A hercegkisasszony és a rózsák

A hercegkisasszony és a rózsák.

A hercegkisasszony és a rózsák

Sok sok  évvel ezelőtt volt egy kicsike királyság, ahol élt egy szép hercegkisasszony, Mirina. Mindenki csak úgy hívta, hogy a rózsák hercegnője, mert nagyon szerette a virágokat, különösen a rózsákat, egész kertje volt belőlük a vár falain belül, ahol számtalan színű és csodás illatú rózsát gondozott. A virágjain kívül leginkább Janisz,  a halászfiú  érdekelte.  A két szerelmes csak távolról nézhettek egymásra, mert a király, Mirina apja megtiltotta a lányának, hogy egy halászfiúval társalogjon, mert úgy gondolta, hogy a csodaszép lányához más férfi való, nem pedig egy halász.

 Mirina szépségének híre bejárta a környező királyságokat, és hamarosan egy követ érkezett a szomszédos országból, aki jelentette, hogy országa uralkodójának a fia, Goldoni herceg és néhány elöljáró látogatást tesznek.  Mivel Goldoni herceg apja már öreg volt, ezért tulajdonképpen az igazi király maga  Goldoni volt, de az a hír járta, hogy rettenetesen gonosz, erőszakos fráter, és varázslattal ragadta magához a hatalmat. Az apja máskülönben soha sem adta volna neki  a trónt idő előtt. Már a neve hallatán is félelem lett urrá Őfelségén, de úgy goldolta, hogy csupán bemutatkozó látogatásra érkezik, tehát illendő őt és kíséretét fogadnia. Rá sem mert volna gondolni, hogy  ez az agresszív trónbitorló herceg Mirináért jött, mert feleségül akarta venni.

- Nem! – kiáltotta el magát a király. -  Nem adom a lányomat hozzád!  

- Vagy úgy? -  vicsorgott Goldoni, - akkor most azonnal kővé változol a vàrnéppel együtt,  kastélyodat pedig elnyeli a dudva és a moha.

Ekkor odaugrott a szépséges Mirina és kegyelemért könyörgött, és még a házasságba is beleegyezett volna, hogy megmentse a szüleit,   de addigra már mindenki kővé vált, aki a várban tartózkodott,  kivéve a rózsák hercegnője, akiből egy csodálatos rózsa lett. Goldoni csak ekkor eszmélt rá, hogy nem tudja csak Mirinát feloldani a varázslat alól, mert az mindenkire vonatkozott a várban, s ha feloldja a hercegkisasszonyról, az másokra is vonatkozni fog.  Ezért fogta a rózsát, bezárta egy kristály beljesébe, mialatt ezt mondta:

-  Minden maradjon így egészen addig, amíg  ezt  a rózsát  valaki meg nem csókolja -  azzal bedobta a kristályt a tengerbe,  majd kárörvendő nevetéssel visszalovagolt a saját országába.

Teltek múltak az évek, a palotát a gyönyörű rózsakerttel együtt benőtte a gaz,  s azok, akik a várfalakon kívül voltak,  csak csodálkoztak a történteken, s minden nap megköszönték a  Sorsnak,hogy éppen akkor nem tartózkodtak a királyi udvarban.   Azonban egy napon hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, melynek  ereje megmozgatta a tengert is, hatalmas hullámzás jött létre, ami felkapta a tengerfenékről  mindazt, amit el tudott magával sodorni. A  kristályt is vitte  ide-oda dobálva  a hullámai között, egészen a parti homokig sodorta. Amikor a víz visszahúzódott, a kristály a benne lévő rózsával ott maradt a homokban.

 A földrengés és a tenger lecsillapodása után  Janisz, a halász  lement a partra, hátha a hullámok kisodortak a partra pár halat is. Észrevette, hogy valami csillog a homokban, megtalálta a csodálatos kristályt, benne a rózsával. 

-  Milyen gyönyörű! Még soha sem láttam ehhez foghatót. Ez a rózsa olyan szép, akár Mirina  -  azzal felemelte és megcsókolta. Szemét becsukta és a szépséges hercegkisasszonyra gondolt, akit a gonosz varázslat elrabolt tőle.

Amikor ismét  kinyitotta a szemét, Mirina ott ált vele szemben, mosolygott Janiszra, aki hirtelen azt sem tudta, hogy mit csináljon örömében. 

Janisz és Mirina megölelték, megcsókolták egymást, és kéz a kézben elindultak a királyi vár felé. Ahogy lépkedtek a régi úton, a magasra nőtt gaz szétnyílt előttük, s a várban addigra már mindenki visszaváltozott emberré. Ott állt a király, a királyné a várkapuban, és várták a fiatalokat. 

A király már nem tiltakozott Janisz, a halász ellen, hiszen az ő Mirina iránti  szerelmének köszönhették azt, hogy visszatérhettek a régi életükbe. Hétországra szóló nagy lakodalmat csaptak.   A gonosz Goldoni herceget pedig megütötte a guta, amikor mindezt megtudta.