A karácsonyi karaoké verseny és a Hóleány

A karácsonyi karaoké verseny és a Hóleány.

Adrienn egy kis családi házban lakott a fővároshoz közeleső kisvárosban. A házukat mindenki ismerte, mert különös, élénkszínű lámpások díszítették. A nagyanyja szerint mindegyik lámpa történeteket tudott régen élt emberekről és olyan lényekről, akik a közeli erdőben éltek valaha, de mind jóságosak voltak. Adrienn figyelmesen hallgatta esténként a nagyanyja meséit, és olyankor élénk képeket festett gondolatban ezekről a lényekről. Kedvence a Hóleány meséje volt, akiről a nagyanyja azt állította, hogy mindig a leghidegebb éjszakákon jelenik meg, és olyankor teljesíti a jó gyerekek kívánságait. Adrienn sokat fantáziált róla és abban reménykedett, hogy egyszer talán szerencséje lesz, és találkozik a Hóleánnyal.

Egyik november végi reggelen aztán, amikor az iskolába indult olyan hideg volt, hogy egyáltalán nem lepődött meg, amikor lassan szállingózni kezdett a hó. Ahogy ment, mendegélt az iskola felé vezető úton, egyszer csak halk hangot hallott, valaki azt suttogta neki, hogy: „Gyere közelebb!”

Adrienn szíve megdobbant az izgalomtól és egy csipetnyi félelemtől. Az iskola előtti játszótér hintáján egy csillogó fehérbe öltözött alakot pillantott meg, szépsége pontosan olyan ragyogó volt, mint a tél első hava, és a szemei fényesen csillogtak a napfényben.

„Ne félj!–szólította meg a Hóleány, -mert igen, ő volt az,- de Adrienn még mindig nem hitt a szemének. „Tényleg te vagy az?” –kérdezte tőle és izgatottságában gyorsabban vert a szíve.

„Igen.”-válaszolta a Hóleány kedves mosollyal az arcán. „Már hosszú ideje figyellek és megállapítottam, hogy megvan benned a készség, hogy örömet szerezz másoknak. Valahányszor szívből segítesz valakinek, nagyon örülök.

Adriennek jól estek a dicsérő szavak. „Köszönöm, Hóleány!–mondta elpirulva.

Szóval jótett helyébe jót várj!-mondta a Hóleány és kinyújtotta a kezét. Egy puha hópehely spirálozott lefelé, finoman landolva Adrienn tenyerében. Csillogott, ragyogott és egyáltalán nem volt hideg, és amikor a kislány megérintette, a hópehely hókristállyá változott.

Ez az ajándék?-gondolta csalódottan Adrienn, miközben a Hóleány alakja kezdett elhalványulni az erdő ködében, de mielőtt teljesen eltűnt volna, még búcsúzóul hozzátette: „Ne feledd, Adrienn, használd úgy az ajándékodat, hogy örömet szerezz másoknak is!

Adrienn a varázslatos hókristállyal a zsebében folytatta útját. Amikor belépett az iskola kapuján, a hangosbemondó a következőket harsogta: December elsején karácsonyi képeslap versenyre kerül sor. A győztes jutalma, hogy az ő rajzát használjuk majd ünnepi üdvözlőlapjaként. Mindenki a közösségi médiaplatformokon szavazhat, a győztest online hirdetjük ki!

Adrienn kissé elkeseredett a hirdetés hallatán, mivel nem volt túl tehetséges rajzoló. Majdnem biztos volt hát, hogy teljesen felesleges a karácsonyi üdvözlőlap versenyre beneveznie. De a rajzórán, amikor a tanár kiadta a feladatot Adrienn véletlenül a zsebébe nyúlt, megérintette a hókristályt, ami után szokatlan bizsergést érzett az ujjaiban. És láss csodát hirtelen elfogta az ihlet és egy gyönyörű vörösbegyet rajzolt a kartonpapír közepébe, ami egy repkényen ült, lefestette a házukat, amit hó borított és a tornácon lévő lámpások is olyan élethűre sikerültek, hogy, amikor a rajztanár a válla fölött a kész művére pillantott elámult a csodálkozástól. Nahát!-csapta össze a kezét,- ez igazán szép lett! És azzal már vitte is az igazgatóhoz a többi jól sikerült rajzzal együtt. Adrienn otthon boldogan újságolta a nagyanyjának az aznap történteket. A nagymama sejtelmesen mosolygott.

December másodikán karácsonyi DIY díszek versenyre került sor az osztályok között. A diákok a legkreatívabb, legegyedibb, legünnepélyesebb kategóriákban nevezhettek be. A nyertesek ajándékkártyát kaptak az iskola melletti cukrászdába. Adrienn erre a versenyre sem akart benevezni, mivel a barátnői százszor tehetségesebbek voltak nála dekoráció készítésben. Ő akárhányszor próbálta meglepni a szüleit saját készítésű ajándékokkal mindig a nővéréjét dicsérték, az övé legtöbbször a kukában végezte. De most, amint a kristályt ismét megérintette hirtelen megszállta az ihlet, megtáltosodott, és egy jópofa hóembert készített, mályva cukorból a testét, szegfűszegből lett a szeme. Narancsszínű marcipánból mini orrot gyúrt neki, a kezébe ágakból kis cirokseprű került. Annyira kedves kis arca volt a hóembernek, hogy aki ránézett menten jókedve kerekedett.

December harmadikán mézeskalácsház díszítő versenyre került sor. Az iskola konkrét témákat jelölt ki, hogy segítsék a diákok ötleteléseit és inspirálják őket: Téli Csodaország, Cukorország, Klasszikus mézeskalácsház, Mikulás háza témák között lehetett választani. A mézeskalács házakat otthon lehetett elkészíteni, de hogy ne a barátok szavazata alapján nyerjen valaki, ezért be kellett hozni az iskolába, ahol kiválasztották a legszebbeket minden kategóriában.

December negyedikén a csúnya pulóver verseny következett. Adriennéknek a legcsúnyább, legízléstelenebb karácsonyi pulóverükben kellett aznap iskolába menniük. A Csúnya pulóver verseny szellemében online szavazást indítottak a szervezők konkrét kategóriákban, hogy a résztvevők több tényező alapján választhassák ki a győztes pulóvereket. Így a kategóriák: A legeredetibb, legünnepibb, legkreatívabb, legszínesebb, és a legrondább pulóver témákat díjazták. Nagy volt a holtverseny a legízléstelenebb kategóriában úgy, mint napszemüveges Télapók lila, piros mezőnyben, hóemberek szivárványszínű karácsonyfák mellett állva, mézeskalács házikók türkizkék fenyőfákkal, matyó hímzésen télapó fejek vigyorogtak, macskák mikulás virágos sapkában. A zsűri nem tudott dönteni, végül a győztes az lett, amelyiken egy barackszínű pulóverre egy piros melltartót aplikáltak, egy-egy fenyőfa volt még rajtuk látható, a hosszú ujjú puloveren pedig karácsonyfa díszek, a nyaki részen karácsonyfa gyertyák virítottak. Szóval igazán csúnya és ízléstelen volt, a győztes Adriennék szomszédságában élő kislány, Maja lett, aki ajándékkártyát kapott a kedvenc ruhaboltjába, hogy jövőre is tudjon venni magának egy még rondább pulóvert!

December ötödikén karácsonyi sütemény sütés verseny nap volt. A legkülönlegesebb íz, a legkreatívabb recept, a legjobb díszítés, legünnepibb látvány kategóriában versenyezhettek a résztvevők. A tortakészítés Adrienn erőssége volt, már kiskorától kezdve segített a nagyanyjának. Most egy pompás Angyal tortát sütött, a piskóta alapot fehércsokikrémmel töltötte meg-kókuszreszelékkel szórta be, vékony marcipánból angyalfigurákat vágott ki, melyeket a torta tetejére helyezett. El is nyerte vele a legfinomabb és leglátványosabb torta díjat.

Végül december hatodikán került sor a legjobban várt karácsonyi dalok karaoke versenyre, ahol a Télapó döntött, a Krampusszal együtt, hogy ki kapja a karácsonyi rock sztár címet.

A tornatermet már december ötödikén koncertteremmé alakították át, ahol csapatosan vagy egyénileg egy éjszakán át karácsonyi rock sztárként léphettek fel a versenyzők. A zenetanár gondoskodott hangszerekről pl. tamburáról, harmonikáról, gitárról, hogy a nem énekelni vágyók is részt vehessenek. A verseny elbírálása a „legjobb előadás”, „legjobb duett” és „legünnepélyesebb hangzású” kategóriák között zajlott, hogy a diákok és tanárok egyaránt szavazhassanak. Az est végén az erre kijelölt tanár és diák bizottság számolta össze a szavazatokat, és díjazták a győztes énekeseket. 

Hóleány most segíts!-fohászkodott Adrienn. És december hatodikára virradóra, éjszaka megjelent álmában Hóleány, aki azzal a különleges tehetséggel ruházta fel, hogy Adrienn bárkinek vagy bárminek a hangját tudja majd utánozni. Például a madarak énekét, a patak csobogását, a szél susogását, a tűz ropogását, valamint egy egész zenekarét, és így tovább.

Aznap nem volt tanítás, mert mindenki a karaokéra készült. Voltak mulatságos jelenetek, hamis, fülsértő dalénekesek, és igazán felkészült jóhangzású kórusok is. Adrienn volt az utolsó fellépő, s mivel tudták, hogy jó hangja van, mindenki kíváncsian várta, hogy mivel rukkol elő. Amikor a színpadra lépett hirtelen csend lett a nézőtéren. És Adrienn az előadását egy gyönyörű hegedűszóló imitálásával kezdte, amely annyira valóságosnak tűnt, hogy mindenki elámult. Ezután következett a zongora, majd a dob és a trombita hangjának az utánzása. A diákok meg a tanárok áhitatos csendben figyelték, ahogy Adrienn a puszta hangjával eljátszott egyedül egy teljes zenekari darabot. Ezután kerített sort az erdő állatainak utánzására, meg a szél suttogására, az esőcseppek hullására és így tovább.

Adrienn hangversenyét a jól ismert Száncsengő dallal fejezte be, nem csoda, hogy a produkciója végén hatalmas tapsvihar tört ki. És persze Adrienn lett a karaoké verseny legnagyobb sztárja, neki ítélték a legegyedibb, legszebben karaokézó díjat. Amikor a barátaival hazafelé tartott, a játszótér felöl halk hangot hallott: Gratulálok, látod, ha bízol magadban egyedül is boldogulsz! A Hóleány volt az, de csak a csillogó csizmácskáját látta, amint eltűnik a hóesésben.

Aztán a zsebébe nyúlt, de a hókristály már nem volt benne. Tehát, ha bízik önmagában, és kitartó lesz, akkor minden sikerül a Hóleány segítsége nélkül. Ezt el kell mondanom azonnal nagymamának!