A jövendőmondó vízesés

A jövendőmondó vízesés.

Volt valahol nagyon messze a hegyek között egy csodálatos vízesés. Nagyon különleges volt, mert megjósolta a jövőt. Ha valaki elment a vízeséshez és megállt mellette, meghallotta annak sejtelmes hangját. A visszhang megsúgta a jövendőt. Az emberek a csodájára jártak. Mindenki meg akarta tudni a jövőjét. Amit a víz megjósolt az be is következett. Olyan dolgokat is képes volt előre tudni, mint egy gyermek születése, egy közelgő szerelem vagy esküvő. Úgy hitték, hogy a vízesésnek csodaereje is van. Gyakran előfordult az, hogy valaki nem azért jött, hogy megismerje a jövőt, hanem imádkozni egy beteg családtag felépüléséért. 

A hegyektől messze, egy távoli faluban élt egy fiú, akinek az anyukája nagyon beteg volt. Az orvosok nem hittek a felépülésében. A család nagyon szegény volt, így nem futotta gyógyszerre sem. Mindenki reménytelennek látta az édesanya felépülését. Amikor hallott a vízesésről, úgy gondolta elmegy oda és imádkozni fog édesanyja felépüléséért. Nagyon messze volt a falutól, de a gyermek úgy gondolta, bármilyen messze is kell elmennie, megteszi, hisz édesanyja felépülése a legfontosabb számára. Amint ezt elhatározta, útra is kelt. Találkozott egy öregemberrel, aki nagyon éhes és szomjas is volt. Kérlelni kezdte a fiút, hogy adjon számára valami élelmet és jó tett helyébe majd jót várhat. Megszánta és adott neki ennivalót. Az öregember megkérdezte tőle, hogy mi járatban van erre. Ő elmondta, hogy a csodatevő vízeséshez akar eljutni, hogy imádkozhasson beteg édesanyja gyógyulásáért. A bölcs öreg elmondta a gyermeknek, hogy bár nagyon hosszú, fárasztó útja lesz, de ha kiállja mindhárom próbát, kitartása és bátorsága meghozza gyümölcsét.

Az első próba egy sárkány legyőzése. De ez nem akármilyen sárkány, mert eddig számtalanszor próbáltak már elbánni vele, mindhiába. Több mint száz embert pusztított már el.

A második próba egy éppen kitörni készülő tüzes vulkánon való átkelés. Eddig még senkinek sem sikerült. Tűz emésztett el mindenkit, aki erre a merészségre vállalkozott.

A harmadik próba a háromfejű oroszlán legyőzése.

A fiú megköszönte a bölcs öreg jótanácsait, elköszönt tőle és folytatta útját.

Nemsokára a sárkány barlangjához ért. A barlang nagyon sötét volt, de ő nem félt tőle. Amikor belopakodott, meglátta a sárkányt, aki békésen aludt. Egyszer csak furcsa nyöszörgést hallott. Akkor vette észre, hogy a sárkánynak három kicsinye van. Ekkor rájött, hogy a sárkány azért pusztított el minden arra járót eddig, mert védte a saját gyermekeit. Az állat egyszeribe csak kinyitotta a szemét és meredten bámult a fiúra. A kicsik anyjuk mögé rejtőztek. De nem történt semmi. A sárkány csak nézte-nézte őt, s közben a fiú lassan egyre közelebb lépett hozzá. Mikor a közelébe ért, kezét kinyújtotta és megsímogatta a fenevadat. Az állat ekkor értette meg, hogy ez a kisember nem azért jött ide, hogy bántsa őt vagy a kicsinyeit. Elmondta neki, hogy ne pusztítsa el többé az ide érkezőket, mert senki nem jelent veszélyt a kis sárkányokra. Az állat bólintással jelezte, hogy megértette minden szavát. Szépen elköszöntek egymástól és a fiú folytatta útját.

Sok-sok gyaloglás után végre elérkezett a vulkánhoz. Óriási és félelmetes egy tűzkemence volt, de ő nem ijedt meg. Körülnézett és megpillantott egy farönköt. Rögtön eszébe jutott egy ötlet, hogy épít egy hőlégballont és a vulkán felett átkel vele. Gyorsan kifaragott a fából egy nagy kosarat, aztán a közelben lévő fákról hatalmas leveleket szedett. A leveleket három inda segítségével a kifaragott kosárhoz kötözte. Elkészült a ballon. A fiú nagyon elfáradt, de elégedett volt a munkájával. Átkelt a vulkán felett és sikeresen földet ért.

Elindult megkeresni a háromfejű oroszlánt. Megtalálta a barlangját. Óvatosan a bejárathoz lépett és megpillantotta az állatok királyát. De nagy meglepetésére az állat nem támadt rá, hanem szomorú szemeivel rémülten figyelte őt. Amikor odament hozzá, észrevette, hogy egyik mancsában van egy tövis. Ezért volt annyira ingerült korábban mindenkivel. Óvatosan megfogta az állat mancsát és kiszedte belőle a tövist, aztán megkérte, hogy ne bántsa az embereket, akkor ők sem fognak támadni rá. Az oroszlán megértette és szelíden bólintott. A fiú elköszönt tőle és folytatta útját.

Nemsokára elérte a vízesést. Boldog volt, hogy nem kellett a próbák során az állatokat bántania, hanem segíthetett nekik és azok megengedték, hogy folytathassa útját. Az öreg bölcs emberre gondolt, aki azt mondta neki, hogy jó tett helyébe jót várjon. Mennyire igaza volt! Térdre ereszkedett, kezeit imára kulcsolta. Szíve minden szeretetével édesanyjára gondolt.

Amikor hazaért, csodák csodájára édesanyja egyészségesen, mosollyal az arcán fogadta őt. A vízesésnél imája meghallgatásra került.