A kagyló titka.
Hol volt, hol nem volt, valahol nagyon messze, az azúrkék tenger mélyén, ott lakott Icinke-picinke, a halacska. Nagyon kíváncsi volt.
Egyik nap megszámlálhatatlanul sok kagylót talált. Talán annyit, mint ahány vízcsepp van a tengerben. Ott hevertek a tengerfenéken. Nézte, nézegette, forgatta őket az uszonyai között, mert egyik szebb volt, mint a másik. Nehezen tudott ellenállni e természet alkotta szépségeknek.
Egyszer csak felkiáltott, azaz apró gyöngyök bugyogtak fel a szájából:
- Hű, ez a legszebb!- bugyborékolta Icinke-picinke, majd a füléhez tartotta a kagylót és meghallotta benne a tenger zúgását. – Micsoda titkot őrzöl, kedves kagyló!
- Azért hallod bennem ezeket a hangokat, mert a kemény házam és a sima, kanyargós üregem kiválóan alkalmas arra, hogy felerősítse és visszaverje a környezet hangját.
- De érdekes! - bugyborékolta Icinke-picinke, majd tovább hallgatta a titokzatos visszhangot.
Addig fülelt néma csendben, amíg fel nem fedezett a tenger mélyén valami egészen más titkot. A legkülönlegesebb kagylót óvatosan visszatette a többi közé.
Hogy mi az a másik titok? Az már egy másik mese lesz.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Tavasz volt, hétágra sütött a nap. Az egyik fészekben kiscinkék születtek. Cinke mama szorgosan hordta a kicsiknek a finomabbnál finomabb kukacokat. A madárkák nőttek, erősödtek. Már a szárnyukat p...
Elolvasom
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy forrás. Ez a forrás nagyon különleges volt. Nem, csak azért, mert ott lakott a f...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép, aranyszőke, aranyszívű, de szegény lány. A Csalinka csalitos túloldalán lakott édesapjával és édesanyjával. A Görcsönydoboka család jól i...
Elolvasom
Dalos Levente Húsvétra egy arany keretes mesekönyvet kapott ajándékba, amelyben sok-sok mese volt. Ma épp a hetediket olvasta. Testvérei köré ültek, hogy ők is hallják, mert nagyon szerették a mesé...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel, történetekkel a szórakoztatás és az örömszerzés is a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megért...