Kép forrása: pixabay
Mese Balambérról és barátairól.
Faluvégi kicsi tó,
Tükre lágyan csillanó
Náddal benőtt kicsi házban
Élt Balambér boldogságban.
Balambér az ebihal,
Se nem béka, se nem hal.
Vígan teltek napjai a békés vízi világban. Testvéreivel gyakran bújócskázott a hajlongó nád karcsú szálai között. Balambér volt a leghuncutabb. Gyakran megtréfálta a többieket. Előfordult, hogy hínárból hosszú uszályt tekert maga köré és méltóság teljesen úszott körbe.
– Én vagyok a zöld király, térdre beste népség! - Harsogta és közben mókásan forgatta a szemeit. A többiek kacagtak, csakúgy zengett a tó sekély vize.
Egy nap valami rendkívülit vett észre magán. Előbb csak elől, aztán hátul is lábai nőttek! Nagyon furi volt kapálózni velük. Egyre gyakrabban dugta ki a fejét a vízből és kimerészkedett a partra. Érdekes volt ez a világ. Nem ringatta víz, de voltak fák, bokrok, színes virágok és tengernyi zöld fű! A zöld fűben zöld békák ugráltak és nézegettek gyönyörű gurgula szemükkel.
– Szervusz Balambér! Végre kimerészkedtél a vízből!
– De hiszen az az otthonom! Ott születtem, ott lakok!
– Ott laktál eddig, ebihal korodig!
– Miket beszéltek, ebihal vagyok!
– Ó, te csacsi! Csak voltál, de már te is béka vagy, mint mi! Nézd csak meg magad a tó
tükrében!
Balambér odament és csakugyan! Zöld selyem ruhában pompázott, nem volt már uszonya sem, viszont volt négy gyönyörű úszóhártyás lába.
Egyet lépett: tityi-toty,
Kettőt ugrott: hipi-hopp,
Szép nagy szája he-he-he,
Énekelte breke-ke.
Most már tudta, hogy ki ő! Balambér, a csudabéka, tó partján áll új hajléka.
– Milyen gyönyörű ez a világ! Itt egy pipacs, szarkaláb, kanyargós út fut alább.
Csodás volt a hajnal, mikor ébredt a nap. A fűszálak harmattól csillogtak! Enyhe szellő futott körbe, meglebbentette a virágok szirmait. Balambér szíve megtelt gyönyörűséggel és gyakran dalra fakadt. Olyan szépen énekelt, hogy néha még a csillagok is kiültek az ég aljára, hogy hallják a dalt.
Hanem egyszer nagy baj történt! A nap egyre forróbban sütött, szinte nyugovóra sem tért. Sóhajtozott mindenki, enyhülésre vágytak, de nem történt semmi jó. A kegyetlen sugarak perzselve sütöttek, Elsárgultak a levelek, elhervadtak a virágok és a tó is egyre kisebb lett. Hiába lesték az eget, a felhők tovasuhantak, a sivárságok egy csepp esővel sem enyhítették. A szellő megpróbálta visszafordítani őket, de gyenge volt hozzá. Hiába, ő csak simogatni tudott.
– Ez így nem mehet tovább!- sírtak a békák.
– Valamit tenni kell, mind elpusztulunk, ha a felhők nem adnak esőt!
– Balambér, te olyan szépen tudsz énekelni, hogy még a kő szíve is meglágyul, énekelj a
felhőknek, hátha megszánnak és adnak esőt!- mondta a legbölcsebb béka.
– Szívesen énekelek, de egymagam kevés vagyok, el sem hallik addig a hangom.
– Mi nem tudunk olyan szépen énekelni, mint te!
vartyogjanak!
Erre már a nádas többi lakója is előjött.
– Mi is szenvedünk a szárazságtól, így hát segítünk!
– Én tudok zümmögni. - mondta a légy
– Mi majd hegedülünk. Ajánlották a tücskök.
A szellő sem hallgatott tovább:
– Én meg fuvolázok.
A cincér előballagott:
– Jó, de ha egyszerre csináljátok, akkor csak lárma lesz belőle! Majd én vezényelek és intek a
csápommal, hogy ki mikor következik.
Így is történt. Gyönyörű zenét komponáltak. A szellő kezdte. Megfújta fuvoláját, és erre nagy csend lett égen és a földön. A gyönyörű dallam után dúdoltak a szúnyogok, zümmögtek a legyek,majd halk hegedűszóra énekelt Balambér.
Bodros felhő kérve-kérlek
Adjál nekünk enyheséget!
Fényes csepped hullajtsd ránk,
És kivirul a világ!
Breke-ke, breke-ke,
Breke- breke, breke-breke,
Kvak-kvak kvak.
Még zengett a dallam a tó vize fölött és a meghatott csendben egy könnycsepp hullott a földre. Aztán még és még egy, míg üdítő záporként hullott alá. Megnyitotta zsákját, megöntözött mindent és megígérte, hogy máskor is eljön. Úgy tudom, hogy Balambér azóta is kiül a nádas szélére és holdvilágos este a barátaival nagy koncertet rendeznek. Ha arra jársz, ülj le szép csendben és hallhatod a gyönyörű muzsikát!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Anyaaaaa! Nem akarok táborba menni! Végre itt a vakáció, amikor aludhatnék, erre táborba kell menni – visított Szandra. Akkor sem ülhetsz egész nyáron a házban! – mondta Szandra anyja. A táborozás és a...
Elolvasom
Két pici törpe esett gödörbe.Kapaszkodott hajladozott,vitatkozva acsarkodottez a két haragos törpe. Két pici törpe zokog gödörbe.Vágyakozva panaszkodott,haját tépve szabadkozott,ez a két maszatos törp...
Elolvasom
Elmondok nektek egy mesét,a lányról ki mindig csak zsémbelt.Reggel kinyitotta szemét,s dohogott mikor felkelt.Ablakán eső csepp zenélt,ő mérgesen ágyára térdelt. Nagyi gyere! kiáltotta,s az biz jött k...
Elolvasom
Egy tök a mennyekben... és más egyéb történések... ” Írta: Beregi Ágota Szép tavaszi délután köszöntött a Kobzos hegyi kis erdőre, amely olyanképpen tárult a látó szeme elé a hegyek lábánál, mint...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Karácsonyi Ibolya Amatőr író, költő
A mesék szeretetét édesanyámnak köszönhetem. Később, amikor már olvasni tudtam, a könyvekkel elválaszthatatlanná lettem. Sok műfajt kedveltem, de a szépirodalom máig is a kedvencem. Gyermekkorom meséi a lelkemben szunnyadtak, mindaddig, amíg én is édesanya és óvodapedagós lettem. Ekkor már tudatosan olvastam a gyermekirodalmat és mindent megtettem, hogy a mese szeretetét elplántáljam a gyerekek lelkében. A sza...