A mesék szeretetét édesanyámnak köszönhetem. Később, amikor már olvasni tudtam, a könyvekkel elválaszthatatlanná lettem. Sok műfajt kedveltem, de a szépirodalom máig is a kedvencem. Gyermekkorom meséi a lelkemben szunnyadtak, mindaddig, amíg én is édesanya és óvodapedagós lettem. Ekkor már tudatosan olvastam a gyermekirodalmat és mindent megtettem, hogy a mese szeretetét elplántáljam a gyerekek lelkében. A szakirodalmi anyag mellett időnént mondtam "rögtön született mesét", ami róluk szólt , a gyerekek nagy örömére. Ezek leíratlanok maradtak, de mindíg élt bennem a vágy, hogy egyszer majd írok igazi meséket. Most, nyugdíjasként számos mese sorakozik a polcon, versekkel, novellákkal tarkítva. Él bennem a vágy, hogy történeteimmel mosolyt csalhatok az olvasó arcára.