A fekete kutya és a vörös oroszlán

A fekete kutya és a vörös oroszlán.

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy király, s annak egyetlenegy leánya. Ez a leány olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. De hiába volt olyan szép, sohasem ment ki a kastélyból, mindig csak bent ült a szobájában. Hímezett, varrt, gyönyörűen énekelt, képeket festett és hárfán játszott.

"Leányom, mindig csak bent ülsz, jönnek érted királyfiak, hercegek, de te egyiknek sem akarsz a felesége lenni. Miért?"-kérdezgette nap mint nap tőle az édesanyja.

"Mert én itt a kastélyunkban nagyon jól érzem magam, kötök, hímezgetek, varrok és még nem akarok férjhez menni."

Telt-múlt az idő, s egyszer amint szokás szerint a szobájában ült a királykisasszony hirtelen kinyílt az ajtó és egy selymes szőrű, fekete kutya szaladt be hozzá. Mintha ismerte volna a járást egyenesen a királylány hímző rámájához lépett. Megörült a királykisasszony a csodaszép kutyának, simogatni kezdte. Egyszerre csak megszólalt a kutya:

"Kedvelsz engem?"

"Hát persze!"

"Ha csakugyan kedvelsz, akkor holnap vacsorára készíts egy tál finom ételt, s akkor meglátod, hogy mi fog történni!" Többet nem szólt a kutya, kiszaladt a félig nyitott ajtón és úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Másnap reggelre a királykisasszony finom bárányhúst hozatott a juhásszal, azt beletette egy mély tálba, s várta, hogy jöjjön a feketeszőrű kutya. Hát amint beesteledett, a kutya csakugyan eljött. Ahogy meglátta a húst a tálban egyszeribe felfalta, és láss csodát egy szép legénnyé változott. De olyan deli, széppé, hogy a királykisasszonynak elállt a szava a csodálkozástól. Csak nézte, gyönyörködött benne és a nyakába akart borulni…ekkor megszólalt a kutya: 

"Hallod-e te királykisasszony, ne ölelgess, ne csókolgass engemet, amíg meg nem hallod a következőket. Fess magadról egy élethű képet. Holnap kora reggel lépj ki a szobádból, menj a Virágok és Kívánságok erdejébe és az arcképedet tedd egy cseresznyefa alá!" A legény ezután, mint aki jól végezte dolgát, megette a maradékot, visszaváltozott fekete kutyává és eltűnt.

A királykisasszonynak aznap éjjel nem jött álom a szemére, nyugtalanul hánykolódott, mert a fekete kutya kíváncsivá tette.

Még nem említettem meg, hogy a Virágok és Kívánságok erdejében két figyelemre méltó teremtmény élt ez időben,-a fekete kutya, akit Nocturnnak hívtak, és egy vörös oroszlán, akit Virgilnek. Édes testvérek voltak, de annyira különböztek egymástól, mint a nappal és az éjszaka. Nocturn, csendes és titokzatos volt, mint az éjféli égbolt, a szőre úgy csillogott, mint az ónix. Virgil, a vörös oroszlán sörénye a lenyugvó nap fényességében égett. Üvöltése a mennydörgés erejével visszhangzott. Nocturn az árnyékos erdőkben barangolt, a titkok és a rejtett bölcsesség őrzőjeként. Gyakran látták őt azok, akik éjjel az erdőbe merészkedtek tűzifáért, gombáért, bogyós gyümölcsökért. Virgil viszont nappal uralkodott, léptei nyomán a fű aranyló tengerként hullámzott. Akik ismerték nem féltek tőle, sőt az igazság védelmezőjeként és a fény hírnökeként tisztelték.

A fekete kutya és a vörös oroszlán tökéletes harmóniában éltek ebben az elvarázsolt erdőben, tiszteletben tartva egymás területét. Nappal az erdő Virgil energiájával töltődött fel, minden fát és folyót meleg, aranyszínű ragyogással világított meg. Éjszaka az erdő Nocturn nyugodt jelenléte alá került, és a holdfény szelíd ezüstös fényt vetett a világra.

Mindeközben a királylány elkészült a portréval, és ahogy a fekete kutya herceg parancsolta éjjel kiosont a Virágok és Kívánságok erdejébe és letette a képet egy cseresznyefa alá.

Amikor Virgil, az oroszlán királyfi másnap megpillantotta a leány arcképét azonnal beleszeretett. Tudta, hogy senki más, csakis ő lesz a felesége. A fekete kutya testvérével egy levelet küldött neki az ő arcképével. Amikor a királylány meglátta az oroszlán királyfi gyönyörű arcát tudta, hogy csakis Virgil lesz a férje. És ez így ment egy darabig. A fekete kutya látogatta a királylányt és vitte a szerelmes leveleket neki, mivel az oroszlán képében élő királyfi attól félt, hogyha a kastély közelében meglátják, nem tudván, hogy egy átok következtében nappal állat képében kénytelen élni, lenyilazzák. 

Mindeközben egyre jöttek a kérők, de persze a királylányt a szülei hiába próbálták valamelyik daliás hercegre rábeszélni, egyiknek sem akart a felesége lenni. 

"De hát mit akarsz lányom? Kire vársz?"–kérdezgették tőle. "Megfordultak nálunk gazdag hercegek, híres királyfiak, a legszebbek, a leggazdagabbak, de te egyiket sem akarod."

Addig rágták a fülét, míg végre a királykisasszony kibökte, hogy: "Ne búsuljatok, van már énnekem vőlegényem, olyan szép, hogy párja nincs e kerek világon!" Ahogy ezt kimondta, többet nem jött a fekete kutya. Várta a lány másnap, harmadnap, eltelt egy hét, egy hónap…hiába várta többé nem jött..és nem hozott hírt az oroszlán királyfiról. 

A királylány nem evett, nem ivott, egyre szomorúbb lett. Szavát nem lehetett hallani, többé nem nevetett. Úgy járt, mint egy árnyék…

Egy nap aztán így szólt: "Ne haragudjatok, drága szüleim, de én egy vörös sörényű oroszlánt szeretek, s ha nem találom meg, meghalok bánatomban!"

"Hogy szerethetsz egy oroszlánt? Mikor annyi herceg kérte meg a kezedet. Verd ki a fejedből ezt a gondolatot!"

"Vagy az oroszlán, vagy a halál! Csináltassatok nekem egy pár vascsizmát, három vaspálcát megyek világgá és megkeresem az oroszlán vőlegényemet!" Hát csináltattak neki, amit kért és keserves sírás közepette útjára engedték. Elindult a királykisasszony, ment hegyeken, völgyeken, erdőkön át, három teljes esztendeig kereste oroszlán vőlegényét és annak a kastélyát. Mindenkit kifaggatott, aki útjába került, láttak-e egy ilyen meg olyan vörös sörényű oroszlánt? De bizony senki sem látott ilyet. Végül bánatában visszatért a szülői házba. Úgy le volt gyengülve és soványodva, leégette a nap is, hogy a szülei először nem ismertek rá. Alig tudott betámolyogni a palotába. Amikor már egy kicsit jobban lett arra kérte az édesapját, hogy építtessen egy nagy fürdőházat, s tegye közhírré, hogy szegény ember és gazdag ember jöhet ide bátran, nem kell fizetni semmit, csak aki megfürdik a fürdőben, annak el kell mesélnie egy történetet. Amint készen lett a fürdő jöttek is egymás után az emberek, s miután megfürödtek, jelentkeztek a királykisasszonynál és elmeséltek neki egy-egy történetet.

Volt a faluban egy szegény asszony, akinek volt egy szép lánya. Ő is meg szeretett volna fürdeni a csodaszép fürdőházban. Gondolkozott, hogy milyen történettel tudná szórakoztatni a királykisasszonyt, s miközben a kútból vizet húzott egyszer csak elébe lépett egy nagy fekete kutya. A kutyának facipő volt a lábán! A lány szörnyen elcsodálkozott ezen és követni kezdte a kutyát. Ment csendesen utána, hát látja, hogy az belép egy gyönyörű kertbe. Roskadoztak a fákon a gyümölcsök, és volt mindenféle vetemény is a kertben. A kutya teleszedte a kosarát, ugyanis kosara is volt neki, kilépett a kertből és ment tovább, amíg egy oroszlánfejes kastélyhoz nem ért. A lány még épp be tudott szökni a kertbe, mielőtt a kapu bezárult volna. És akkor megpillantott egy pompás, vörös sörényű oroszlánt. Először megijedt, de aztán amikor a kutya evett a gyümölcsökből és átváltozott gyönyörű, délceg herceggé, megnyugodott. Az oroszlán is csemegézett a finomságokból, de vele nem történt semmi.

„Lám, lám drága testvérem, ha a menyasszonyod nem fecsegte volna ki a titkodat, visszaváltozhatnál férfivá.”

„Hát igen ez így igaz, pedig 3 esztendeig keresett.”

A leány megörült, amikor ezt a titkot meghallotta, nosza szaladt is a királykisasszony fürdőjébe. Ott először megfürdött, majd utána, amikor sorra került, belépett a királykisasszony szobájába és ott elmesélte neki, amit látott.

„Ó te drága leány, nem is tudod, mekkora örömet szereztél nekem! Vezess el abba a házba, ahol a fekete kutyát és a vörös oroszlánt láttad!” Ment a leány előre, utána a királykisasszony. Elrejtőztek a kapu mögé, s várták, hogy megjelenjen az oroszlán. Hát amint a fekete kutya meghozta kosarában a gyümölcsöket, előjött az oroszlán. A kutya amint evett a gyümölcsökből deli legénnyé változott, de az oroszlán bizony oroszlán maradt. Ekkor megszólalt a kutya:

„Látod, ha a menyasszonyod nem árult volna el, most te is vissza nyerhetnéd férfi alakodat!” Ahogy ezt meghallotta a királykisasszony, előugrott a rejtekhelyéből, odaszaladt az oroszlánhoz, megsimogatta, megölelte, abban a pillanatban megtört a varázslat és egy délceg királyfi lett belőle. Aztán a királylány a királyfit kézen fogva a kastélyukba vezette, és még aznap megtartották a lakodalmat! A szegény leányt meg a fekete kutyából lett királyfi vette feleségül! Mindannyian boldogan éltek, míg meg nem haltak!