Kép forrása: unsplash.com
A hóember.
Elmúltak az ünnepek, beköszöntött az új év. Luca, a kis iskolás lány szomorúan nézte a hétfő reggeli jövés-menést az utcán. Véget ért ugyanis a téiszünet. A felnőttek – ki busszal, ki autóval- dolgozni indultak, a gyerekek pedig vidám zsivaj közepette igyekeztek az óvodás, iskolába.
Hamarosan Luca is ott bandukolt a kacarászó iskolások között, bár neki nem volt ennyire jó a kedve. Sajnálta, hogy ilyen gyorsan eltelt a szünidő, ráadásul nem esett elég hó ahhoz, hogy abból hóembert lehessen építeni.
Az iskolába érve azonban hamar megfeledkezett a bánatáról, hiszen újra találkozhatott az osztálytársaival és Ági nénivel, az osztályfőnökével. Gyorsan teltek a napok, a hét további része annyira izgalmas volt, hogy Luca nem is gondolt többé a meg nem épített hóemberre. Új betűket, számokat tanult és minden délután szorgalmasan körmölte a házi feladatait.
Még a szombat délelőttöt is gyakorlással töltötte, fel sem nézett a könyveiből. Egyszer csak odalépett hozzá az anyukája és a fülébe súgta:
A kislány azonnal fel is nézett és a szemközti ablakon keresztül meglátta, hogy hatalmas hópelyhek potyognak az égből. Mosolygott és titkon azt remélte, mégiscsak teljesül a kívánsága.
Délutánra annyi hó esett, hogy Luca térdig süllyedt benne. Végre megépíthette a hóembert. Apával közösen elkészítették és egymásra pakolták a 3 hatalmas hógömböt.
Luca a kamrából hozott egy piros vödröt, ez lett a hóember kalapja. Az udvaron talált kerek, sötét színű kavicsokat, ezek lettek a szemei és a gombjai. Anya is besegített, adott Lucának egy sárgarépát, ez lett a hóember orra. Ezzel elkészült a remekmű. Luca boldog volt.
A család vacsora előtt még egy hócsatát is rendezett. Mire beesteledett, a kis iskoláslány rettentően elfáradt. Nagyon jót aludt.
Játékkal telt a vasárnap is. Hamar eltelt az idő, és korán kellett lefeküdni.
Elérkezett a hétfő reggel, ismét nyüzsgött a város. Luca jókedvűen sietett ki az utcára, hogy együtt mehessen iskolába a többi gyerekkel. A kapuból még vettett egy utolsó pillantást a csodálatos hóemberre, majd mosolyogva csatlakozott kis barátaihoz.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kovácsné Demeter Monika Iringó
A csiga unta már, hogy a házán dobolnak az esőcseppek. Előző nap kezdett hullani, és azóta egy percre sem állt meg, esett egyfolytában. Egy pillanatig sem ázott, hiszen fedél volt a feje fele...
Elolvasom
Sétálhatnak vissza. Sebaj,kekszből csapnak lakomát,zöld fák alatt, míg elérika Buckingham palotát.Kényelmesen ballagnak kia kastély előtti nagy térrea turista ott oly temérdek,felmászik a kerítésre.An...
Elolvasom
Az ellopott kutya A most következő mesét, még kislánykoromban a nagymamámtól hallottam. Elmesélem ismerjétek meg ti is. Nos figyeljetek! Egy takaros kis faluban élt egy jószívű, gazdag ember. Volt ...
Elolvasom
A szakmában eddig eltöltött tíz év alatt nem találkoztam még csak hasonló esettel sem. Pedig az életvédelmi osztály nyomozójaként nem egyszer szembesültem furcsa történetekkel, de ami ezen a nyáron történ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Gyenge-Rusz Anett amatőr író
Gyenge-Rusz Anett vagyok, 1991-ben születtem Törökszentmiklóson. Jelenleg Debrecenben élek a férjemmel és két kislányommal.Gyermekkorom óta nagyon spirituális beállítottságú vagyok. Akkor még nem tudtam, de később rájöttem, hogy ez a szenzitivitás igazi áldás.Megértettem, hogy a megérzéseimre hallgatva, folyamatosan új gondolatok, felismerések fogalmazódnak meg bennem, amelyek érdemesek arra, hogy ne csak én birtoko...