntermet elhagyta a családja folytatta a tárgyalást.

A nagy játszadozás közben egyszer csak Pille felpillantott és kinézett az ablakon:

– Anya, már nem hullik a jég! Nézzük meg, hogy vannak a barátaink!

Mire kirepültek a kertbe, a Nap már ragyogott az égen.

Pille első útja Színváltóhoz vezetett, aki arany fényben ragyogott.

– Megsérültél barátom? – kérdezte Pille.

– Igen, egy kicsit, nézd, itt a bal oldali szirmom beszakította egy jégdarab! – panaszolta a barátja.

– Ne félj, majd én megsimogatom a szárnyammal és a napsugarak is simogatják, így hamar begyógyul a sebed! – vigasztalta Pille, majd betelepedett a virág kelyhébe, és szeretettel a szárnyaival simogatni kezdte a sérült szirmot.

Eközben Lalla Bástyavirághoz repült. Bástyavirágnak nem esett baja, így tovább szállt, hogy megnézze a többi virágot is, és megnyugtassa őket, aki megsérült, hamarosan meggyógyul, hiszen a napsugarak az ő és testvére szeretetével együtt segíteni fog.

Mire körbejárta az egész kertet, addigra beesteledett.

A vacsoránál beszámoltak szüleiknek melyik virággal mi történt és ők hogyan segítettek a gyógyulásukban. Fürdés után még végére sem ért az esti mesének az édesanyjuk, ők már mélyen aludtak. Álmukban virágról virágra röpködtek a napfényes kertben és boldogan beszélgettek velük.