A kapatos tehén


http://mocorgohaz.hu/
 
 
 A kapatos tehén.
Ezen a történeten sokat gondolkodtam, megírjam –e? 
De hát, ez is megtörtént! A szőlőhegyen szüret volt.  
A hegyen nem volt víz csak jó messzire volt egy közös kút. Minden szőlősgazda innen vitte a szükséges vízmennyiséget magán...

Kép forrása: saját

 

 

 A kapatos tehén.

Ezen a történeten sokat gondolkodtam, megírjam –e? 

De hát, ez is megtörtént! A szőlőhegyen szüret volt.  

A hegyen nem volt víz csak jó messzire volt egy közös kút. Minden szőlősgazda innen vitte a szükséges vízmennyiséget magának. Így tett a mi gazdánk is.

Előre meghordta a szürethez szükséges vizet. Valahogy elszámolta magát. Elfogyott az állatok vize! A két tehén pedig szomjas volt.

A gazda meg az egész napos szüretelés után elfáradt! Egyáltalán nem volt kedve a közös kútra vízért menni! Gondolt egyet és lement a présház pincéjébe. Az előző napokban leszüretelt szőlő már ledarálva a szüretelő kádakban állt!

Fogott egy vödröt. Bele merítette a leszüretelt anyagba a murciba.

Aztán oda tette a két tehén elé.

Igyatok szüret van, – mondta!

A Szegfű csak beleszagolt és ott hagyta nem kért belőle. A Zsömle pedig jó ráhúzott. Biztosan nagyon szomjas volt!

Eltelt egy kis idő! Látszott a tehén mozgásán a szemén, fejtartásán, hogy nem ura a mozdulatainak.

 Aztán elkezdett bőgni.

Hintáztatta a fejét jobbra balra.  A lábai alig bírták alatta. És csak kétségbeesetten bőgött.

Később pedig csak azt lehetett hallani tőle -múúú- mú, egyre halkabban.

Mígnem, egyszer csak a lábai is meg adták magukat és kicsúsztak alóla. Szegény Zsömle kifeküdt!

Nem kell szépíteni a dolgot a mi Zsömle tehenünk bizony alaposan berúgott!

Jó esetben a munka végeztével este haza ment a család. Ezen a napon sem a gazda, sem pedig a Zsömle nem ment sehová! Maradtak a hegyen. Csak másnap kerültek mindketten haza! Szegény tehén logó fejjel, bizonytalan lépéssekkel ért haza. Nem csoda hiszen másnapos volt!

Otthon a gazdasszony vette gondozásba a tehenet. Sajnálta és szerette volna, ha minél előbb jobban érzi magát a számára kedves állat. A gazda még sokáig hallgatta a gazdasszony szemrehányását a tehén állapotával kapcsolatban.

Amióta ezt a történetet a családban élő aprónép megismerte, valakinek mindig eszébe jut a történet!

Újra és újra el kell mesélni. Szerintem ez már a mi történetünk! A családban marad. Annyiszor meséltük, hogy ezt már nem felejti el nálunk senki.

Lassan szájhagyomány útján terjed a családban és a barátok körében is.

Keresi Magda, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró

Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Szerencsés vagyok minden unoka szerette a meséket. Szeretik a könyvet. Aztán egy közös alvásnál "talált" mesét kértek tőlem. Kénytelen voltam rögtönözni, vagyis kitalálni egy mesét. Csak a következő alkalomnál már nem emlékeztem pontosan a mese szövegére. Ráadásul ők is, ahány gyermek, mind máshogy emlékezett a "talált" mesére.. Így aztán, hogy n...