A dalnok

A dalnok.

A dalnok

Barátnőmnek udvarában

Csudafa áll egymagában

Csudafa az télen, nyáron,

Madádár lakik minden ágon

A törzsén van egy kerek lyuk, az lett a bejárata Harkályék odújának. Fölöttük a Gerle pár, Cinkéék magasabban raktak fészket, a Veréb család pedig ahol helyet talált. Az én kedves rigóm- Sárgacsőr-a csudafa csúcsán talált otthont magának. Békében élnek évek óta, ki-ki a maga emeletén. Hanem egy szép napon nagy ribilló támadt. Szarka néne röppent az ágra és izgatottan billegette tarka farkát.

• Hallottátok mi hír járja?
• Micsoda? Micsoda? csipogta a veréb
• Nem micsoda, kicsoda? Ez aztán a nagy csoda! Ide látogatott a világhíres Csalogány, a dalnokok királynője!
• Csalogány királynő? Mitől olyan érdkes ez a tollas énekes?
• Jaj,de buta vagy! Még nem hallottál róla? Az egész világot ámulatba ejti a gyönyörű hangjával! Olyan hallása van, hogy még a fülemüle nevet is kiérdemelte!
• Ha ilyen híres, akkor mit keres itt a mi Szellőháti kis falunkban?
• Nem csak ide, mindenhová elmegy, ének versenyt rendez, mindenkit meghallgat.Aki a legszebb nótát fújja, annak adja fényes arany sípját, aztán együtt énekelnek majd a zengő fa tetején. Nosza rajta, készüljetek!

Mondanom se kell lett erre nagy izgalom! Mindenki gyakorolt, dünnyögött, dúdolt, la-la-lázott. Mindenki a maga nótáját fújta.Még Sanyi kakas is benevezett! Reggelente érces hangon ébresztette a szomszédokat. Az én Sárgacsőrű barátom csak esténként ült fel a fa tetejére és ott énekelgetett. Először halkan, félősen, aztán maga sem tudta hogy történt, de tiszta szívből fújta. A hallatán elámultam, meg a többiek is, olyan gyönyörűen szól a dala. Ahogy sötétedett, a csillagok sorra dugták ki a fejüket, hogy jobban hallják az éneket.Bizony ott könyökölt valamennyi az ég peremén. Később eljött a nagy nap, az erdőszéli tisztáson, ott szorongott mindenki, aki repülni tudott. A Szarka cserregve köszöntötte először a Csalogányt, majd sorra mindenkit.

• Hölgyeim és urim, hallgassuk meg elsőnek Varjú Vilit!
• Kár, hogy nincs oly csodás ének,
• Mint amit én elzenélek!
• Kár, kár, kár, kár kár
• Hangom zengi a határ!

Azzal elégedetten meghajolt, de a nézők kifütyölték.

• Következő versenyzőnk a kényes-fényes Páva Panna

Csillogott a ruhája, mint nap, de ahogy kinyitotta a csőrét, rikácsolni kezdett. a dobhártya repesztő dalt is kifütyélték.

• Indulj inkább a széségversenyenyen, de ne énekelj!

Veréb Joli dala egyszerű volt

• Csirip,csirip szép az élet,
• Fiókáktól zeng a fészek
• Viszek hernyót, kukacot,
• S megnőnek a kopaszok!

Ez már jobban tetszett, meg is tapsolták. Aztán Cinke Terka következett.

• Nyitnikék, nyitni kék,
• Énekelni illenék!
• Cipity,cipity picinke,
• Így dalol a széncinke.

Ez is tetszett nagy tapsot kapott. A pacsirta olyan szépen énekelt, hogy még a mezei pipacsok is kivirultak tőle. A végén az én sárgacsőrű rigóm lépett szívdobogva szinpadra. Becsukta a szemét és tiszta szívből fújta. Elénekelte a patak csobogását, a hajnali harmatot, a szellő suttogását, a levél zizzenését. Mindenkit elbűvölt gyönyörű dalával, még a csillagok szeme is párás lett a gyönyörűségtől. Egy pillanatnyi csend, aztán hatalmas tapsvihartört ki. A csudafa lakói körbetáncolták és a híres Csalogány a szemét törölgetve adta át a csodás aranysípot. Hívta, hogymenjenek együtt a Zengőfa tetejére, de Sárgacsőr így szólt.

• Köszönöm a nagy megtiszteltetetést de én inkább itthon szeretnék énekelni a barátaimnak, meg a gyerekeknek! Gyereknapon, gyerekeknek a Madárbarát óvodában

Így történt, hogy a gyereknapon a rigó és a csalogány együtt trilláztak a gyereknek a pompás ünnepségen. Azóta az én rigóm esténként a csudafa tetején énekel a környék összes gyerekének és a csupasz fiókáknak. Mindenki szírepesve hallgatja és tudom jól, hogy csillagosat álmodnak éjszaka.