A karácsonyi karaoké verseny és a Hóleány

A karácsonyi karaoké verseny és a Hóleány.

Adrienn egy kis családi házban lakott a fővároshoz közeleső kisvárosban. A házukat mindenki messziről felismerte, mert élénk színű lámpások díszítették. A nagyanyja szerint mindegyik lámpa történeteket tudott régen élt emberekről és olyan lényekről, akik a közeli erdőben éltek valaha, de mind jóságosak voltak. Adrienn figyelmesen hallgatta esténként a nagyanyja meséit, és olyankor képzelete élénk képeket festett ezekről a lényekről. Kedvence a Hóleány meséje volt, akiről a nagyanyja azt állította, hogy mindig a leghidegebb éjszakákon jelenik meg, és olyankor teljesíti a jó gyerekek kívánságait. Adrienn sokat fantáziált róla és abban reménykedett, hogy egyszer talán szerencséje lesz, és találkozik Hóleánnyal.

Egyik november végi reggelen aztán, amikor az iskolába indult olyan hideg volt, hogy egyáltalán nem lepődött meg, amikor lassan szállingózni kezdett a hó. Ahogy ment, mendegélt az iskola felé vezető úton, egyszer csak halk hangot hallott, valaki azt suttogta neki, hogy: „Gyere közelebb!”

Adrienn szíve megdobbant az izgalomtól és egy csipetnyi félelemtől. Az iskola előtti játszótér hintáján egy csillogó fehérbe öltözött alakot pillantott meg, szépsége pontosan olyan ragyogó volt, mint a tél első hava, és a szemei fényesen csillogtak a napfényben.

„Ne félj!–szólította meg a Hóleány, -mert igen, pontosan ő volt az,- de Adrienn még mindig nem hitt a szemének. „Tényleg te vagy az?” – kérdezte tőle és izgatottságában gyorsabban vert a szíve.

„Igen.”-válaszolta a Hóleány kedves mosollyal az arcán. „Már hosszú ideje figyellek és megállapítottam, hogy megvan benned a készség, hogy örömet szerezz másoknak. Valahányszor szívből segítesz valakinek, nagyon örülök.

Adriennek jól estek a dicsérő szavak. „Köszönöm, Hóleány!–mondta elpirulva.

Szóval jótett helyébe jót várj!-mondta a Hóleány és kinyújtotta a kezét. Egy puha hópehely spirálozott lefelé, finoman landolva Adrienn tenyerében. Csillogott, ragyogott és egyáltalán nem volt hideg, és amikor a kislány megérintette, a hópehely hókristállyá változott.

Ez az ajándék?-gondolta csalódottan Adrienn, miközben a Hóleány alakja kezdett elhalványulni az erdő ködében, de mielőtt teljesen eltűnt volna, még búcsúzóul hozzátette: „Ne feledd, Adrienn használd úgy az ajándékodat, hogy örömet szerezz másoknak is!

Adrienn a varázslatos hókristállyal a zsebében folytatta útját. Amikor belépett az iskola kapuján, a hangosbemondó a következőket harsogta: December elsején karácsonyi képeslap versenyre kerül sor. A győztes jutalma, hogy az ő rajzát használjuk majd ünnepi üdvözlőlapjaként. Mindenki a közösségi médiaplatformokon szavazhat, a győztest online hirdetjük ki!

Adrienn kissé elkeseredett a hirdetés hallatán, mivel nem volt túl tehetséges rajzoló. Majdnem biztos volt hát, hogy teljesen felesleges a karácsonyi üdvözlőlap versenyre beneveznie. De a rajzórán, amikor a tanár kiadta a feladatot Adrienn véletlenül a zsebébe nyúlt, megérintette a hókristályt, ami után szokatlan bizsergést érzett az ujjaiban. És láss csodát hirtelen elfogta az ihlet és egy csodás vörösbegyet rajzolt a kartonpapír közepébe, ami egy repkényen ült, lefestette a házukat, amit hó borított és a tornácon lévő lámpások is olyan élethűre sikerültek, hogy, amikor a rajztanár a válla fölött a kész művére pillantott elámult a csodálkozástól. Nahát!-csapta össze a kezét,- ez igazán szép lett! És azzal már vitte is az igazgatóhoz a többi jól sikerült rajzzal együtt. Adrienn otthon boldogan újságolta a nagyanyjának az aznap történteket. A nagymama sejtelmesen mosolygott.

December másodikán karácsonyi DIY díszek versenyre került sor az osztályok között. A diákok a legkreatívabb, legegyedibb, legünnepélyesebb kategóriákban nevezhettek be. A nyertesek ajándékkártyát kaptak az iskola melletti cukrászdába. Adrienn erre a versenyre sem akart benevezni, mivel a barátnői százszor tehetségesebbek voltak nála dekoráció készítésben. Ő akárhányszor próbálta meglepni a szüleit saját készítésű ajándékokkal mindig a nővéréjét dicsérték, az övé legtöbbször a kukában végezte. De most, amint a kristályt ismét megérintette hirtelen megszállta az ihlet, megtáltosodott, és egy jópofa hóembert készített, mályva cukorból a testét, szegfűszegből lett a szeme. Narancsszínű marcipánból mini orrot gyúrt neki, a kezébe ágakból kis cirokseprű került. Annyira kedves kis arca volt a hóembernek, hogy aki ránézett menten jókedve kerekedett.

December harmadikán mézeskalácsház díszítő versenyre került sor. Az iskola konkrét témákat jelölt ki, hogy segítsék a diákok ötleteléseit és inspirálják őket: Téli Csodaország, Cukorország, Klasszikus mézeskalácsház, Mikulás háza témák között lehetett választani. A mézeskalács házakat otthon lehetett elkészíteni, de hogy ne a barátok kedvelése alapján nyerjen valaki, ezért be kellett hozni az iskolába, ahol kiválasztották a legszebbeket minden kategóriában.

December negyedikén a csúnya pulóver verseny következett. Adriennéknek a legcsúnyább, legízléstelenebb karácsonyi pulóverükben kellett aznap iskolába jönniük. A Csúnya pulóver verseny szellemében online szavazást indítottak a szervezők konkrét kategóriákkal, hogy a résztvevők több tényező alapján választhassák ki a győztes pulóvereket. Így a kategóriák: A legeredetibb, legünnepibb, legkreatívabb, legszínesebb, és a legrondább pulóver témákat díjazták. Nagy volt a holtverseny a legízléstelenebb kategóriában úgy, mint napszemüveges Télapók lila, piros mezőnyben, hóemberek szivárványszínű karácsonyfák mellett állva, mézeskalács házikók türkizkék fenyőfákkal, matyó hímzéses alapon télapó fejek vigyorogtak, macskák mikulás virágos sapkában. A zsűri nem tudott dönteni, végül a győztes az lett, amelyiken egy barackszínű pulóverre egy piros melltartót aplikáltak, egy-egy fenyőfa volt még rajtuk látható, a hosszú ujjakon pedig karácsonyfa díszek, a nyaki részen karácsonyfa gyertyák virítottak. Szóval igazán csúnya és ízléstelen volt, a győztes Adriennék szomszédságában élő kislány, Maja lett, aki ajándékkártyát kapott a kedvenc ruhaboltjába, hogy jövőre is tudjon venni magának egy még rondább pulóvert!

December ötödikén karácsonyi sütemény sütés verseny nap volt. A legkülönlegesebb íz, a legkreatívabb recept, a legjobb díszítés, legünnepibb látvány kategóriában versenyezhettek a résztvevők. A tortakészítés Adrienn erőssége volt, már kiskorától kezdve segített a nagyanyjának. Most egy pompás Angyal tortát sütött, a piskóta alapot fehércsokikrémmel töltötte meg-kókuszreszelékkel szórta be, vékony marcipánból angyalfigurákat vágott ki, melyeket a torta tetejére helyezett. El is nyerte vele a legfinomabb és leglátványosabb torta díjat.

Végül december hatodikán került sor a legjobban várt karácsonyi dalok karaoke versenyre, ahol a Télapó döntött, a Krampusszal együtt, hogy ki kapja a karácsonyi dal rock sztárja címet.

A tornatermet már december ötödikén koncertteremmé alakították át, ahol csapatosan vagy egyénileg egy éjszakán át karácsonyi rock sztárként léphettek fel a versenyzők. A zenetanár gondoskodott hangszerekről pl. tamburáról, harmonikáról, hogy a nem énekelni vágyók is részt vehessenek. A verseny elbírálása különböző kategóriák szerint történt, „legjobb előadás”, „legjobb duett” és „legünnepélyesebb hangzású”, és kártyákat osztottak ki az egyes kategóriákat megnevezve, hogy a diákok és tanárok egyaránt szavazhassanak. Az est végén az erre kijelölt tanár és diák bizottság számolta össze a szavazatokat, és a győztes énekeseket díjazták. 

Hóleány most segíts!-fohászkodott Adrienn. És december hatodikára virradóra, éjszaka megjelent álmában Hóleány, aki azzal a különleges tehetséggel ruházta fel, hogy Adrienn bárkinek vagy bárminek a hangját tudja majd utánozni. Például a madarak énekét, a patak csobogását, a szél susogását, a tűz ropogását, valamint egy egész zenekarét, és így tovább.

Aznap nem volt tanítás, mert mindenki a karaokéra készült. Voltak mulatságos jelenetek, hamis, fülsértő dalénekesek, és igazán felkészült jóhangzású kórusok is. Adrienn volt az utolsó fellépő, s mivel tudták, hogy jó hangja van, mindenki kíváncsian várta, hogy mivel rukkol elő. Amikor Adrienn a színpadra lépett, csend lett a nézőtéren. Adrienn az előadását egy gyönyörű hegedűszóló imitálásával kezdte, amely annyira valóságosnak tűnt, hogy mindenki elámult. Ezután következett a zongora, majd a dob és a trombita hangjának az utánzása. A diákok meg a tanárok áhitatos csendben figyelték, ahogy Adrienn a puszta hangjával eljátszott egyedül egy teljes zenekari darabot. Ezután kerített sort az erdő állatainak utánzására, meg a szél suttogására, az esőcseppek hullására és így tovább.

Adrienn hangversenyét a jól ismert Száncsengő dallal fejezte be, nem csoda, hogy a produkciója végén hatalmas tapsvihar tört ki. És persze Adrienn lett a karaoké verseny legnagyobb sztárja, neki ítélték a legegyedibb, legszebben karaokézó díjat. Amikor a barátaival hazafelé tartott, a játszótér felöl halk hangot hallott: Gratulálok, látod, ha bízol magadban egyedül is boldogulsz! A Hóleány volt, de csak a csillogó csizmácskáját látta, amint eltűnik a hóesésben.

Aztán a zsebébe nyúlt, de a hókristály már nem volt benne. Tehát tényleg, ha bízik önmagában, és kitartó lesz, akkor minden sikerül a Hóleány segítsége nélkül. Ezt el kell mondanom azonnal nagymamának!