Kép forrása: saját
A kapatos tehén.
A kapatos tehén.
Ezen a történeten sokat gondolkodtam, megírjam –e?
De hát, ez is megtörtént! A szőlőhegyen szüret volt.
A hegyen nem volt víz.Csak jó messzire egy közös kút. Minden szőlősgazda innen vitte a szükséges vízmennyiséget magának. Így tett a mi gazdánk is.
Előre meghordta a szürethez szükséges vizet. Valahogy elszámolta magát. Elfogyott az állatok vize! A két tehén pedig szomjas volt.
A gazda meg az egész napos szüretelés után elfáradt! Egyáltalán nem volt kedve a közös kútra vízért menni! Gondolt egyet és lement a présház pincéjébe. Az előző napokban leszüretelt szőlő már ledarálva a szüretelő kádakban állt!
Fogott egy vödröt. Bele merítette a leszüretelt anyagba a murciba.
Aztán oda tette a két tehén elé.
Igyatok szüret van, – mondta!
A Szegfű csak beleszagolt és ott hagyta nem kért belőle. A Zsömle pedig jó ráhúzott. Biztosan nagyon szomjas volt!
Eltelt egy kis idő! Látszott a tehén mozgásán a szemén, fejtartásán, hogy nem ura a mozdulatainak.
Aztán elkezdett bőgni.
Hintáztatta a fejét jobbra balra. A lábai alig bírták alatta. És csak kétségbeesetten bőgött.
Később pedig csak azt lehetett hallani tőle -múúú- mú, egyre halkabban.
Mígnem, egyszer csak a lábai is meg adták magukat és kicsúsztak alóla. Szegény Zsömle kifeküdt!
Nem kell szépíteni a dolgot a mi Zsömle tehenünk bizony alaposan berúgott!
Jó esetben a munka végeztével este haza ment a család. Ezen a napon sem a gazda, sem pedig a Zsömle nem ment sehová! Maradtak a hegyen. Csak másnap kerültek mindketten haza! Szegény tehén logó fejjel, bizonytalan lépéssekkel ért haza. Nem csoda hiszen másnapos volt!
Otthon a gazdasszony vette gondozásba a tehenet. Sajnálta és szerette volna, ha minél előbb jobban érzi magát a számára kedves állat. A gazda még sokáig hallgatta a gazdasszony szemrehányását a tehén állapotával kapcsolatban.
Amióta ezt a történetet a családban élő aprónép megismerte, valakinek mindig eszébe jut.
Újra és újra el kell mesélni. Szerintem ez már a mi történetünk! A családban marad. Annyiszor meséltük, hogy ezt már nem felejti el nálunk senki.
Lassan szájhagyomány útján terjed a családban és a barátok körében is.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró
Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Ekkor született meg a Kisfarkas az első kitalált mese. Azóta folyamatosan nő az elkészült mesék száma. Ma már rövid szösszeneteket és novellákat is írok. Magánnyomtatásban kilenc mesekönyv készült. Nyomdában van a tizedik. Kettő novellákat...