Barion Pixel

A kagyló titka

Hol volt, hol nem volt, valahol nagyon messze, az azúrkék tenger mélyén, ott lakott Icinke-picinke, a halacska. Nagyon kíváncsi volt.

 

Egyik nap megszámlálhatatlanul sok kagylót talált. Talán annyit, mint ahány vízcsepp van a tengerben. Ott hevertek a tengerfenéken. Nézte, nézegette, forgatta őket az uszonyai között, mert egyik szebb volt, mint a másik. Nehezen tudott ellenállni e természet alkotta szépségeknek.

 

Egyszer csak felkiáltott, azaz apró gyöngyök bugyogtak fel a szájából:

-          Hű, ez a legszebb!- bugyborékolta Icinke-picinke, majd a füléhez tartotta a kagylót és meghallotta benne a tenger zúgását. – Micsoda titkot őrzöl, kedves kagyló!

 

-          Azért hallod bennem ezeket a hangokat, mert a kemény házam és a sima, kanyargós üregem kiválóan alkalmas arra, hogy felerősítse és visszaverje a környezet hangját.

-          De érdekes! - bugyborékolta Icinke-picinke, majd tovább hallgatta a titokzatos visszhangot.

 

Addig fülelt néma csendben, amíg fel nem fedezett a tenger mélyén valami egészen más titkot. A legkülönlegesebb kagylót óvatosan visszatette a többi közé.  

 

Hogy mi az a másik titok? Az már egy másik mese lesz.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel, történetekkel a szórakoztatás és az örömszerzés is a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megért...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások