A hóember

A hóember.

Elmúltak az ünnepek, beköszöntött az új év. Luca, a kis iskolás lány szomorúan nézte a hétfő reggeli jövés-menést az utcán. Véget ért ugyanis a téiszünet. A felnőttek – ki busszal, ki autóval- dolgozni indultak, a gyerekek pedig vidám zsivaj közepette igyekeztek az óvodás, iskolába.

Hamarosan Luca is ott bandukolt a kacarászó iskolások között, bár neki nem volt ennyire jó a kedve. Sajnálta, hogy ilyen gyorsan eltelt a szünidő, ráadásul nem esett elég hó ahhoz, hogy abból hóembert lehessen építeni.

Az iskolába érve azonban hamar megfeledkezett a bánatáról, hiszen újra találkozhatott az osztálytársaival és Ági nénivel, az osztályfőnökével. Gyorsan teltek a napok, a hét további része annyira izgalmas volt, hogy Luca nem is gondolt többé a meg nem épített hóemberre. Új betűket, számokat tanult és minden délután szorgalmasan körmölte a házi feladatait.

Még a szombat délelőttöt is gyakorlással töltötte, fel sem nézett a könyveiből. Egyszer csak odalépett hozzá az anyukája és a fülébe súgta:

• Nézd, Luca!

A kislány azonnal fel is nézett és a szemközti ablakon keresztül meglátta, hogy hatalmas hópelyhek potyognak az égből. Mosolygott és titkon azt remélte, mégiscsak teljesül a kívánsága.

Délutánra annyi hó esett, hogy Luca térdig süllyedt benne. Végre megépíthette a hóembert. Apával közösen elkészítették és egymásra pakolták a 3 hatalmas hógömböt.

Luca a kamrából hozott egy piros vödröt, ez lett a hóember kalapja. Az udvaron talált kerek, sötét színű kavicsokat, ezek lettek a szemei és a gombjai. Anya is besegített, adott Lucának egy sárgarépát, ez lett a hóember orra. Ezzel elkészült a remekmű. Luca boldog volt.

A család vacsora előtt még egy hócsatát is rendezett. Mire beesteledett, a kis iskoláslány rettentően elfáradt. Nagyon jót aludt.

Játékkal telt a vasárnap is. Hamar eltelt az idő, és korán kellett lefeküdni.

Elérkezett a hétfő reggel, ismét nyüzsgött a város. Luca jókedvűen sietett ki az utcára, hogy együtt mehessen iskolába a többi gyerekkel. A kapuból még vettett egy utolsó pillantást a csodálatos hóemberre, majd mosolyogva csatlakozott kis barátaihoz.