Kép forrása: pixabay
Mese Balambérról és barátairól.
Faluvégi kicsi tó,
Tükre lágyan csillanó
Náddal benőtt kicsi házban
Élt Balambér boldogságban.
Balambér az ebihal,
Se nem béka, se nem hal.
Vígan teltek napjai a békés vízi világban. Testvéreivel gyakran bújócskázott a hajlongó nád karcsú szálai között. Balambér volt a leghuncutabb. Gyakran megtréfálta a többieket. Előfordult, hogy hínárból hosszú uszályt tekert maga köré és méltóság teljesen úszott körbe.
– Én vagyok a zöld király, térdre beste népség! - Harsogta és közben mókásan forgatta a szemeit. A többiek kacagtak, csakúgy zengett a tó sekély vize.
Egy nap valami rendkívülit vett észre magán. Előbb csak elől, aztán hátul is lábai nőttek! Nagyon furi volt kapálózni velük. Egyre gyakrabban dugta ki a fejét a vízből és kimerészkedett a partra. Érdekes volt ez a világ. Nem ringatta víz, de voltak fák, bokrok, színes virágok és tengernyi zöld fű! A zöld fűben zöld békák ugráltak és nézegettek gyönyörű gurgula szemükkel.
– Szervusz Balambér! Végre kimerészkedtél a vízből!
– De hiszen az az otthonom! Ott születtem, ott lakok!
– Ott laktál eddig, ebihal korodig!
– Miket beszéltek, ebihal vagyok!
– Ó, te csacsi! Csak voltál, de már te is béka vagy, mint mi! Nézd csak meg magad a tó
tükrében!
Balambér odament és csakugyan! Zöld selyem ruhában pompázott, nem volt már uszonya sem, viszont volt négy gyönyörű úszóhártyás lába.
Egyet lépett: tityi-toty,
Kettőt ugrott: hipi-hopp,
Szép nagy szája he-he-he,
Énekelte breke-ke.
Most már tudta, hogy ki ő! Balambér, a csudabéka, tó partján áll új hajléka.
– Milyen gyönyörű ez a világ! Itt egy pipacs, szarkaláb, kanyargós út fut alább.
Csodás volt a hajnal, mikor ébredt a nap. A fűszálak harmattól csillogtak! Enyhe szellő futott körbe, meglebbentette a virágok szirmait. Balambér szíve megtelt gyönyörűséggel és gyakran dalra fakadt. Olyan szépen énekelt, hogy néha még a csillagok is kiültek az ég aljára, hogy hallják a dalt.
Hanem egyszer nagy baj történt! A nap egyre forróbban sütött, szinte nyugovóra sem tért. Sóhajtozott mindenki, enyhülésre vágytak, de nem történt semmi jó. A kegyetlen sugarak perzselve sütöttek, Elsárgultak a levelek, elhervadtak a virágok és a tó is egyre kisebb lett. Hiába lesték az eget, a felhők tovasuhantak, a sivárságok egy csepp esővel sem enyhítették. A szellő megpróbálta visszafordítani őket, de gyenge volt hozzá. Hiába, ő csak simogatni tudott.
– Ez így nem mehet tovább!- sírtak a békák.
– Valamit tenni kell, mind elpusztulunk, ha a felhők nem adnak esőt!
– Balambér, te olyan szépen tudsz énekelni, hogy még a kő szíve is meglágyul, énekelj a
felhőknek, hátha megszánnak és adnak esőt!- mondta a legbölcsebb béka.
– Szívesen énekelek, de egymagam kevés vagyok, el sem hallik addig a hangom.
– Mi nem tudunk olyan szépen énekelni, mint te!
vartyogjanak!
Erre már a nádas többi lakója is előjött.
– Mi is szenvedünk a szárazságtól, így hát segítünk!
– Én tudok zümmögni. - mondta a légy
– Mi majd hegedülünk. Ajánlották a tücskök.
A szellő sem hallgatott tovább:
– Én meg fuvolázok.
A cincér előballagott:
– Jó, de ha egyszerre csináljátok, akkor csak lárma lesz belőle! Majd én vezényelek és intek a
csápommal, hogy ki mikor következik.
Így is történt. Gyönyörű zenét komponáltak. A szellő kezdte. Megfújta fuvoláját, és erre nagy csend lett égen és a földön. A gyönyörű dallam után dúdoltak a szúnyogok, zümmögtek a legyek,majd halk hegedűszóra énekelt Balambér.
Bodros felhő kérve-kérlek
Adjál nekünk enyheséget!
Fényes csepped hullajtsd ránk,
És kivirul a világ!
Breke-ke, breke-ke,
Breke- breke, breke-breke,
Kvak-kvak kvak.
Még zengett a dallam a tó vize fölött és a meghatott csendben egy könnycsepp hullott a földre. Aztán még és még egy, míg üdítő záporként hullott alá. Megnyitotta zsákját, megöntözött mindent és megígérte, hogy máskor is eljön. Úgy tudom, hogy Balambér azóta is kiül a nádas szélére és holdvilágos este a barátaival nagy koncertet rendeznek. Ha arra jársz, ülj le szép csendben és hallhatod a gyönyörű muzsikát!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Mécstörtég onthideg záporpatakot,valaki fentsebes kézzelzárja már ela csapot!Fogja mega felhő szélénazt a kallantyúsizét, scsapolja leaz udvaromtérdig érőlábvizét!
Elolvasom
A reggelek még hűvösek,a szél lengeti a növényeket.A nap nagyot nyújtózik,Március szépen köszönti. A patak vize beindul,a bogarak előjönnek helyükről.A növények zöldellnek, a színeik megélénkülnek. Ébr...
Elolvasom
Volt egyszer a világon egy fuvaros, ki itt meg itt, ezen meg ezen az uton haladva ugy elakadt, hogy se előre se hátra, se jobbra, se balra. Most már mitévő legyen, hova tudjon a lelke lenni, mikor sehon...
Elolvasom
Fodor Gyöngyi – A szomorú almafa Egy rózsakert kellős közepén magasodott egy almafa. A kertben a rózsák mindig jókedvűek voltak, versenyeztek, hogy melyikük virágja a legszebb. Az almafa ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Karácsonyi Ibolya Amatőr író, költő
A mesék szeretetét édesanyámnak köszönhetem. Később, amikor már olvasni tudtam, a könyvekkel elválaszthatatlanná lettem. Sok műfajt kedveltem, de a szépirodalom máig is a kedvencem. Gyermekkorom meséi a lelkemben szunnyadtak, mindaddig, amíg én is édesanya és óvodapedagós lettem. Ekkor már tudatosan olvastam a gyermekirodalmat és mindent megtettem, hogy a mese szeretetét elplántáljam a gyerekek lelkében. A sza...