A szökevény szappan

A szökevény szappan.

Mátyás a fürdőszobába igyekezett, hogy megmossa csokitól maszatos kezét. Felemelte helyéről a gyöngyvirág illatot árasztó fehér színű, téglalap alakú szappant, s szagolgatni kezdte.

• De jó illatod van! Vigyázok rád, hogy minél tovább tarts nekem! – mondta.

Gyöngyikének nevezte el. Alaposan megtisztította vele tenyerét, kézfejét, csuklóját és mind a tíz ujját, majd megtörölközött.

• Úgy érzem, jó barátok leszünk!

Ezekkel a szavakkal köszönt el egy rövid időre, majd anyukájával kiment az udvarra, hogy hintázzon egyet. Önfeledten röpködött előre-hátra, egyre magasabbra. Egyszer csak észrevette, hogy valami csúszkál, megemelkedik, csúszkál, s ismét megemelkedik sokszor egymás után. Fehér színű, kicsi és téglalap alakú.

• Állítsuk meg a hintát anya! Szeretném megnézni, hogy mi van a fűben!
• Rendben, megállítom!

A kisfiú kiszállt, majd egyenesen az ismerősnek tűnő tárgyhoz szaladt.

• Szia Gyöngyike! Mit csinálsz te itt? Hogy kerültél ide? – kérdezte döbbenten a szappant.
• Meguntam, hogy be vagyok zárva abba a sötét fürdőszobába, s csak akkor van világos, ha benyit valaki és felkapcsolja a villanyt! Unom már, hogy csak a piszok eltávolítására vagyok jó! Hogy mindenki velem mossa a koszos kezét! Világot akarok látni! Megszököm!

Azzal csúszott egyet, megemelkedett, tovább csúszott, át a kapu alatt, s máris kint volt az utcán, a járda szélén.

• Várj! Veled megyek! Ugye, elmehetek anya? Gyere ide a kezembe, viszlek én, könnyebb lesz úgy! Megmutatom neked a házakat. Aztán ha nem akarod a kezeket mosni, akkor beteszlek a kedvenc dobozomba, ahol pihenhetsz, amennyit csak akarsz. Sétálni is kijövünk majd.
• Ó, de jó! – örvendezett Gyöngyike.
• Nem menj messzire kisfiam! Csak itt a környéken sétálj! Ki ne lépj az úttestre, mert ahogy látod is, nagyon sok az autó! Én itt leszek a közeledben, figyellek. Ne legyél sokáig!
• Rendben anya!

Kezében tartva pici és illatos barátját Mátyás útnak indult. Megmutatta a közeli épületeket, a játszóteret, a fákat, a bokrokat, az autókat és az embereket. Gyöngyike meg csak kérdezett és kérdezett annyit, hogy a gyerek alig győzött válaszolni.

• Ez itt a mi házunk. Itt lakik apa, anya, én és persze te is. Rengeteg dolog van a fürdőszobán kívül is. Megnézheted.
• Nagyon jó, hogy ennyi minden van kívül!
• Akarsz játszani?
• Akarok!
• Csússzunk versenyt! Felviszlek a csúszdára, magam mellé teszlek, s mikor azt mondom, hogy „indulás”, akkor elkezdünk csúszni.
• Nekem az könnyen megy! – dicsekedett a szappan.

Felmásztak. Mátyás helyet adott Gyöngyikének, s már kezdték is a versengést

• De jó, de jó, de jó! – kiáltozott Gyöngyike, s máris lent volt a zöldellő fűben.

Nem sokkal utána a kisfiú is megérkezett.

• Menjünk még! Csússzunk még! – kérlelte a gyereket, aki a kérésének szívesen tett eleget.
• Na, hogy érzed magad? – érdeklődött Mátyás.    
• Most, hogy itt vagyok veled, visszatért a jókedvem. Már nem is akarok világgá menni. Persze továbbra sem szeretném, hogy piszkos kezeket mossanak velem, azt egyedül csak neked engedem meg. Mert a barátom vagy.

Mátyás örömmel hallgatta. Kezében a szappannal anyjához sietett, majd hárman együtt mentek be a lakásba. Kezet mostak. A kisfiú Gyöngyikével, Anya folyékony szappannal. Onnantól kezdve Gyöngyike a kisfiú kedvenc dobozában lakott és soha többé nem jutott eszébe, hogy megszökjön otthonról. Jól érezte magát.