A káposztaleves

A káposztaleves.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Egyszer Ugribugri a konyhában egy nagy fazék káposztalevest tett fel főlni a kicsinyeinek, akik szorgosan segítettek az előkészületekben.

Került bele megpucolt, megmosott, felszeletelt káposzta, sárgarépa, paradicsom, foghagyma és vöröshagyma, só, bors, majoranna, és őrölt római kömény.  Ugribugri megkavargatta, takaréklángra tette, lefedte és várta, hogy felforrjon.  Az illata az egész lakásban terjedt, egyre csak terjedt, mígnem betöltötte az egész házat.  Jó nagyokat szippantottak belőle a kicsik és arra vágytak, hogy mielőbb megkóstolhassák ezt a mennyei ételt.  A kiskutya, aki az asztal alatt hevert, úgyszintén érezte a jóleső aromát, és nagyon megéhezett.  Ezért elindult, ki a konyhából, hogy előételként megcsócsálja a fa tövében eldugott cupákot.

Azonban, amikor ő is elhagyta a konyhát, a ház huncut kismacskája, aki éppúgy érezte az illatot, úgy döntött, hogy meg fogja kóstolni az illatozó káposztalevest.  Egy óvatlan pillanatban, amikor senki se látta, felugrott az asztalra, hogy először beleszimatoljon, amikor egyszer csak hopsz, beleesett a fazékba.  – Jaj-jaj-jaj! Jaj-jaj-jaj! Aúúúúúú, de fáj! –  kiabált nagy kínjában, mert jó meleg volt már a gőzölgő leves.  Mindenki odarohant a nagy jajgatásra.  Nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett.  A macska meg csak óbégatott kínjában  - Jaj-jaj-jaj! Jaj-jaj-jaj! Aúúúúúú, de fáj!  – Ugribugri ért oda elsőnek. –  Ugorj ki onnan gyorsan! –  kiáltotta, amikor meglátta, hogy milyen nagy bajba került a kismacska. – Nem tudok! – nyöszörögte.  Ekkor gyorsan odapattant és nagy nehezen, óvatosan, hogy fel ne boruljon a fazék, kiemelte a kiscicát, aki még mindig üvöltött a fájdalomtól, no és persze az ijedtségtől.  – Ó, te kis buta, most jól megjártad! –  mondta aggódón.  Gyorsan félrehúzta a tűzről a fazekat és elzárta a tűzhelyt.   Aprólékosan megnézegette minden egyes porcikáját.   Pikk-pakk behúzta a zuhany alá s óvatosan hideg vizet folyatott rá.  - Jaj-jaj-jaj! Jaj-jaj-jaj! Aúúúúúú, de fáj! Juj, de hideg!  - rikoltozta torkaszakadtából. –  Tudom, hogy ez kellemetlen, de sajnos nincs mit tenni.   Ha nem akarsz magadnak még nagyobb bajt, tűrnöd kell! –   korholta Ugribugri.  -  Szerencséd, hogy még nem forrt, nem volt forró, különben hívhattam volna a mentőket.   

A pórul járt kiscica elég sokáig ücsörgött a hűtőfürdőben.  Tűrte, egyre csak tűrte, pedig bizony nem szerette a vizet.  Miután Ugribugri ellátta, megnyugtatta a meggondolatlan cicust, lefertőtlenítette a testét, majd égésre való fedőkötést tett rá.  -  Bízzunk benne, hogy elegendő lesz.   Ha nem, akkor nincs mese, kórházba kell menni.  Most menj be a szobádba és nézzél képeskönyvet, vagy játssz a játékaiddal, de ne mozogj sokat.  – Nem is tudnék! – sóhajtotta.   Ugribugri visszament a konyhába, hogy folytassa a főzést.  Azt gondolta, hogy most már tönkrement a leves, és nem lehet megenni.  Friss vizet akart feltenni, de azonban a kiskutya azt mondta neki, hogy ne aggódjon, mert ő talált egy megoldást.   Azonnal elkezdett sürögni-forogni a fazék körül, és megpróbálta az összes káposztadarabot kihalászni a fazékból, amit csak tudott.   Ugribugri megértette, hogy a kiskutya segíteni szeretne, így ő is nekilátott, hogy együtt mihamarabb kihalásszák a kismacska miatt piszkos káposztaleves darabjait.   De sajnos menthetetlen volt, hisz maszatos volt, és macskaszőrös az alaplé.  Így elölről kellett kezdeni.  A kicsinyek, szorgosan segítettek az előkészületekben.   Került bele újra megpucolt, megmosott, felszeletelt káposzta, sárgarépa, paradicsom, foghagyma és vöröshagyma, só, bors, majoranna, és őrölt római kömény.  Ugribugri megkavargatta, lefedte és várta, hogy felforrjon.   Ott állt, el se mozdult mellőle.  Végül egyszer csak elkészült és mindenki nagyon boldog volt, hogy megkóstolhatták a finom káposztalevest.   Azóta nagyon óvatosak, amikor a konyhában főznek, hogy ne történjen semmi hasonló dolog.  Többször volt ez az étel, és továbbra is mindenki szereti.   

Olykor eszükbe jut a pórul járt cica, akinek szerencsére nagyobb baja nem történt, pedig nem sokon múlt… ha melegebb lett volna a leves… hm… ki tudja.