Az uszoda réme, a cipőtolvaj

Az uszoda réme, a cipőtolvaj.

A város szélén állt egy szép nagy uszoda, minden gyerek szeretett oda járni. A víz kristálytiszta volt, az ugrótorony magasabb, mint bármely másik uszodában, és az ottani büfés árulta a világ legfinomabb sajtos-tejfölös lángosát. De volt egy titokzatos jelenség, amelyről mindenki suttogott… az uszoda réme!

A rém nem csapkodott a vízben, nem rémisztgette a fürdőzőket, és nem ijesztgetett az öltözőben. Nem, ő lopkodott. De nem törölközőt, nem úszószemüveget – hanem cipőket!

Minden alkalommal, amikor a gyerekek kimásztak a vízből, és megpróbálták megtalálni a flip-flop papucsukat vagy a cipőjüket, sokszor hiába keresték. Egyik pillanatban még ott volt, a másikban pedig eltűnt!

–Biztosan az uszoda réme volt! – mondták suttogva a gyerekek.

Senki sem látta őt, senki sem tudta, honnan jött, de a cipők eltűntek, mintha csak a föld nyelte volna el őket. Egy nap azonban Marci és Lili, elhatározták, hogy kiderítik az igazságot. Éjszaka, amikor már mindenki hazament, elbújtak az öltözőszekrény mögött, és vártak. Ahogy az óra elütötte a tízet, egy halk suhanást hallottak. A medence szélén egy kis, fura ráncos manó jelent meg! A hátán egy zsák volt, amelyből kilógott egy pár piros tornacipő.

– Hé, te ott! – ugrott elő Marci.

A manó megdermedt.

– Miért lopod el a cipőket? – kérdezte a fiú.

A rém lesütötte a szemét.

– Nem lopom el… épp hogy megmentem a cipőket a gonosz vízi manótól, aki aztán tovább adja egy boszorkánynak.

-Micsoda? Miféle összeesküvés ez?

-Hát tudod hosszas nyomozás után nemrég rájöttem, hogy az uszoda rém és egy boszorkány egy egész kis bűnügyi hálózatot működtet itt az uszoda alaksorában..

-És hogy néz ki ez a kis rém?

-Olyan vízi lény, mint én csak uszonyos karjai vannak, és a bőre olyan kékeszöld, mint a medence vize. A mozgása gyors és nesztelen, ezért ritkán pillantják meg őt a fürdőzők. Egy nap követtem és kiderült, hogy a medence mélyén egy kis barlangot alakított ki magának az eldugott csövek és vízelvezetők között, ott gyűjti össze azokat a dolgokat, amelyeket a gyerekek elhagynak vagy elveszítenek, de főként cipőket.

-És még azt hallottam az uszoda kedvenc macskájától, Csíkostól, hogy ez az elátkozott uszonyos manó valaha ember volt. Egy úszóversenyen csalással próbált győzni, ezért az uszoda szellemei megbüntették, és vízi lénnyé változtatták. Azután kezdett el cipőket lopkodni, mert emlékeztették őt régi emberi életére. Nesztelenül mozog az uszoda mélyén, majd kivárja a kellő pillanatot és a gyanútlan látogatók papucsait és az elhagyott cipőket gyűjti össze. Egyetlen csobbanás sem árulkodik róla, hogy ott járt.

-Hm és aztán rátalált a boszorka, akivel szövetséget kötött?-kérdezte Marci.

-Igen és a boszorkány az, aki ezeket a lopott lábbeliket különleges varázslatokkal átalakítja, hogy a gazdája ne ismerjen rá—egy pár gyors futócipő, amely szélsebességet ad a viselőjének, vagy egy balerina cipő, ami soha nem hagyja, hogy a táncosa eltévessze a lépést. A titkos üzlete egy elhagyatott öltözőszekrény mögött zajlik, ahol az éj leple alatt a boszorkány árusítja a különleges cipőket az arra érdemes vevőknek.

-Szóval egy titkos víz alatti piac működik az uszodában, ahol cserébe varázslatos képességeket lehet szerezni?

-Igen.

-Kössünk mi is véd és dac szövetséget- javasolta Lili a vízimanónak,- és holnap éjjel kövessük a rémet.

És így is tettek. Másnap Marci és Lili és immáron a kis vízi manó elbújtak és várták a rém felbukkanását. Nem kellett sokáig várniuk, először locs-pocs szerű hangokat hallottak, majd a nagy, 2 méteres úszómedence szélén megjelent a víziszörny. És valóban kékeszöld színű volt a bőre és uszonyokban végződtek a kezei. Lili kicsit meg is borzongott a látványtól.

Aztán, amikor mindhárman halkan követni kezdték, az elhagyatott öltözők árnyékában folytatódott az uszoda réme és a boszorkány kereskedése. Az üzlet virágzott, és egyre több különös vevő érkezett a különleges lábbelikért, ami kikerült a boszorkány keze alól—persze mindig rejtélyes fizetségért cserébe. A boszorkány nem aranyat vagy pénzt kért a cipőkért. Nem, ő sokkal értékesebb dolgokra vágyott. Egy futó cipő ára lehetett egy versenyző fiatalságának egy töredéke, egy balerina cipőért egy álom járt cserébe, amelyet a viselője soha nem tud majd megvalósítani. Aki vízen járó papucsot akart, az soha többé nem félt már a mélységtől—mert a rossz érzéseit ott hagyta a boszorkánynál. Az uszoda réme pedig hűséges szolgálóként hozta a zsákmányt.

-Ki tudja, talán az uszoda réme egy régen elveszett sportoló szelleme, aki még mindig cipők után kutat, hogy újra versenybe szállhasson?-mondta Lili, amikor ismét magukban voltak és tanakodtak, hogy mitévők legyenek.

Marci végül megsajnálta a rémet, és támadt egy ötlete. Egy akciót hirdetett meg a közösségi oldalakon, hogy aki usziba akar jönni az hozzon egy régi cipőt ajándékba a rémnek, és cserébe visszakapja az eltűnt cipője párját. Az akció nagy sikert aratott, s az uszoda rémének ezután már nem kellett többé lopkodnia, csak ott üldögélt boldogan a medence szélén, a saját kis cipőgyűjteményét rendezgetve. És így lett a rém a világ legbarátságosabb cipőgyűjtője!

És mi lett a boszorkánnyal? Őróla meg kiderült, hogy egykor híres versenyző volt, olimpiai úszóbajnok, akinek minden győzelmét aranyéremmel jutalmazták. Azonban egy országos verseny során leblokkolt és utolsó lett. Szégyenében elvonult a külvilágtól, először egy bolt raktárában rejtőzködött, de hiányzott neki az uszoda levegője, így végül beköltözött ebbe az uszodába, ahol valaha sikereket ért el. Itt bonyolította le az üzleteit, cipőket cserélve varázslatokért, hogy mások elkerüljék az ő keserű sorsát. Hamarosan világhírű mesecipőgyárat alapított, ahol történelmi hírességű cipőket gyártott, például meg lehetett venni Hamupipőke üvegcipőjét, a legismertebb mesebeli cipőt, amely ugye segített a hercegnek megtalálni Hamupipőkét.

Aztán Dorothy rubint piros cipőjét, és a hétmérföldes csizmát, hogy hatalmas távolságokat tudjon a viselője megtenni egyetlen lépéssel, római katonai szandált karneválra, Mária Antoinette pipellőt a régi történelmi korokra emlékezve. De volt önbefűzős cipője, álomjáró papucsa, aki ezt a cipőt viselte, álmaiban bejárhatta a mesék világát, és minden reggel egy apró emléktárggyal tudott visszatérni onnan, aztán időugró mokaszinje és így tovább.

Miután Marci és Lili– felfedezték ezt a titkot is, az uszoda réme és a boszorka egyre közelebb került a gyerekekhez. Már nem rejtőzködtek el úgy, mint régen, és néha még be is álltak a pancsolók közé. A boszorka megtanult vízibalettozni..

És mi van a szörnnyel napjainkban? Azok, akik figyelmesek, észrevehetik apró uszonycsapásait a víz alatt, vagy az öltözőszekrény mögött megbúvó kékes árnyékát. Talán egy napon, ha betévedsz ebbe az uszodába te is találkozol vele! Ki tudja, lehet, hogy csak egy régi cipő vagy egy elveszett úszószemüveg kell ahhoz, hogy előbújjon…