A csintalan mókusok

https://ggwebsite.com
A hatalmas erdő közelében élt három testvér. Nagyon szerették egymást, együtt voltak, amikor csak tehették. Azelőtt a szülőkkel járták be a terebélyes fákkal benőtt erdőt, de mostanra már elég nagyok voltak ahhoz, hogy hármasban tegyék meg szokásos ú...

Kép forrása: google.com

A hatalmas erdő közelében élt három testvér. Nagyon szerették egymást, együtt voltak, amikor csak tehették. Azelőtt a szülőkkel járták be a terebélyes fákkal benőtt erdőt, de mostanra már elég nagyok voltak ahhoz, hogy hármasban tegyék meg szokásos útjukat. A rengeteg vonzásának nem tudtak ellenállni. Örömmel sétáltak, futottak, játszottak a hűsítő szellő cirógatta sokféle fa között. Voltak ott égre nyújtozkodó fenyők, széles lombkoronájú tölgyek, jószagú akácok, s büszkén álltak sorban a daliás bükkök. A gyönyörű cserjék, virágok és gombák sokasága tetőzte díszét a csodás természetnek. Apró kis bogarak végezték szorgalmas munkájukat, s szívhez szóló volt a madarak éneke. A gyerekek ha ott jártukban egy legelésző őzet, vagy másféle állatot láttak, igyekeztek csendben maradni, nehogy elriasszák azokat. A rendre is ügyeltek. Soha el nem dobtak volna semmiféle szemetet, sőt, a mások által elhagyottakat is összeszedték. Egy napon az erdei tisztáson labdázgattak, olyan sokáig, hogy belefáradtak. Gondolták, lefekszenek kicsit a magukkal hozott plédre, hogy egy kellemeset pihenjenek a legszebb fenyő alatt. Becsukták szemeiket. Mindnyájuknak jól esett hallgatni a susogó fák zenéjét, a harkályok ütemes kopogását, a szárnyasok vidító szólamait, s magukba szívni a virágok által árasztott finom illatokat. Azon a fenyőfán, amelyik alatt álomra hajtották fejüket, éppen mókusok tanyáztak. Egyikük észrevette őket, s mivel igencsak szeretett huncutkodni, elhatározta, hogy a kis kirándulókat valahogy megtréfálja. Mindjárt fel is szaladt a fa legtetejére, ahol társai éppen frissen szedett fenyőtobozokat falatoztak. Odaszólt: 

  •  Hagyjátok most abba az evést! Van egy fontos dolgom, amiben segítenetek kellene! 
  • Mi lenne az? - kérdezték a többiek. 
  • Lent a fa alatt alszik három embergyerek. Meg kellene tréfálnunk őket. Benne vagytok? 
  • Benne. De hogyan? 

Még alig gondolták ki a mókázás mikéntjét, máris a pokrócon termettek, s rögtön cselekvésbe kezdtek. Mellső lábaikkal óvatosan leemelték a fiatalok cipőjét, majd ügyesen elvitték azokat a szomszéd fa alá. Gyorsan eliszkoltak, s máris újra fent voltak egy-egy fenyőágon, ahol tobozok tömkelege várt rájuk. 

  • Ennyit úgysem bírunk megenni - állapították meg - télére meg ráérünk még gyűjteni.   
  • Nos akkor mi legyen? Szedjünk egy ölnyit, s rakjuk le melléjük! - mondta az egyik. 
  • Ó, az nem jó! Valami viccesebbet találjunk ki! Mi lenne, ha amit leszedünk, egyszerre dobnánk le rájuk? És megráznánk az ágakat is! Arra hirtelen felébrednek, s majd azt hiszik, hogy tobozeső esett. Aztán tüstént felugranak, s elkezdenek futni, hogy menedéket keressenek, mi meg jót nevetünk rajtunk. 
  • Nagyszerű ötlet! Próbáljuk ki! - lelkendeztek kacarászva a kis csintalanok, s szaporán kezdték el szedni a fa terméseit. 
  • Háromig számolok és dobjuk! Egy, kettő, háááárom! Rajta! - kiáltotta az ötletgazda állatka, s máris potyogott, a számtalan toboz az alvó gyerkőcökre. 

 A gyerekek felriadtak. Oly váratlanul érte őket a meglepetés, hogy szinte azt sem tudták, hol vannak. 

Jaj, jaj! Mi potyogott rám? A fejemre, a mellkasomra, a hasamra és a lábamra is! 

  • Az enyémre is! Az enyémre is! 
  • Szaladjunk, amíg nem késő! - kiáltoztak rémülten, s futásnak eredtek. 

Már majdnem hazaértek, amikor egyikük észrevette, hogy a lábaikról eltűntek a cipők, ráadásul a szeretett plédjük is ott maradt. 

  • Egy szörnyeteg támadhatott meg bennünket! -mondogatták. 

Kétségbeesett sírással rohantak be a kapun. 

  • Mi baj van? Mi történt veletek? - kérdezte izgatottan apjuk, aki éppen az udvaron tartózkodott. 

A testvérek egymás szavába vágva próbálták elmondani, hogy mit tett velük valami gonosztevő. 

  • Na, gyertek be a házba, nyugodjatok meg! Talán nem is lehetett akkora a baj! Kicsit pihenjetek, aztán együtt visszamegyünk!
  • Nem akarok visszamenni! Soha többet nem akarok az erdőbe menni! - tiltakoztak mind a hárman. 
  • Gyertek bátran! Vigyázni fogok rátok! - kapták a biztató szavakat. 

Végre elindultak. Elől az apa, mögötte óvatosan lépkedett a három csemete. A tréfálkozók addigra kupacba szedték a tobozokat, s megtisztították a plédet az apró hulladékoktól. 

  • ...hát, nem egészen így gondoltuk. Viccnek szántuk, de nem jól sült el - töprengtek. 

Megbánták, hogy rosszat tettek. A másik fa alatt még ott várakozott a három pár cipő. A mókusok elfutottak értük, s a lábbeliket szépen egymás mellé téve, vigyázzban állva várták a feléjük közeledő családot. Mikor az apa és kicsinyei megérkeztek, a fürge állatok néhány perc elteltével felszaladtak a fára. Odújukból lehoztak egy-egy maréknyi mogyorót, s bocsánatkérésük jeléül megajándékozták az immár mosolygó gyerekeket.    

 

 

 

 

Szabó Veronika, amatőr író

Ezt a mesét írta: Szabó Veronika amatőr író

Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formáj...